A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 46. évfolyam (1912)

5. szám - Egyesületi közlemények

90 Budára okvetetlenül kell még vasútat épí­teni és pedig elsősorban a hidak felhasz­nálásával, mert Duna alatti alagutak és hasonló tervek még szintén koraiak. Ezért egyenesen vétek, hogy az Erzsébet-hídon és meglévő vágányain nincsen közlekedés és elsősorban ezt kell nyélbeütni.. Hogy ezután az Erzsébet-hídi vasútnak Óbuda lesz-e a végpontja, vagy a Rózsadomb, vagy más, az már részletkérdés. De, hogy a pesti olda­lon miképpen jussunk az Erzsébet-hídra, ezen nem kell sokat tépelődni, mert azt hiszem nyilvánvaló, hogy nem északról vagy délről, hanem okvetetlenül kelet felől kell a hídhoz csatlakozni. Tehát vagy a Kossuth-Lajos-utcán, vagy a városi vasút Baross-utca­belvárosi vonalából a Veres-Pálné-utcán és az Eskü-úton át, mert a Reáltanoda-utcai megoldás mesterkélt, azt mintegy 10 év előtt javaslatba is hozták, de a hatóságok elvetették. Ami az utazási sebességet illeti, azt tény­leg nem lehet csakis a menetsebesség növe­lésével fokozni. A városi vasút erzsébetfalvi vonalán nem azért kisebb az átlagos menet­idő, mert az engedélyezett maximális sebes­ség 40 kilométer óránként, hanem mert nincsen sok megállóhely. Budapesten azonban a megállóhelyek ki­tűzésénél üzembiztossági szempontok is mérvadók. Nálunk ugyanis alig látni olyan teherkocsit, mely megfelelő vonóerővel volna felszerelve. Ezért a teherkocsis meg nem áll, hanem azt mondja, álljon meg a villamos, az könnyebben indít, az én kocsim meg elakad, ha egyszer elveszti a lendületet. A könnyű járművek meg könnyelműen bele­szaladnak a villamosba, hacsak az minden sarok előtt meg nem áll. Az olyan utca­torkolatnál, ahol nincsen megállóhely, az összeütközések Budapesten napirenden van­nak. És ennek az oka a rendőrőrszemek elégtelen száma, ezért nem tudnak, vagy nem akarnak a mi kocsisaink jól hajtani. Ismételten hallottuk dicsérni a külföldi nagy­városokban uralkodó forgalmi rendet és hogy ott a kocsisok miképp engedelmesked­nek a rendőr intésének. De Londonban 4, Berlinben meg 5 rendőr áll a nagyforgalmú utcasarkon, t. i. az ötödik síppal a másik négynek egyöntetű eljárásra ad jelt. Ily erő­vel és megfelelő szigorú, de minél egyszerűbb rendőrbíráskodással azután meg lehet taní­tani a kocsisokat hajtani ! Ugyanez az oka annak, hogy nálunk a megállóhelyeken sok időt elfecsérelünk, ille­tőleg más szóval, hogy a budapesti közönség fegyelmezetlen. Egyrészt ezért nem lehetne Budapesten — ma még legalább — pay as you enter car-okat*) járatni, amint hogy nem lehet a kocsik túlzsúfoltságát sem megaka­dályozni. Amerikában különben ez utóbbi fogalom nem ismeretes és a hosszüléses kocsiban természetesen belül is állanak, azért célszerűbb ott ez a kocsitípus, mint a keresztüléses. Másrészt Bécsben a pótkocsi perronján nem szabad helyet foglalni addig, míg a kocsi belsejében van hely. Tessék ezt a budapesti közönséggel megpróbálni, mikor nálunk nincsen olyan villamos, melyen leg­alább egy utas ne akadna, aki a többi útját elállja! A pay as you entre car egy másik alapfeltétele pedig az egységes tarifa, de ez nálunk a relációk és az át­szállójegyek hazájában ez időszerint még ki­vihetetlen. Budapesten látni oly utast, aki megkérdezi, kap-e átszállót ide vagy oda. Ha a felelet „nem", akkor nem száll fel! Mindezekből látjuk, hogy Budapest még távolról sem világváros és ezért a közlekedési vállalatok­nak igen sok olyan nehézséggel kell kü­zde­niök, melyeknek elhárítása