A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 26. évfolyam (1892)
10. szám - Péch József: A Tisza keresztszelvényeinek fölvételéről
1892. .4 Tisza keresztszelvényeinek fölvételéről, és azután a ladikot magára hagyva, a vízzel együtt haladtunk lefelé mindaddig, míg a megmérendő mélység keresztszelvényébe érkeztünk ; itt a ladikot föltartóztattuk és jobbra-balra megmérve a víz mélységeit, megállapítottuk azt a pontot, ahol legnagyobb volt a víz mélysége ; ennek a pontnak távolságát a parttól eleve beosztott vékony kötéllel, úgynevezett »alattság«-gal, vagy pedig kis kézi távolság-mérővel határoztuk meg. Ezt az utolsó módot alkalmaztuk többnyire a szelvény legmélyebb pontjainak fölkutatására, vagy azt, hogy az illető helyeken, a part hosszúságának 200 m-nyi távolságaiban, a parttól kezdve s befelé haladva mindaddig folytattuk a víz mélységeinek mérését, míg a legmélyebb pontot elértük, amidőn e pontnak távolságát a parttól megmértük. Említésre méltónak tartom, hogy a Tisza feneke igen sok helyen 30—60 m szélességben is egyenlő mély; a legmélyebb pont — parttól való távolságának — fölvételekor tehát fölösleges dolog lenne a túlhajtott pontosság, mert maga a legmélyebb fenékrész 0—60 m-nyi szélességű is lehet; ahol azonban a fenék mélységét nagy szélességben egyenlőnek találtuk, annak közepét vettük legmélyebb pontnak. A keresztszelvények fölvételekor átalában a következő eljárást követtük : A meder keresztszelvényét vas-drótkötél segítségével vettük föl. Az eleve pontosan beosztott és minden 5 kM-nyi távolságban könnyen látható jelekkel ellátott vas-drótkötelet a Tisza medre fölött kifeszítettük és a kötélről mérve a távolságokat, a földszinének minden változó pontját a száraz partokon nivó műszerrel egészen a talált víz széléig fölvettük, a víz színe alatti mélységeket pedig a víz szélénél 25 m nél, azután minden 5 m-nél megmértük. A keresztszelvénynek azt a részét, mely a hullámtérre esik, egészen lejtőmérővel vettük föl és azon iparkodtunk, hogy lehetőleg egyenes irányban haladjunk rajta keresztül a védőgátakig, vagy esetleg a magas partokig. Az egyenes irányt azonban sokszor nem lehetett megtartani a közben eső füzesek miatt, melyeknek kivágatása igen sok nehézségbe és időbe került volna. Azért ily esetekben a hullámtéren átmenő keresztszelvény vonala törött vonalat képez, amelynek töréspontjainál azonban mind a szögeket, mind az egyes hosszúságokat megmértük, hogy a megmért vonalat a hullámtér helyrajzára pontosan fölrakhassuk. Szelvényezés közben a Tisza vize által mozgatott iszapból, homokból és zátonyból hordalékmintákat is gyűjtöttünk, mégpedig a Tisza szóban levő hosszúságának 73 helyéről, összesen 284 mintát olyképpen, hogy egy mintát a tiszameder partjának szélén talált iszapból, egyet-egyet az ottani zátony felső és alsó végéről és egyet a meder fenekéről vettünk. Ezeknek a mintáknak egy részét a maga természetes halmazállapotában, másik részét pedig leüllepített állapotában egy-egy üvegcsőben tartjuk. A durvább homok-és kavicsszemeknek átlagos férőjét és súlyát, a finom homok és iszap egy cml-ének pedig a száraz súlyát határozzuk meg; végül mindegyik mintát vegyileg is elemeztetjük, hogy a Tisza hordalékának minden tulajdonságát megismerhessük. Az így elkészített és elemezett hordalék-mintákat külön szekrényben elhelyezve őrizzük meg az utókornak és azt véljük, hogy az mindig igen érdekes és tanulságos gyűjtemény marad. Nézzük csak például a 284 közül kiválasztott 13 hordalék-mintát : A legelső minta a Tiszaújlak fölötti Bökény községnél mutatkozó hordalékot láttatja. Itt a durva hordalék ökölnagyságú kavicsot is hoz magával. Ettől lefelé 22 km-re a 2-ik minta már csak legföljebb diónagyságú kavicsot tartalmaz, míg 32 km-rel még lejebb, a Szamos beömlése fölött vett 3-ik minta már egészen finom homok. A 4-ik minta, melyet az előbbitől 11 km-rel lejebb, a Szamos beömlése alatt vettünk, a homokszemek nagyságára nézve alig mutat valami különbséget az előbbi mintától annak jeléül, hogy a Szamos már csak finom homokot és iszapot hoz a Tiszába. Az 5-ik minta, melyet az előbbitől 127 km-re alább a Bodrog beömlése fölött vettünk, valamivel még finomabb homokot tartalmaz, mint a Szamos alatti. Ellenben a 12 km-rel még lentebb, a Bodrog beömlése alatti szakaszról vett 6-ik minta, már kissé durvább homokot láttat, amely mindenesetre a Bodrogból került a Tiszába. A 36 km-rel alább fekvő Sajó beömlése fölötti szakaszról vett 7-ik minta alig különbözik a 6-ik mintától, de 11 km-rel még alább a Sajó beömlése alatti 8-ik minta már mogyorónagyságú kavicsokat tartalmaz, amelyek a Sajóból és Hernádból eredtek. Ettől 237 km-rel lentebb vett 9-ik minta a Körös beömlése fölötti hordalékot láttatja. Ez már megint finom homok, ilyen a 13 km-rel alább, a Körös beömlése alatti 10-ik minta is. Az előbbitől 52 km-rel lentebb vett 11-ik minta a Maros beömlése fölötti hordalékot képviseli és amint látjuk szintén igen finom homok. Az ettől 12 km-rel alább, a Maros beömlésén alól vett 12-ik minta azonban megint kissé durvább szemcséjű homokot tartalmaz, úgyszintén a 178 km-rel még alább, a Dunába torkollás fölött 3 km-re található 13-ik minta, melynek homokja alig különbözik valamit a Maros-torok alatti hordaléktól. Ezekből a halmazállapotban bemutatott mintákból is kitetszik, hogy a Tisza mellékfolyói közül a Szamos és Körös nem hoz durvább hordalékot a Tiszába, mint a minő ugyanott a Tiszáé. Ellenben a Bodrog, Sajó és Maros folyók nem bírják saját hordalékukat oly finomságúvá őrölni, mint a Tisza és így saját feladatuknak egy részét a Tiszának kell elvégeznie, amit a Tisza annyiban el is végez, amennyiben a beléje hozott durva hordalékot, az alább következő mellékfolyó beömléséig, nagy részben lebegő finomságúvá morzsolja, amit pedig nem bír elegendően szétmorzsolni, legalább szétteregeti a medernek különböző helyein. 327