A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 46. évfolyam (1912)
5. szám - Egyesületi közlemények
XLVI. kötet, 5. szára Egyesületi közlemények A német vasipar fejlődése a Thomas-eljárás behozatala óta. A német vasipar föllendülése az 1879. évben indult meg. Ez nemcsak a Thomas-eljárás elterjedésének, hanem egyszersmind a vasbehozatali vámok életbeléptetésének és az intenzív vasútépítésnek is volt a következménye. Az 1879 előtti évek a német vasipar legválságosabb idői voltak. A Bessemer-eljárás Nagybritanniában 1860-ban honosodott meg. Mivel ez az eljárás foszfortól mentes ércekre van alapítva, Németországban nem terjedhetett el. Csak a Krupp-gyárnak és a bochumi gyáraknak sikerült az ezen eljáráshoz szükséges foszfortól mentes érceket Spanyolországból behozni. A német vastermelés az utolsó 30 évben évi 2 millió t-ról 16 millió t-ra emelkedett, míg az angol termelés ugyanakkor 8 millió t-ról csupán 10 millióra növekedett. Míg azonban Nagybritannia vastermelése a a Bessemer-eljárás behozatala óta (1860) erősen és folyton emelkedett, addig Németország vastermelése csak a 80-as évek kezdetétől mutat fokozatos növekedést, mikor a Thomas- és Quchrist-féle eljárás Németországban terjedni kezdett. Ez az eljárás azért volt nagyjelentőségű, mert a német vasércek csaknem mind tartalmaznak foszfort. A hengerművek vastermeléséből közel 25°/o jut a sínekre, 45% az építő vasárukra, 15°/o a pléhkészítményekre, 10° o a drótokra , 5°/o az egyéb vasárukra. A német vasipart oktalanul vádolják azzal, hogy szükség nélkül hoz be külföldi vasérceket. A Németországban fogyasztott vas kizárólag német vasércekből származik A külföldről behozott vasércek Svéd- és Franciaországból erednek; az előbbiek átlag 65, az utóbbiak közel 50% vasat tartalmaznak. A termelési statisztika a következő adatokat tünteti föl: Németországban volt a vasérctermelés 1907-ben közel 275 millió t a vasérckivitel 1907-ben n 4*0 w ii a német fogyasztás 23 és X 35°/o vas ρ 8'25 millió t vas a vasércbehozatal.. ... 8 5 X 50% » 4*25 ,/ 1/ ii a vastermelés 13 vo a a a a vasgyártmányokból a kivitel 4-vo ., „ „ A Thomas-eljárás behozatala óta a német vasipar technikailag óriásit haladt. Míg 30 év előtt egy nagyolvasztó 50—80 t vasat termelt, addig ma átlagban 150 180, maximumban 500—600 tt termel. A nagyolvasztóüzem alapelvein változás nem igen történt, úgy hogy a termelőképesség e megsokszorozódása kizárólag csak a szerkezet technikai javítására vezethető vissza. Nagyobb nehézségeket okozott főképpen a nyersanyag szállítása és a nagyolvasztó táplálása, ami kezdetben függőleges felvonókkal történt s így jóformán a tanulatlan munkások kényére-kedvére volt bízva. Ezeket a nehézségeket a ferdesíkú felvonókkal sikerült megoldani. A léghevítők szerkezete is tökéletesen módosult; ezek üzemben tartására ma közel a nagyolvasztók gázprodukciójának fele szükséges. A kész olvasztott vas és salak eltávolítása is sokban tökéletesedett. A salakot lehet a Littmann-féle folytonos eljárással is eltávolítani; a vascsapolónyílás megnyitása szükség esetén oxigén-égőkkel is történhetik. A Thomas-körték ma közel 25 befogadóképességgel készülnek s modern üzemekben egyszerre 50—60 charge-ot is fúvathatnak. A Thomas-eljárás értékes mellékterméke a Thomas-salak, mely 1 acélnál 6 K jövedelmet képvisel. Ez idő szerint Németországban évente közel 2 millió Thomas-salakot állítanak elő, mely a foszforsavat eredetileg citromsavban oldhatatlan vegyület alakjában (4 CaO . TOb) tartalmazza, amelyet azután eovasav utólagos hozzáadásával oldható vegyületté (5 CaO. P2 06. Si 02) alakítanak át. E vegyületből 60% van a salakban. (Chem. Ztg., 1911. 1132. 