A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)

18. szám - Egyleti közlemények

XLVIII. kötet, 19. szám I. KOVÁCS S. ALADÁR beszéde: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A jogszolgáltatásnak és az igazságszolgáltatásnak e fölszentelt csarnokában jöttünk össze, hogy a polgári jogok egyik legnemesebbjét gyakoroljuk. A közérdek javán dolgozó kartársak tiszteletet köve­telő jogával élünk, amidőn a mai ünnepély keretében fejezzük ki Hauszmann Alajos előtt, akihez mind­annyiunkat a munka barátsága köt, egy egész ember­öltőre kiterjedő fáradhatlan és sikerekben gazdag mű­ködését megillető elismerésünket. E jogunk gyakorlásakor csak nagyobb erőt ad és bensőségét csak növeli, hogy önzetlenül átérzett köte­lességet is teljesítünk. A hálára kötelezett tanítványok, a közös célok után való törekvéssel lekötelezett kartársak, a cselekvés sike­reiben osztályos munkatársak körében megindult moz­galom mind tágabb körök csatlakozását keltette föl és már ebben kifejezést talál a tanárnak, a mesternek, az építésznek, a művésznek, az igaz embernek érdeme, s nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is kiható egyéni­ségének varázsa. Szerénytelenség volna részemről, ha ezeknek bizo­nyítékát akarnám felsorolni és éppen itt, e környezetben, melynek megalkotásában az ő művészi ihlete gyönyör­ködtet bennünket. Ünnepelt kortársunk iránti tisztelet vezette ide a meg­jelenteket, akikkel szemben a rendező bizottság köszö­netét kifejezni kedves kötelességemnek tartom. II. CSÁNYI KÁROLY ünnepi beszéde: Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A mai napon olyan alkotó művészt ünnepelünk Hausz­mann Alajosban, aki számos jeles alkotással örökítette meg nevét a főváros és az ország építőművészetének történetében. A megjelentek sokasága illusztrálja azt a szeretetet, megtestesíti azt a tiszteletet, melyet tartalmis életpályáján csodás jellembeli tulajdonságaival, kiváló egyéniségével megszerzett. A félszázados művészi pályafutása alkalmából ünne­pelt mester e­gyik legszebb, egyik legnagyobb alkotásá­ban állunk. Ő szól hozzánk itt e falak között a kövek nyelvén olyan zengő szóval, olyan ékes formában, hogy szinte felesleges, hogy egy gyarló ember akarjon ver­senyre kelni a kövek beszédével, mert az emberi szó sem ékesszólásban, sem monumentalitásban nem vete­kedhetik e tökéletes szépségű művel. Az építészet elsősorban téralkotó művészet. A tér arányai, elhatárolásai, alakítása az építőművészet leg­szebb, de egyúttal legnehezebb feladata. Aki ezt jól megoldja, az vérbeli művész. Ez a térművészet talán sehol se hat ránk olyan világosan, tökélyét talán sehol se érezzük olyan kézzelfoghatóan, mint éppen ebben a csarnokban. Ez lenyűgöz bennünket nagyságával, meg­fogja még a laikus lelkét is; szinte azt mondhatnám, hogy szépsége olyan igaz, mint amily szép az igazság, mely e házban lakozik. De lássuk röviden e mesteri életpályát főbb vonásai­ban. Hauszmann Alajos 1847-ben született Budán. A fél-Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. serdült ifjú szaktudásának alapjait a budai műegyetemen szerezte meg. De e tudás nem elégítette ki művészi lelkületét. Berlinbe megy az akadémiára, hol kiváló mesterek vezetése alatt behatol az építőművészet titkaiba. Ezután nagyobb tanulmányutakat tesz Olasz-, Francia-és Németországban. Már 1869-ben meghívja a királyi József-műegyetem tanársegédül, melynek később nagyhírű tanára, dékánja, majd rektora lesz. De Hauszmann mester nemcsak tanár, hanem első­sorban alkotó művész, olyan alkotó művész, ki egyéni­ségét megsokszorozva műveiben, egy gazdag lélek nemes ajándéka gyanánt nyújtja azokat nemzetének. Nagyszabású munkáit a legtökéletesebb harmónia jel­lemzi, ami épületei szerkezetén, alaprajzán, homlokzatán és belső részleteiben is megnyilatkozik, akár a térhatás, akár a forma, akár a színhatás szempontjából is vizs­gáljuk azokat. Elég ha ennek igazolására ez alkalom­mal csak a Kúria palotájára, a királyi várpalotára és az új műegyetem főépületére utalok. A magyar építőművészet nagy mesterének Ybl Miklós­nak elhunytával 1892. évben őt bízták meg a budai királyi várlaknak — mondhatnám élete főművének — tervezésével és az igazi művészi tehetséget igénylő építkezések folytatásával. És ez a páratlanul nagyarányú, sok nehézséggel járó munka Hauszmannban igazi mes­terére talált. Ybl Miklós szellemi öröke méltóbb kezekbe nem juthatott volna és a mű, mely a Mester művészi géniuszát, alkotó talentumát dicséri, ércnél maradandób­ban századokra biztosítja neve fennmaradását. Alkotásai mind a kor szükségletének talajából nőttek ki. A XIX. század második felében a stíluskeresés még nem halad olyan irányban, mint a XX. század elején. A régi művészetek formavilágát tanulmányozzák első­sorban a kor építészei és a kínálkozó újabb feladatok­nak megfelelően alakítva használják fel azokat, néha fényes tanúságot téve mesteri formaérzékükről. Ennek a kornak a gyermeke az ünnepelt Mester, aki alkotásai révén korának legnagyobbjai közé emelkedett. A tanári és gyakorlati építészeti tevékenység mellett a szakirodalom terén is gyakrabban találkozunk érdemes és jeles műveivel. E tanulmányok vagy folyóiratokban, vagy külön könyvalakban jelentek meg. Ki kell emel­nünk ezek közül a királyi várpalotáról szóló nagyszabású monográfiát. Csonka volna tevékenységének vázlata, ha közéleti működéséről megfeledkeznénk. Csak természetes, hogy ennyi tevékenység elismerést váltott ki. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöké­nek, majd érdemei elismeréseül tiszteleti tagjának válasz­totta. Szeretett királyunk kegye is nem egyszer fordult feléje, kitüntetvén őt a III. oszt. vaskoronarenddel, a „Pro litteris et Artibus" érdemjelvénynyel és a Ferenc-József-rend nagykeresztjével. Méltán csatlakozik ezekhez a kitüntetésekhez kor­társainak őszinte, meleg elismerése, tanítványainak a Mesterhez való szeretetteljes ragaszkodása, mely éltető napfénynyel világítja meg azt a pályát, mely a művészi alkotások egész sorát hozta létre. Amíg a magyarok Istene ilyen szellemmel áldja meg nemzetünket, elmondhatjuk Arany Jánossal, hogy: „Félre, kishitűek, félre! nem veszett el — Élni fog nyelvében, élni művészettel, Még soká e nemzet!" 48 Ünnepi beszédek. (Hauszmann Alajos félszázados jubileumán.) Ünnepi beszédek .

Next