A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)

2. szám - Sváb Gyula: Újabb állami népiskolák

XLVIII. kötet, 2. szám Sváb Gyula: Újabb állami népiskolák 17 Az elemi népiskola témája gazdag és sokoldalú. Magával az iskola építkezésével sem foglalkozhatunk anélkül, hogy annak belső rendeltetését ne ismernék, hogy azt a sok finom szálat ki ne bogozzuk, mely az iskola felállításához és hivatásához fűződik. Mi voltaképpen a népiskola? Millió gyermek máso­dik otthona és sajnos való, sokszor az egyedüli. Nem is kell nagyon elmélyednünk s már megjelenik előttünk a gyermekkor kedves világa, az első lépés az élet útján: az iskola. Szinte észrevétlenül elfog a merengés. Emlékezésünk visszacsalogat a messze múltba. Rég elfeledett álmok kelnek új életre. Nagy hittel teli küzdések, melyeken ma már mosolygunk, de él bennünk az elérhetetlen vágy az örök ifjúság után. Van valami örökkévaló a gyermekéveink iránt való vonzódásban. Legszívesebben azok emlékeit keressük fel, derült békét és nyugalmat, vidám és ártatlan örömöt csak azokban találunk, mert a gyermekélet földi pályánk legtisztább korszaka. Ami bennünk örökkévaló, az a tisztaságban éled isteni eredetének öntudatára. Küzdünk érte, de el nem érjük, s mert fényét a gyermekévekben látjuk legszebben tündö­kölni, azért örök a vonzódásunk ahhoz és sírig tartó az abban való gyönyörködésünk. Szeretjük a gyermeket, óvjuk és féltjük őt. Óvjuk a tisztaságát a saját otthonunkban is. Őrködünk azon, hogy ne érintse őt emberi gyarlóságunk ártó szele — hogy környezete, a levegő, amelyben él, tiszta legyen —, hogy soká tarthassuk még hófehér ártatlan­ságát, az ő jövője javára és a mi örömünkre. És jön az állam és jön a törvény s azt mondja sok szülőnek: „add ide gyermekedet, ezentúl én is gond­jaimba veszem, ezentúl meg fogjuk osztani otthonát. Én megtanítom az élet első lépéseire, én az első leg­szükségesebb eszközöket adom kezébe, hogy majdan felhasználhassa a létért folyó küzdelemben a gyermeked javára és az én javamra. Ezentúl tehát megosztjuk otthonát a te hajlékodban és az én hajlékomban". Ez a hajlék az állami elemi népiskola. A szülő meleg, puha fészkéből gyengéden kiemeli kicsi fiókáját s kétség s remény között elvezeti az első útra, az iskolába. Arról, hogy e második otthonban, mint vezetik tovább csemetéinket, megtalálja-e ott a gyermek azt a gyengéd szeretetet, melylyel a szülői házban körülpár­názzák, itt nem foglalkozom, mert ez az iskola belső kultúr­munkájának feladatához tartozik, ez a pedagógia dolga. Egy pillanatra azonban, itt is meg kell állanunk. Ha azt mondjuk, hogy az iskola a gyermek második újabb állami népiskolák. SVÁB GYULÁ-tól.*) A népművészet motívumainak felhasználásával készült újabb népiskolai építkezések a nemzeti eszme megerősítését szolgálják anélkül, hogy külön anyagi áldozatokat kívánnának a régi szabványos építményekkel szemben. 1. ábra. Szabványterv 1874. évből. 2. ábra. A tóthalmi elemi iskola. Filmi isko­la egy tant­emmal fc 3. ábra. Szabványterv 1897. évből. 4. ábra. A nagytarajosi elemi iskola. *) Előadta Egyesületünk mű- és középítési szakosztályának 1913. évi május 26.-án tartott ülésében. Az előadást a szakosztályok az 1912/13. évi Czigler-plakettel tüntették ki. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 3­1

Next