hatáskörükön kívül esik. Kétségtelen, hogy legcélszerűbb a köz­úti vasúti vágányokat külön pályatesten el­helyezni, mint a charlottenburgi Bismarck-Strasseban, vagy mint akárhány budapesti kültelken láthatjuk, keskenyebb utcákban azonban, ahol a külön pályatest céljára nin­csen elég hely, okvetetlenül csakis az út gerincén lehet vágányokat célszerűen meg­építeni és pedig, ha az utca nem egészen szűk, a megállóknál szigetperronokat kell elrendezni. A vágányok helyes fekvéséről különben Budapesten már igen sokat vitáz­tunk. De ma már a középfekvés pártolói hatalmas argumentum birtokába jutottak, és ez a Rákóczi­ út és Nagykörút sarkán beállott tarthatatlan helyzet, amelyet a kül­földi hasonló pontok forgalmával össze­hasonlítva, legnagyobb részt a helytelen vágányfektetésnek kell betudni. Tereken azonban teljesen helytelen mind a két vágányt az egyik oldalon vezetni, mert még a vasúti kocsival egy irányban haladó közúti járműnek is kétszer kell tel­jesen céltalanul a vasúti forgalmat keresz­tezni. Mihályfi József nem tartja az Egyesület feladatának azt, hogy a közúti vasúti köz­lekedésnek fizikai hibáit kutassa, hanem azt kell megállapítani, hogyha minden tényező kifogástalanul működnék is, eleget tehetné­nek-e a jó közlekedés igényeinek. Ezért a szerződések jó, vagy rossz tulajdonságait sem kutatja, hanem állítja, hogy a mai esz­közökkel a kívánalmaknak nem lehet eleget tenni. A közlekedés gerince a Rákóczi-út, Budapest legfőbb forgalmi vonala, ez pedig annyira túlságosan meg van terhelve, hogy többet meg nem bír, sőt ma sem szol­gálhat zavartalanul, amiben nagy része van a nagykörúti keresztezésnek, minthogy a közönség állandóan megszállja a Rákóczi­utat. Párhuzamos vonalakkal sem lehet segí­teni, mert ezeknek mindegyiknek megvan és meglesz a maga külön közönsége, vagyis ezen az úton a Rákóczi­ út terhe nem csökken. Nincs is más mód, mint földalatti vasútat építeni, amely a Dunától kiindulva a nagyobb távolságokra utazókat fölveszi és a helyi forgalmat az útszíni vasútra hagyja, tehát a fejlődő forgalmat átveszi, anélkül azonban, hogy a mai közútinak kárt okozna. Az új föld­alatti szoros kiegészítése lehet az Andrássy­útinak, ennek természetes folytatása és ki­egészítője. Ezt az elvet az Egyesület már 1898. évben kimondta. A mai szerződéseknek az az egyetlen nagy hibájuk, hogy semmiféle szankcióról nem gondoskodnak a hatóság javára, mert ha az esetleges bírságokat a vállalkozók ki is fizetik, ezzel a közlekedés maga nem nyer semmit. Rózsa Károly szóvá teszi a közúti villamos vasút kocsijainak nagyfokú tisztátalanságát és a forgalom lebonyolításában észlelhető oly hiányokat, melyek könnyen megszüntethetők. Rámutat azon szembetűnő különbségre, mely a fővárosi két villamos vasút üzeme közt észlelhető és az a véleménye, hogy a jelenlegi tarthatatlan állapotoknak kellő mérnöki veze­tés mellett pusztán adminisztratív intézkedé­sekkel is véget lehetne vetni. Steller Antal a közúti mostani bajaival szembe állítja a 25 év előtti állapotokat, midőn Budapest e téren vezetett és külföld is hozzánk jött tanulni. A beállott bajok okát abban látja, hogy a vonalak két társulat birtokában vannak, melyek mindig egymás ellen dolgoztak és nem a közönség érdeke, hanem a verseny szempontjából fejlesztették­­ a forgalmat. Gyökeres javulás csak az esetben várható, ha a két versengő társulat helyett, maga a főváros veszi kezébe a közlekedés ügyeinek irányítását és a szükséges új vonalakat maga építi meg. Kiss B. Jenő részletkérdések