1.) H. Gy. A tőzeg értékesítése Amerikában. Azok a kísérletek, melyeket a legutóbbi években Németországban a tőzeg ipari hasznosítása tekintetében, pl. nagy gázgépeknél fűtőanyagul való alkalmazás, valamint ammóniumszulfáttermelés szempontjából végeztek, az amerikai szakkörök érdeklődését is fölkeltették s hasonló irányú kísérletekre vezettek, melyektől annál is inkább lehetett jó eredményeket várni, mivel az amerikai tőzeg gyakran 2—3% nitrogént is tartalmaz. Több vállalat 40° 0 víztartalmú tőzeget generátorokban sikeresen alkalmazott fűtőgáztermelésre. A tőzeg szárítására délen igen kedvező a természetes magas hőmérséklet, pl. Floridában alig három hét is elegendő arra, hogy a tőzeg víztartalmát 40%-ra csökkentsék pusztán a levegőn való szántás útján. A legjelentősebb tőzegtelepek az északi kanadai határon és a keleti sziklás vidékeken, továbbá a Mississippi mocsarai környékén, a mexikói golf körüli államokban terülnek el. A tőzegtartalmú területek kiterjedése kb. 140.000 négyzetmértföldre becsülhető. Hogy micsoda rengeteg mennyiségű értékes tüzelőanyagról van itt szó, az kitűnik abból, hogy a kiszárított tőzeg összes mennyiségét kb. 13 milliárd-ra értékelik, amely pénzértékben kb. 193 milliárd frankra volna tehető. A tőzeg ipari hasznosítása tehát Amerikában is még igen nagy jövő előtt áll, kivált akkor, ha az értékesítésnél egyúttal a gáz-, vagy koksztermelésnél keletkező melléktermékek hasznosítását is megkezdik. A fenti tőzegmennyiségből mintegy 640 millió ammóniumszulfát volna nyerhető, kb. 185 millió frank értékben. A legnagyobb kiterjedésű tőzegtelepek azonban Alaszkában találhatók. A tőzegréteg vastagsága itt nem csupán 9 láb, mint az Egyesült Államok legtöbb vidékén, hanem délnyugaton 15—20 láb, sőt az állam közepén és északi részén nem ritkán 30—40 láb mély rétegek is előfordulnak. Ebből az óriási tőzegmennyiségből ez idő szerint gazdaságilag még semmit sem hasznosítanak.Chem. Ind. 1911. 661.1.) H. Gy. EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK Az út-, vasút- és hídépítési szakosztály ülése január 11-én. Elnök: Czakó Adolf; jegyző : Mihailich Győző dr. Az ülés tárgya: Hozzászólások Kelemen Móricnak „A fővárosi közúti közlekedés kérdései"-ről című előadásához. Elsőnek Sztrókay István szólalt föl. Szerinte Budapest helyzete a közlekedés szempontjából teljesen különleges, ezért a többi világvárossal való összehasonlítás többnyire sántikál. A város területe ugyanis óriási, de a beépített rész aránylag kicsiny és az e körül elhúzódó teljesen üres körgyűrűn kívül, a periférián sorakoznak a népes szomszédközségek, melyekből a lakosok mind a főváros felé gravitálnak, tehát legjobban rá vannak szorulva a helyi vasutakra. Ezért e közlekedés valósággal amerikai interurbán jellegű. Itt van azután a középpontot kettészelő nagy akadály: a Duna. Nyilvánvaló tehát, hogy Budapesten sokkal nagyobb nehézségekkel kell küzdeni, mint a többi Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlöny világvárosban és pedig mivel az ilyen interurbán jellegű vonalak forgalma a napnak csak bizonyos óráira koncentrálódik, ezek a nehézségek nemcsak műszaki, hanem pénzügyi természetűek is, mert az ilyen vasutak nagy beruházást igényelnek, de nem gazdaságosak. Ehhez járul azután a mi közönségünknek a hatóság által is ápolt nagy kényelemszeretete, melynek folytán a vasúttársaságok kénytelenek a legtávolabb fekvő pontokról is közvetlen kocsikat járatni a középpontba. Így keletkezett azután a budapesti relációs üzem, melynél a középpontban fekvő vonalak túl vannak terhelve, a hosszú sugárirányú vonalak pedig nincsenek jól kiszolgálva. Véleményem szerint ez az üzemrendszer egyik fő oka a közlekedési nehézségeknek. Néhány év előtt a közvélemény még ott tartott, hogy „miért nem járatnak több kocsit!", ma már mindenki látja, hogy a meglevő pályákon több kocsit összezsúfolni nem lehet és a laikus is tudja, hogy új vonalakat kell építeni. Igen ám, de már sokszor láttuk, nemcsak nálunk, de külföldi is, hoggy építenek ugyan új vonalat, de nem fontolják meg előre, hogy miképp fognak azon közlekedni és az eredmény legalább Budapesten, többnyire egy újabb körforgalmi reláció, mely ismét csak a középponti vonalakat terheli, anélkül, hogy az új vonalat megfelelően kiszolgálná. Ezért az új vonalak céljára, különösen sugárirányú vonalaknál, megfelelő végállomásokról kell gondoskodni, mely azonban lehet például a nagy belváros perifériáján is, nem kell a járatnak okvetetlenül a Kossuth Lajos utcát érintenie! Ha a közönség reájön arra, hogy átszállással, vagy mondjuk legfeljebb 1000 lépés gyaloglás után biztosan kap kocsit, mely őt azután 6—8 kilométer távolságra jó és gyorsan elviszi, nem fog visszariadni a kis kényelmetlenségtől és a helyzet okvetetlenül javul. 13 80