A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)
48. szám - Makoldy József: A krakkói régi egyetem II.
Makoldy József: A krakói régi egyetem A krakói régi egyetem. MAKOLDY JózsEF-től (Befejezés.) Az épület külső megjelenésében nem a sóhajok hídjának oldalhomlokzata (1.4. ábra) ragad meg, mint inkább az erkélyes délkeleti oldal architektúrája (5. ábra). Az erkély, a stuba communis kápolna erkélye, a szárny legérdekesebb része. Alátámasztásául egy testes, hegyével lefelé fordult gula szolgál, teljesen az eredeti gót felépítésben. Teteje már barokk bádoghagyma, de a restauráláskor változatlanul maradt meg, ami, tekintve, hogy a gót tömegek utólagos kis toldásoknál a barokk játsziságát eltűrik, nem hat rosszul. Eredetileg a nyolcszög hat oldalával határolt csúcsos kősisak fedte, mely az alátámasztó gúlával analóg volt. Mai formája változatosságában keresetlenebb. Középkori jellegűek az erkély mellett a Dominikánusok templomára emlékeztető magas ormok is. A restaurálás ezeket is megőrizte, de a magas tetőn változtattak. A tető régebben szárnyakként elkülönítetten fedte le az épületet (6. ábra), míg a restauráláskor összefüggően zárt fedélszéket kapott. A régi déli homlokzatot ábrázoló rajz szerint ez a szárny (a szomszédos épülettraktusok magasan emelkedő fedélszékével szemben) ugyancsak magas orommal záródott. Adott esetben lehet ez megokolt, de kívánatosnak — az itt képződő vízszintes vapa miatt — nem mondható. A krakói egyetem régi épületénél a restauráló változtató munkáját egy más körülmény is megokolttá teszi. Ezúton az egész épület és különösen az udvar harmóniáját fokozhatták. A restauráló saját felelősségére a fedélidomban itt megnyilatkozó szakadozottságot a tetősíkok összemetszésével megszüntette. A múlt század hatvanas éveiben megtámadta ugyan emiatt Essenwein, Krakó középkori építészetének szorgalmas kutatója. Érdekesen fejtegette, hogy miért tesznek a középkori épületek „festői" benyomást a szemlélőre. Az ok — szerinte — abban rejlik, hogy minden részlet a saját helyét keresetlenül tarlja meg és szerényen csak annyit mutat, amennyit éppen szükséges. A két orom — mint a fedélszék utca felőli lezárása — megokolt és szükséges, de csak addig, míg a velük szomszédos szárny fedélsíkjait nem metszi az említettekhez. De Essenwein nem gondolt arra, hogy a restaurálás változtatása az eső, valamint hó levezetésének szempontjából is kívánatosabb volna, ha nem is szólna olyan nyomós ok mellette, mint aminő az udvar képének összhangja. Itt a régi rajz tanulsága szerint ugyancsak kellemetlen volt az orom bemetsződő szegélye, mely a folyosót fedő, alig alátámasztott tető kiugrására ült föl. Már ez a részlet magában is kellemetlen. Viszont a szép gót padlásablakok helyére a reneszánsz formanyelvében sántító ablakok kerültek. Maga a homlokzat a délkeleti szárny középső részében két emelet ablaksorával tagozódott, mégpedig az első emeleten kétnyílású kisebb, a másodikon háromnyílású nagyobb ablakok, de egyaránt egyszerű sablonban oldották meg feladatukat. A restauráló helyettük — látszólag önkényesen — egy sor magas, az épülethez stílusban szervesen illeszkedő ablaksort rakott, egy az épületen talált gót ablak profilozása formanyelvében. Miután az épület megváltozott gyakorlati célra szolgál (ma könyvtár van benne elhelyezve), a restauráló eljárása megokolt, mert két emeletsornak 10 szobáját egy teremmé foglalta össze. Evvel az ablakrendszer megváltoztatásának szüksége is karöltve járt. Csak így vált lehetővé, hogy a terem 14 ablaknak éppen nem kívánatosan szétszórt fénye helyett, 5 nyíláson át kapja élénkebb nappali világítását. A restaurálásra az 1850.-iki tűzvész kényszerítette a krakóiakat. Krémer Károly építész vezette az újjáépítés munkáját. Ő az, aki nagy előszeretettel a tűz pusztította város házromjaiból összegyűjti a még megmenthető ajtó-ablakszegélyeket, kőcímereket és emléktáblákat azzal a célzattal, hogy az újjáépített épületet gazdagítsa értékes darabokkal, így került egy gazdag faragású ajtókeret a tanácsház lebontásakor az épületbe (3. ábra). 5. ábra. A délkeleti oldalszárny, a „Stuba communis" erkélylyel. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 89 581