A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)
18. szám - Egyleti közlemények
XLVIII. kötet, 19. szám I. KOVÁCS S. ALADÁR beszéde: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A jogszolgáltatásnak és az igazságszolgáltatásnak e fölszentelt csarnokában jöttünk össze, hogy a polgári jogok egyik legnemesebbjét gyakoroljuk. A közérdek javán dolgozó kartársak tiszteletet követelő jogával élünk, amidőn a mai ünnepély keretében fejezzük ki Hauszmann Alajos előtt, akihez mindannyiunkat a munka barátsága köt, egy egész emberöltőre kiterjedő fáradhatlan és sikerekben gazdag működését megillető elismerésünket. E jogunk gyakorlásakor csak nagyobb erőt ad és bensőségét csak növeli, hogy önzetlenül átérzett kötelességet is teljesítünk. A hálára kötelezett tanítványok, a közös célok után való törekvéssel lekötelezett kartársak, a cselekvés sikereiben osztályos munkatársak körében megindult mozgalom mind tágabb körök csatlakozását keltette föl és már ebben kifejezést talál a tanárnak, a mesternek, az építésznek, a művésznek, az igaz embernek érdeme, s nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is kiható egyéniségének varázsa. Szerénytelenség volna részemről, ha ezeknek bizonyítékát akarnám felsorolni és éppen itt, e környezetben, melynek megalkotásában az ő művészi ihlete gyönyörködtet bennünket. Ünnepelt kortársunk iránti tisztelet vezette ide a megjelenteket, akikkel szemben a rendező bizottság köszönetét kifejezni kedves kötelességemnek tartom. II. CSÁNYI KÁROLY ünnepi beszéde: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A mai napon olyan alkotó művészt ünnepelünk Hauszmann Alajosban, aki számos jeles alkotással örökítette meg nevét a főváros és az ország építőművészetének történetében. A megjelentek sokasága illusztrálja azt a szeretetet, megtestesíti azt a tiszteletet, melyet tartalmis életpályáján csodás jellembeli tulajdonságaival, kiváló egyéniségével megszerzett. A félszázados művészi pályafutása alkalmából ünnepelt mester egyik legszebb, egyik legnagyobb alkotásában állunk. Ő szól hozzánk itt e falak között a kövek nyelvén olyan zengő szóval, olyan ékes formában, hogy szinte felesleges, hogy egy gyarló ember akarjon versenyre kelni a kövek beszédével, mert az emberi szó sem ékesszólásban, sem monumentalitásban nem vetekedhetik e tökéletes szépségű művel. Az építészet elsősorban téralkotó művészet. A tér arányai, elhatárolásai, alakítása az építőművészet legszebb, de egyúttal legnehezebb feladata. Aki ezt jól megoldja, az vérbeli művész. Ez a térművészet talán sehol se hat ránk olyan világosan, tökélyét talán sehol se érezzük olyan kézzelfoghatóan, mint éppen ebben a csarnokban. Ez lenyűgöz bennünket nagyságával, megfogja még a laikus lelkét is; szinte azt mondhatnám, hogy szépsége olyan igaz, mint amily szép az igazság, mely e házban lakozik. De lássuk röviden e mesteri életpályát főbb vonásaiban. Hauszmann Alajos 1847-ben született Budán. A fél-Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. serdült ifjú szaktudásának alapjait a budai műegyetemen szerezte meg. De e tudás nem elégítette ki művészi lelkületét. Berlinbe megy az akadémiára, hol kiváló mesterek vezetése alatt behatol az építőművészet titkaiba. Ezután nagyobb tanulmányutakat tesz Olasz-, Francia-és Németországban. Már 1869-ben meghívja a királyi József-műegyetem tanársegédül, melynek később nagyhírű tanára, dékánja, majd rektora lesz. De Hauszmann mester nemcsak tanár, hanem elsősorban alkotó művész, olyan alkotó művész, ki egyéniségét megsokszorozva műveiben, egy gazdag lélek nemes ajándéka gyanánt nyújtja azokat nemzetének. Nagyszabású munkáit a legtökéletesebb harmónia jellemzi, ami épületei szerkezetén, alaprajzán, homlokzatán és belső részleteiben is megnyilatkozik, akár a térhatás, akár a forma, akár a színhatás szempontjából is vizsgáljuk azokat. Elég ha ennek igazolására ez alkalommal csak a Kúria palotájára, a királyi várpalotára és az új műegyetem főépületére utalok. A magyar építőművészet nagy mesterének Ybl Miklósnak elhunytával 1892. évben őt bízták meg a budai királyi várlaknak — mondhatnám élete főművének — tervezésével és az igazi művészi tehetséget igénylő építkezések folytatásával. És ez a páratlanul nagyarányú, sok nehézséggel járó munka Hauszmannban igazi mesterére talált. Ybl Miklós szellemi öröke méltóbb kezekbe nem juthatott volna és a mű, mely a Mester művészi géniuszát, alkotó talentumát dicséri, ércnél maradandóbban századokra biztosítja neve fennmaradását. Alkotásai mind a kor szükségletének talajából nőttek ki. A XIX. század második felében a stíluskeresés még nem halad olyan irányban, mint a XX. század elején. A régi művészetek formavilágát tanulmányozzák elsősorban a kor építészei és a kínálkozó újabb feladatoknak megfelelően alakítva használják fel azokat, néha fényes tanúságot téve mesteri formaérzékükről. Ennek a kornak a gyermeke az ünnepelt Mester, aki alkotásai révén korának legnagyobbjai közé emelkedett. A tanári és gyakorlati építészeti tevékenység mellett a szakirodalom terén is gyakrabban találkozunk érdemes és jeles műveivel. E tanulmányok vagy folyóiratokban, vagy külön könyvalakban jelentek meg. Ki kell emelnünk ezek közül a királyi várpalotáról szóló nagyszabású monográfiát. Csonka volna tevékenységének vázlata, ha közéleti működéséről megfeledkeznénk. Csak természetes, hogy ennyi tevékenység elismerést váltott ki. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnökének, majd érdemei elismeréseül tiszteleti tagjának választotta. Szeretett királyunk kegye is nem egyszer fordult feléje, kitüntetvén őt a III. oszt. vaskoronarenddel, a „Pro litteris et Artibus" érdemjelvénynyel és a Ferenc-József-rend nagykeresztjével. Méltán csatlakozik ezekhez a kitüntetésekhez kortársainak őszinte, meleg elismerése, tanítványainak a Mesterhez való szeretetteljes ragaszkodása, mely éltető napfénynyel világítja meg azt a pályát, mely a művészi alkotások egész sorát hozta létre. Amíg a magyarok Istene ilyen szellemmel áldja meg nemzetünket, elmondhatjuk Arany Jánossal, hogy: „Félre, kishitűek, félre! nem veszett el — Élni fog nyelvében, élni művészettel, Még soká e nemzet!" 48 Ünnepi beszédek. (Hauszmann Alajos félszázados jubileumán.) Ünnepi beszédek .