A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)

30-31. szám - Lósy-Schmidt Ede: Az ember válsága és a technika

LVI. kötet 30—31. szám. Az emberiség válsága és a technika. Az emberiség válsága és a technika. LÓSY SCHMIDT EDE: Folyóiratokban, sőt újabban már politikai napilapokban is egyre sűrűbben jelennek meg olyan közlemények, ame­lyek a mai világ szellemi sivárságáról, anyagiasságáról és kultúrájának pusztulásáról szólva, e bajokat részben a tech­nikai-, részben a természettudományok előrehaladásának tulajdonítják, sőt olyan cikkek sem tartoznak a ritkaságok közé, melyek a szomorú végű világháborúban használt, nagy teljesítőképességű harci eszközök pusztításaiért egye­nesen a technikai tudományokat, ill. azok művelőit, tovább­fejlesztőit vagy legalább is képviselőit okolják és teszik felelőssé. Ilyen irányú szerintem téves felfogásról tesz bizonyságot többek között dr. Steinecker Ferenc budapesti tudomány­egyetemi tanár üdvözlő, beszédének "az a része is, amelyet a tudományegyetem közgazdasági karának képviseletében, mint annak prodékánja dr. Bernáth István agrárpolitikai k­ói-és szövetkezeti működésének 30 éves fordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepen előkelő közönség jelenlétében mondott el s amelynek idevágó része ekképen szól: Irtózatos állapotban van ez a mai világ. Igazán keserű levében forog. A mai kultúremberiség mind­abban, amiért lelkesedett, majdnem mindenben, amiben hitt, csalódott; minden reményét keserű kiábrándulás követte, így járt az­­llamtudomány, amellyel magam is foglalkozom, csalódottan tekint vissza a múltb­a, hisz az államról vallott eszméi nem bizonyultak valók­nak, az emberiség boldogságát szolgálóknak. Azután a technika, fizika és a kémia, amelyeknek művelői olyan büszkék voltak e tudományágak haladására és amelyektől megváltását várta az emberiség, első­sorban arra fordították a megismert törvények sze­rint eljáró emberek ismeretét, hogy gyilkos szerszá­mokat gyártsanak az emberek pusztítására. Egy másik közlemény pedig, amely egyik napilapunk a Tudomány c. rovatában Európa szellemi válsága címen látott napvilágot, miután bevezetőleg a középkor észkul­tuszát, romantikáját, gyönyörűnek nevezett szellemi moz­galmait a mai kor sivár materializmusával állítja szembe, ezeket mondja: A gépek és üzletemberek uralma helyett a XVIII. században egy Pascal-nak, egy Rousseau-nak gon­dolatai mozgatták az emberiséget. A mai demokrácia fensége a vasat és aranyat ültette a szellemi erők trónjára. De már megindult a visszahatás a terméketlen sivárság ellen, ahová a természettudományok és a technika diadalai juttatták Európát. Egy harmadik közlemény végül, amely legújabban egy másik napilapunkban, Liberalizmus és haladás címen jelent meg s közel másfél hasábon keresztül Lukács György aka­démiai emlékbeszédével foglalkozik, végén ezeket mondja: A múlt század nagy technikai fejlődésének leg­nagyobb bűne, hogy gépnek nézte az embert is és nemcsak elhanyagolták, hanem egyenesen üldözték a lélek kultuszát. Valóban nem a kultúra haladt, hanem csak a civilizáció s úgy látszik, hogy ebben a fejlő­désben nagyon jól érezték magukat azok, akiknek — nincs lelkük. Q.V. ö.: Magyar Gazdák Szemléje 1921. évi XXVI. évfolyam február havi II. szám, 158. 1. (dr. Steinecker Ferenc prodékán üdvözlő beszéde Bernáth IgyvMjubi­­­eumán.) ~ 2"Nemzeti Ujság~11­22. évi április hiTSTsz. 3 Magyarság 1922 évi június hó 13.