helyet első­sorban azon főbb elvi szempontok meg­állapítását tartja szükségesnek, melyek azután egy végleges, általános programm alapját képezhetik. Fölhívja a figyelmet egy jelen­tékeny közlekedési útra, a Dunára, mely nincs kihasználva, ami annál feltűnőbb, miután épp ezen irányban Óbudáról rend­kívül nagy a forgalom, melyet az egyetlen villamos vonal nem tud lebonyolítani. Azt javasolja, hogy a szóban forgó kérdés pálya­kérdésnek tűzessék ki. Rácskay Gyula előtte szólóval ellentétben, szükségesnek tartja, hogy a szakosztály a kérdés legapróbb részleteinek tárgyalásába is belemenjen. Szerinte a jelenlegi bajok orvoslására célra vezető eszközök: a kocsik­nak az éjjeli idő alatt történő szorgos meg­vizsgálása és az észlelt hiányok kijavítása, továbbá a menetsebesség növelése, valamint a jegykezelés reformja. Indítványozza, hogy az Egylet forduljon a főváros polgármesteré­hez és kérje ez ügyben tartandó szakérte­kezlet sürgős összehívását. Zielinski Szilárd dr. a kérdéshez annak elvi részében — a részletek érintése nélkül — kíván hozzászólni. A kérdésnek, úgy­mond, lényegileg két része van : 1. a jelen­legi bajok megszüntetése; 2. a helyes beren­dezkedés módjának megválasztása, tekin­tettel a jövőben várható rohamos fejlődésre. Az kétségtelen, hogy amit ma a közúti vasutakon látunk, az nem közlekedés. Ezen tarthatatlan állapot semmi esetre sem követ­kezett volna be, ha a vasúttársaságok tarta­lék- és egyéb alapjaiknak óriási mértékű növelése mellett, a rohamosan fejlődő for­galom parancsolta fejlesztésről fokozatosan mindig gondoskodtak volna. Véleménye szerint akár az utca kövezete alatt, akár pedig fenn van az áramvezeték, mindkettő jól megépíthető és jól fenn is tartható. A vonalak vezetése a budapesti forgalom jellegének megfelelően akkor történik helye­sen, ha egyrészt a perifériák egymással meg­felelően össze lesznek kötve, másrészt pedig a szükséges nagy transzverzális vonalak megépülnek. A forgalom növekedése a fő­városban immár oly mértékű, hogy itt az ideje a gyorsforgalmi hálózat alapjainak létesítésére. Ezért szükséges, hogy egyrészt az utcaszinti forgalom, másrészt pedig a gyorsvasutak egymástól elkülönített meg­oldása napirendre tűzessék. Előadó válaszol több részletkérdésre és végül ajánlja — külföldi mintára — olyan bizottság alakítását, mely hivatott lenne arra, hogy a szóban forgó kérdés helyes meg­oldására javaslatot dolgozzon ki. Zielinski Szilárd dr. indítványa értelmé­ben a kereskedelemügyi minisztert kellene megkérni arra, hogy az Országos Középítési Tanács feladatává tegye a fővárosi közúti közlekedés megoldására való programm megállapítását. Elnök javaslatára a szakosztály elhatá­rozza, hogy az ülés folyamán tett számos indítványról a tárgyalás befejezése után fog dönteni. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet választmányának (540-ik rendes) ülése 1912 január 26-án. Elnök: Kájlinger Mihály. Jelen vannak: Balla Pál, Bálint Zoltán, Báthory István, Beke József, Berczik Gyula, Bernauer Izidor, Bernauer Zsigmond, Bresz­tovszky Béla dr. főtitkár, Brunovszky J.Pál, Czakó Adolf, Dorner Gyula, Fasching Antal dr., Fock Ede, Forbáth Imre dr., Gálócsy I Árpád, Havas Sándor, Illés Aladár (Edvi) szerkesztő, Jász Dezső, Jendrassik Kornél könyvtáros, Katona Lajos, Kosutány Tamás dr., Létay Lajos, Markos György, Méhely Kálmán, Menczer Árpád, Merse Pál, Mihai­lich Győző dr., Pártos Gyula, Pompéry Elek *) „Fizess, amint belépsz a kocsi." fegyesületi közlemények 1912. évfolyam

Next