A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 54. évfolyam (1920)

7-8. szám - Erdős Ferenc: Tisza-szabályozás II.

LIV. kötet. 8—11. szám. Tisza-szabályozás. Tisza-szabályozás. ERDŐS FERENCZ tel. Az 1879, 1881, 1888, 1895, 1913, 1915 és 1919. évi nagyárvizek összehasonlítása. A 8. táblázatban­ összeállí­tották a Tisza és mellékfolyói árvízhullámai legnagyobb magasságának tengerszín feletti magasságát még pedig az úgynevezett folyamszabályozó síkra vonatkoztatva s nem a vízrajzi alapsíkra, mert előbbi a vízrajzi magasságmérés ideje előtti árvizekre is, és a mellékfolyók vízállásaira nézve is egységes síkot alkot s így az irányadó technikai szem­pontokra nézve legelsősorban ezek a tengerszín feletti magasságok igazíthatnak helyes útra. E táblázat magyarázatául megemlítjük, hogy az egy vízszintes vonalba írt magasságok az összes, hely szerint megjelölt vízmércében az elöl kiírt nap vízállásainak magasságát jelentik. Azért, ha ezeket a magasságokat egy hosszszelvény rajzba felraknák, az árvízhullámnak a Tisza és mellékfolyóin ugyanabban az időben érvényesült vízszinének képet nyernék. Az árvízhullámok legnagyobb magasságai vagyis tetőpontjai kövér nyomásúak, minek folytán az árvízhullám lezajlása az összes vízmércében a természetes lefolyáshoz híven szemlélhető, a lezajláshoz szükséges idővel együtt. A dúlt számok az újólagos kisebb, de még mindig magas árhullámot jelzik, mely a maga­sabbat megelőzte, vagy követte s a befogadó főfolyóban a főárhullám alakulására befolyással volt. E táblázat nyomán megalkotható főtanulságokat a következőkben részletezzük. Az mhullámok kifejlődése. A tanulságok keresésénél legelsőbben a telő­magasságok idejére kell figyelemmel lennünk, hogy lássuk, miként keletkezik és zajlik le időben a Tisza folyórendszer legmagasabb árhulláma. E célból az összehasonlítás tárgyát alkotó árvizek kul­minálásának napjait a 9. táblázatban tüntettük fel. Ebből látható, hogy 1879 ben legelőször kulminált a felső Bodrog Hoórnál, a felső Tisza Tiszaújlaknál. Két, illetve három napra rá kulminált a Szamos Szatmár-Németiben és Csengerin, illetve Olcsvaapátiban. Ugyanekkor kulminált a Kettős-Körös Békésen, legutoljára áradt a Maros. A közép és alsó Tiszán — a polgári és tiszafüredi mércék kivételével — március 4—6 közt, azaz két napi időközben egyszerre kulminált az árvíz s erre az időre esik a Hár­mas-Körös legmagasabb vízállása is. Tehát az összes mellékfolyók — a Marost kivéve — a felső Tiszával egyszerre hozták be árvizeiket a Tiszába s így az ebben kifejlődött árhullám Vásárosnaménytől le egészen Törökbecséig 19 nap alatt ment végbe, Szolnok­tól Törökbecséig azonban csaknem minden ponton egy­szerre teljében állott. Az 1881.-i áradásnál legelőször és egyszerre kulmi­nált a Szamos, Hernád és Maros, egy napra rá a Sajó, nyolc nappal később a felső Bodrog (az alsó Bodrog áradása a Tiszáéval összeesik) 17 nap múlva a Kettős-Körös. A felső Tisza ezek után későn (ápril. 1) kulminált, és rá fokozatosan a közép, alsó Tisza és Hármas-Körös. A Szamos ez évben, mivel árja korán lefutott, nem ver­gődött túlsúlyra. A Tiszán tehát Vásárosnamény és Törökbecse között az árhullám teljes kifejlődése (a csongrádi utolsó kulmi­nálást mellőzve) kilenc nap alatt ment végbe s Szolnok­tól Törökbecséig az árhullám minden ponton egyszerre állott teljében, vagyis 2­/?