­­ 132. (440.) sz. Hát legfőbb ideje, hogy világszerte a lélek és a kultúra is szóhoz jusson. Nem akarok ez alkalommal messzemenő fejtegetésekbe bocsátkozni, azonban első helyen mégis dr. Steinecker Ferenc beszédének fent idézett részében foglaltakra már eleve ki kell jelentenem, miszerint nem hiszem, hogy akadna akár Magyarország megmaradt részében, akár a világ bármely sarkában egyetlen olyan technikus, aki Steineckernek ezt a véleményét osztaná s azt állítaná, hogy tudományában szintén csalódott, mert nem találta a technikát s az e körbe vágó tudományokat az emberi boldogság öregbítése s egy magasabb színvonalú földi lét megteremtése szempontjából célravezető, alkalmas eszköznek. Nem kutatom, hogy mennyiben van igaza dr. Steinecker Ferencnek abban, hogy az államtudományok nem szol­gálták az emberiség boldogságát. Azt a nézetét azonban, hogy a mai kornak szellemi sivársága s főként etikai szegénysége egyenesen kétségbeejtő, teljes mértékben osztom. Ezzel szemben az az állítása, hogy a technikai tudományok mívelői és továbbfejlesztői e tudományok le­szűrt eredményeit elsősorban az emberek pusztítására szol­gáló gyilkos szerszámok gyártására használták volna fel, nem helytálló s a technikai tudományok célját, törekvéseit, mibenlétét teljesen félreismerő vagy félremagyarázó olyan következtetés, amely tekintve azt, hogy az amúgy is mindig mellőzött, jelentősége szerint teljes mértékben soha nem érvényesült és érdeme szerint meg nem becsült technikus társadalomnak a közvélemény előtt való népszerűtlenné tevésére, közhasznú működésének megnehezítésére igen alkalmas, szó nélkül nem hagyható.* Ha ugyanis az emberiség művelődéstörténetére egy futó­pillantást vetünk s az emberiség anyagi és szellemi fejlő­dését az ókortól napjainkig nyomon követjük, az embe­riség művelődéstörténete fogja igazolni, hogy az emberi művelődéssel egykorú technika kezdettől fogva az embe­riség szellemi és anyagi téren való haladását, fejlődését és boldogulását segítette elő, s fogja a jövőben is első­sorban szolgálni és előmozdítani. Minden kultúra a technikának a természettel való har­cával, a természeti erőknek, energiáknak az ember szolgá­latába állításával kezdődik s e küzdelem részleges vagy teljes megszűnésével csökken, vagy semmisül meg teljesen. Évezredeken keresztül a technika vezérelte az emberi nemet a barbárságból a kultúra felé. Technika nélkül semmiféle mívelődés sem képzelhető el s valóban magas színvonalú kultúra — értve alatta mind a szellemi, mind az anyagi téren való mívelődést, ill. mí­velést, szóval minden emberi tevékenységet, amely vala­minek a megnemesítését, vagy valamely célra való alkal­massá tételét szolgálja és mozdítja elő — csak ott van és lehet, ahol a technika is magas színvonalra emelkedett. A technikának mint kultúrtényezőnek jelentősége az em­beriség történetében éppen ezért igen nagy fontosságú s pusztán a való tények alapján, minden hivalkodás nélkül állíthatjuk, hogy a technika óriási méretű fejlődése nélkül az emberiség sohasem emelkedhetett volna sem szellemi, sem anyagi téren arra a magas mívelődési fokra, amelyre korunkban éppen a legutóbbi évszázadok technikai hala­dása következtében­ jutott.­ ­ Úgy véljük, hogy e kérdés felvetésére, amely egyébként a napi politikai hangulatok hullámzásától teljesen függetlenül, a legelfogulatlanabb — mondhatnám történelem­filozófiai — szempontok szerint volna csak tárgyalható, korunk tekintélyének és öntudatának megvédése érdekében alkalmat kellett nyúj­tanunk. Szerk. 255

Next