A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 25. évfolyam (1891)
2. szám - Malina Gyula: Válasz "A Tisza-szabályozásról" írt közleményre tett megjegyzésekre
110 A kettő közül a szám szerint nagyobbik, tehát a valódi maximum lesz: 0 = 0' = & • Vraax V · már pedig b) alatt láttuk, hogy itt keletkezésekor a közép felé eső T átló szerepel. És ezzel be van bizonyítva a föntebb kimondott tétel, mely szerint állandó överőre szerkesztendő tartók alak-meghatározásakor mindig a közép felé eső átlók veendők tekintetbe. Válasz „a Tisza szabályozásáról" írt közleményemre tett „megjegyzésekére. Kvassay Jenő és Péch József urak a „M. Mérnök és Építész-Egylet Közlönye" 1890-iki XI-ik füzetében megjelent „a Tisza szabályozásáról" című vázlatos tanulmányomban előforduló néhány megjegyzést szíves figyelmükre méltatva ellenük fölszólaltak. Minthogy a tőlük kifogásolt kérdések tanulmányom tulajdonképpeni tárgyát nem képezik, reájuk vonatkozó észrevételeim közzétételével talán várhattam is volna addig, míg ama behatóbb bírálatok melyet bizonyos tekintetben kilátásba helyeztek a nyilvánosság elé kerül; nehogy azonban várakozásomat hallgatásnak, ezt pedig megcáfoltatásom jelének tekintsék, az említett kifogásokra a következő helyre igazításokat teszem, előre is kijelentvén, hogy e válaszomban mellőzve a külföldi szerzőkre való hangzatos hivatkozást, egyedül ama száraz tények fölsorolására kívánok szorítkozni, melyek eredeti megjegyzéseim megokolt voltát igazolják. I. Kvassay Jenő úr 1. szám alatt tett megjegyzésében elismeri ugyan, hogy az áradó vizek élénkebb folyása közben a sebességváltozások nagyobb határok között mozognak ; az ebből önkényt folyó ama következtetés helyes voltát sem cáfolja meg, mely szerint az áradások nagyobb átalakításokat (kimosásokat és feltöltődéseket) idéznek elő, mint az apadó vizek; a tőlem fölhozott ama tapasztalati bizonyítékot pedig meg sem támadja, mely kétségtelenné teszi, hogy a hullámterek föliszapolódását legfőképpen szintén az áradó vizek okozzák; ennek dacára mégis fölújítja azt az állítását, hogy a hullámterek általános feltöltődése „a víz apadásakor" „nagyobb mértékben történik", „mint áradásakor", azt hozván föl, hogy „az áradó víz, sebességének növekedtével „tova sodorja a magával hozott, sőt esetleg a már lerakott iszapot is".