A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 55. évfolyam (1921)
23. szám - Timon Béla: A Tisza-szabályozás fejlesztéséről
LV. kötet, 23. szám. A Tiszaszabályozás fejlesztéséről: siklás. Hogy egy kisebb mellékfolyóra mondjunk példát: a Körösöknek felső szakaszukon a hegyek közt nagy esésük van, tehát felényi vízszínemelkedés sem szükséges ahhoz, hogy nagy árvizeiket le tudják vezetni, mint alább a középső szakaszon, ahol esésük már megcsökken. A legalsó szakasz, a Kettős- és Hármaskörös meg a Tisza árvizeinek duzzasztó hatása alatt áll, amelyek sokkal magasabbra emelkednek, mint a Körösök saját árvizei. Tehát a három Körös egyikénél sem lehet szó a különböző vízszínek párhuzamosságáról. Ez a párhuzamossági szabály tehát pusztán E. F. tagtárs ötlete, amelyhez a természetnek semmi köze sincs. Ennek folytán vele is megtörténik az a mulatságos eset, hogy a vesszőparipa ledobja a saját lovasát. Nem veszi ugyanis észre, hogy javasolta gyökeres megoldás eredményes keresztülvitele után sem állana elő a kisvíz és az árvíz párhuzamossága, tehát a sajátmaga fölállította első és egyetlen ismérv szerint is helytelen a javasolt megoldás. Tegyük föl, hogy a vezérgátak elkészítéséhez már a folyó évben hozzáfognának, és hogy az elkészítésnek meglenne a kívánt eredménye: 30 vagy 40 év múlva a nagyárvizek szintje mindenütt leszállana a számára megszabott mértékben. E. F. tagtárs ugyan nem világosít föl, hogy egy és ugyanaz a szabályozó módszer mily ok miatt sülyesztené Csongrádon a vízszínt 174 cm-rel, ha Szolnoknál csak 85 és Zentánál csak 71 cm-rel fogja ezt lesülyeszteni, de ezen a kicsinységen tegyük túl magunkat. Én is osztom azt a véleményét, hogy a meder két oldalán megmaradó hullámtéren a terep nem sülyedne le, hanem inkább föliszapolódnék, mert az igen magas árvizek kivételével a többiek a két vezértöltés közt folynának le és ebből az okból csakis ott ejthetnék el a fölösleges hordalékukat. Emiatt és még inkább a vízszín fokozatos alábbszállása miatt a hullámterek vízvezetőképessége nagyon megcsökkenne és teljesen a mederre háramolna át, amely feladatnak ez utóbbi csak akkor tehetne eleget, ha nem csupán szélességben terjedne ki a számára kijelölt vonalig, hanem mélységét is gyarapítaná legalább is olyan mértékben, hogy a vízműtani sugár nagysága az árvízszín fokozatos sűlyedése ellenére is állandó maradjon. A mederfenéknek tehát legalább is olyan mértékben meg kellene mélyülnie, mint aminő a vízszínsülyedés , aminek viszont az lenne a folyománya, hogy a kisvizek szintje is ugyanabban a mértékben alábbszállana. Ha tehát akadna 40 év múlva valaki, aki a különböző vízszínek párhuzamosságának éppen olyan rendíthetlen híve volna, mint a szerző, és tanulmánya tárgyává tenné a Tiszaszabályozás akkori állapotát: kénytelen volna nagyon lesújtó bírálatot mondani az alkalmazott gyökeres megoldásról. Mert a szabályozás folytán előállott kisvízre, mint alapsíkra vonatkoztatva az árvizek hosszszelvénye teljesen ugyanazt a kétségbeejtő kidudorodást mutatná Csongrádnál, mint a Közlöny 40. lapján a mostani árvizek E. F. tagtárs tanulmányának mind a pálya kialakulására, mind a nagyárvizekből levonható tanulságokra vonatkozó részeiben szakadatlanul arra az eredményre jut, hogy a Tisza medrének szolnok - csongrádi szakasza nagyon el van romolva. A 46. lapon meg azt a kijelentést teszi, hogy a Körösök torkolata fölötti és alatti Tisza szakasz visszafejlődésének legfőbb oka a Hármas Körösök hozta és eme szakaszokon lerakodott hordalék. Ebből szó szerint arra lehetne következtetni, hogy a Körösök torkolata fölötti szakaszon is rakodik le Körösök szállította hordalék. Bár szerző ugyanezt alább megismétli és félreérthetetlenül körülírja, mégis föl kívánjuk tenni, hogy itt is csupán egy elírással, kevéssé szabatos kifejezéssel állunk szemben, amint kevéssé szabatos kifejezéseket