-szer rövidebb idő alatt mint 1879-ben, minek oka az, hogy a mellékfolyók kulminálási ideje szerencsésebben találkozott. Ámde a kedvezőbb találkozás a közép és alsó Tiszán az árhullám magasság(Folytatás) gára nem volt megfelelő befolyással, mivel Szolnok és Törökbecse közt, most is ugyanazon a napon volt az árhullám teljében, tehát ez akkor is meg volt torlódva. Az 1888. árvíznél legelőször kulminált a Kettős-Körös, egy napra rá a Sajó, két napra a Maros, öt napra a Szamos, kilenc napra a felső Bodrog. Az alsó Bodrog most is a Tiszával egyszerre áradt. Ezek után következik a felső és közép Tisza, Hármas-Körös, alsó Tisza. A Szamos ez esetben Vásárosnaménynál túlsúlyra emelkedett, noha jórésze elöntötte Szatmár vármegye síkját. A mellékfolyók tehát nem oly rohamossan mint 1879-ben, de a Köröst kivéve, általában kedvezőtlenebbül mint 1881-ben hozták le árvizeiket. Vásárosnaménytől Török­becséig az árhullám teljes kifejlődése 27 nap alatt ment végbe, vagyis háromszor akkora idő alatt, mint 1881-ben minek oka főképpen az, hogy a Tisza Tokaj és Szolnok közt négy helyen igen nagymennyiségű vizet kiöntött, ami az árhullám levonulását késleltette, s így — mindamellett, hogy a mellékfolyók kulminálása kedvezőbb volt mint 1881-ben — a közép és alsó Tiszán az árhullám ismét fel­torlódott. Az alsó Tiszán az 1919. évet megelőzően legmaga­sabb 1895. évi árvízkor legelőször a felső Tisza kulmi­nált Tiszaújlaknál, egy napra rá a Sajó, három napra a felső Bodrog, az alsó Bodrog ismét a Tiszával egy időben kulminált. Ezek után (április 6) a felső Tisza Vásáros­naménynál, ugyanaznap a Szamos, a Kettős- és Hármas-Körös, s négy napra rá a Maros. A Szamos Vásáros­naménynál ismét dominált. A mellékfolyók, a Szamost kivéve, kedvezőbb körülmények közt hozták le árvizeiket, mint azelőtt bármikor. Vásárosnamény és Törökbecse "között az árhullám kifejlődése — a csongrádi legutóbbi kulminálást mellőzve — hat nap alatt ment végbe, vagyis közel 300-szor rövidebb idő alatt mint 1879-ben; 1'/1-szer rövidebb idő alatt mint 1888-ban és 172-szer rövidebb idő alatt mint 1881-ben. Mindazonáltal a közép és alsó Tiszán az árhullám ismét megszorult, amennyiben Szolnoktól Csongrádig egyugyanazon napon, továbbá Szegedtől Törökbecséig is ugyanazon napon teljében állott. Szol­noktól lefelé kedvezőbben alakult volna ki az árhullám, ha a Tisza Szolnoktól lefelé több helyen ki nem öntött volna. Az 1913. évi áradás. Legelőször a felső Tisza kul­minált Tiszaújlaknál (július 11.-én), egy napra rá a Sajó, két napra a Szamos, Szatmár-Németinél és Csengerinél, öt nap múlva a Hármas-Körös Gyoma és Szarvasnál és hat napra rá a Maros Aradon. A Bodrog Tokajnál ismét találkozott a Tisza tetőpontjával. A mellékfolyók tehát" igen kedvezően hozták le az eddig legmagasabb árvíznél csak valamivel kisebb víz­tömegeiket, sőt a Maros a felsorolt árvizek legmagasabbi­kánál nagyobb volt. Ennek következtében két árhullám fejlődött ki az alsó és felső Tiszán. Az első Vásáros­naménynál július 14.-én, a másik öt napra rá Szegedről indult el. Ez utóbbi két nap múlva Törökbecsén kulminált, mielőtt még az előbbi utolérhette volna. Az első árhullám teljes kifejlődése Vásárosnaménytől Törökbecséig hét nap alatt ment végbe, vagyis ugyan­akkora idő alatt mint 1895-ben., Ámde a tető magasság Tiszaughtól Törökbecséig egy és ugyanazon a napon állott be. Kétségtelen ebből, hogy a kedvező körülmé­nyek ellenére a közép és alsó Tiszán az árhullám összeszorult s hogy az árviz lezajlásának akadályai Szolnok és Törökbecse közt vannak. 1 Helyszűke miatt az 1879 és 1881. árvíz adatait kihagytuk. 33

Next