különösen a telési idővel kapcsolatban egyébként is sűrűn találunk tanulmányában. Ha azután megnézzük a 40. lapon feltüntetett ábrán a szabályozásnak már előhaladott állapotában, 1902-ben előfordult kisvízre vonatkoztatott hosszszelvényen a régi (azt hiszem a szabályozás előtti) C-víznek hosszszelvényét, akkor azt látjuk, hogy a kisvíz, tehát ezzel együtt ,a Tisza medre is Csongrádnál valamivel több mint egy méterrel, Tiszaughnál meg másfél méterrel szállott lejebb. Márpedig ha a Körösök ezen a szakaszon rakták váltjra le hordalékuk egy részét, vagy bocsássuk meg a folyami hidraulika ellen elkövetett megbocsáthatlan tévedést is e£ mondjuk, hogy a Tisza cselekedte volna ezt, akkor a hordalék lerakodása folytán a meder nem mélyült volna, 1 —15 méterrel, hanem föltöltődött volna. 5. A tervezett munkálatok haszna. Az előző fejezetekben elmondottakban csupán arra akartam rámutatni, hogy a tanulmányban egyetlen olyan érv és bizonyíték sincsen, amely a Tisza-szabályozás kérdésével foglalkozó mérnököt arra a meggyőződésre bírhatná, hogy medernek a szolnokitörökbecsei szakaszon vezértöltések közé való fogáséit valóban a szabályozás gyökeres megoldásának lehet tekinteni. Viszont természetes dolog, hogy fejtegetéseimnél legkevésbé sem akartam kétségbe vonni azt, miképp valamely folyónak vezértöltések közé való fogása csakugyan előmozdítja a meder fejlődését. Minthogy azonban az én tudomásom szerint az ilyen költséges szabályozni munkálatok megbírálásánál ha nem is egyetlen, de mindenesetre első és nagyon fontos szerepet játszik az a körülmény, hogy a várható haszon arányban áll-e a kiadásokkal, röviden ezt a kérdést is érinteni akarom. Nem azért, hogy megoldjam, mert az ehhez szükséges adatokkal márp rendelkezem, hanem inkább csak azért, hogy megnyugtasson a szolnok—törökbecsei hullámtér birtokosait, hogy nem károsodnak meg azzal a 30 millió koronával, amennyire a tanultmány az ő földjeiknek értéknövekedését becsüli. Az a föltételes ármentesítés ugyanis, amelyben részesülnének, csak néhány, az íróasztal mellett ülő észgazdászattal nem foglalkozó ember szemében emelné az illető területek értékét, a valóságban azonban mélyen így szállítaná. Az elmúlt évtizedben háromszor volt olyass árvíz, amelyik elárasztotta volna a vetéseket: 13-igal, 15-ben és 19-ben; ezek közül valószínűleg a 13. csifilty volna legkevesebb kárt, mert már az aratás után jötst. Ilyen körülmények közt az őszi vetés nagy kockázaat járna, tavaszi és nyári vetemények alá (kukorica, gonya, káposzta stb.) pedig most is fölhasználják a területeket. Csakhogy most évenként megtrágyázza eme földeket az árvíz, amely előnytől örökre meg lenné ézetré fosztva. Zsilipeket építeni a koronkénti elárasztásra csakis újabb költségeket okozna, javító hatása pedig a jelenlegi egyszeri elöntés hatásának csak egyötöde vagy együzse n lenne. Részben azért is, mert csak apadó víznél szabad a medencéket elárasztani, hogy váratlanul felső veszély esetén a tározásra fölhasználhatók legyenek. Az ujják meg mindenik medencében a mélyebben fekvő részek, használatát akadályoznák a csapadékvizek, néhol még a hosszú, keskeny csíkokat alkotó területeket teljesen elárasztaná a Tisza alsó szakaszán hosszantartó árvíz kiotaikeztében eléggé kiadós fakadóvíz. Mindezeket a kártékony vizeket szivattyúzással kellene eltávolítani, többször a bizonytalanságnak is kitéve, hogy később mégis elárasj^ a medencéket az árvíz. Mennyi súrlódást okozna ^ vérmesebb reményűek és óvatosabbak között! ,?_,q\\yi. Tekintve az eddig elmondottakat és azt a körülménysti, hogy ezeknek a területeknek feltörésére nem alkalomfest részét ma túlnyomóan szénatermelésre használják.^fál, amely évről-évre való elárasztás folytán rendkívül kiadási szokott lenni: a természet által létrehozott ingyenes rétöntözés megszüntetése nagy gazdasági előnnyel kecsegtő változás nem lehet. 165