A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)
40-41. szám - Az MMÉE felterjesztése a kereskedelemügyi miniszterhez a tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése és az energiagazdasági ügy rendezése tárgyában
Egyletünk felterjesztése a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése és az energiagazdasági ügy rendezése tárgyában. Nagyméltóságú Miniszter Úr! A trianoni szerződés által megnyomorított Csonka-Magyarország egyik legégetőbb kérdése az energiagazdálkodás jövendő kialakulása. A trianoni szerződés az országot vízierőinek 50%-ától, erdeinek 85%-ától, szénbányáinak illetve széntelepeinek 60%ától fosztotta meg. Elrabolta tőlünk az óriási kincset képviselő erdélyi gázmezőket, a Nyitra megyében és Szlavóniában feltárt olajmezőket és ezzel válságos helyzetbe sodorta a háború és a forradalmak által a végkimerülésig legyengült közgazdaságunkat. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet felismervén a fenyegető veszedelmet, már két év előtt, rögtön a román megszállás alól való felszabadulásunk után, mihelyt működését újból megkezdhette, napirendre tűzte az ország energiagazdálkodásának problémáját és azóta állandóan foglalkozik eme probléma megoldásával, ismételten és igen behatóan tárgyalván az idevágó kérdések minden részletét. Már több mint egy esztendeje, hogy egyesületünk memorandummal fordult a magas kormányhoz és feltárván az ország energiagazdaságának válságos helyzetét, rámutatott azokra az intézkedésekre, melyek az energiagazdálkodás helyes mederbe való terelése szempontjából szükségesnek mutatkoznak. Úgy tudjuk, hogy az egyesület eme felterjesztése az illetékes és arra hivatott kormányhivatalokban beható tanulmányozás tárgya és hogy már rövidesen a végrehajtást célzó intézkedések is várhatók. Az ország egész energiagazdálkodását felölelő kérdések nagy kiterjedésénél fogva azonban nem várható az egész nagy komplexum egy csapással való megoldása, hanem számolnunk kell a gyakorlat nehézségeivel és a keresztülvihetőség lehetőségeivel, úgy hogy a kérdés egyes részleteit a sürgősség és kivihetőség adta sorrend szerint fokozatosan fogjuk csak megoldhatni. • A Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben megtartott tárgyalások során az a nézet alakult ki, hogy elsősorban a tüzelőszerekkel való gazdálkodás terén lehetne és kellene oly intézkedéseket megtenni, melyek megmaradt tüzelőszerkészleteink okszerűbb és gazdaságosabb kihasználását biztosítanák. Magyarország megmaradt széntelepei ugyanis majdnem kizárólag harmadkori barnaszenekből és lignitekből állanak, feketeszenet csak a pécsi, komlósi és szászvári bányák tartalmaznak, melyek azonban aránylag csekély kiterjedésűek, másrészt ezek a szenek sokkal silányabb minőségűek is, mint a sziléziai vagy németországi kőszenek, melyekből a háború előtt Nagy-Magyarországba évente mintegy 40 millió volt a behozatal; ezeket a jobbfajta szeneket Csonka-Magyarország sem nélkülözheti teljesen. Tetemes mennyiségeket vagyunk kénytelenek ma is ezekből a szenekből behozni, ami a magas szénárak és pénzünk csekély fizetőértéke miatt kereskedelmi mérlegünket erősen rontja és hozzájárul valutánk további romlásához. Teljes hiányával van továbbá az ország az ásványolajoknak, úgy hogy ezekért is óriási összegekkel kell a külföldnek adóznunk. A külföldi szénből ezidőszerint behozatalunk kb. évi 112 millió, ennek értéke legkevesebb 4.000 koronával számítva 6 milliárd korona, 400.000 m3 fáért 890 koronájával köbméterenként a külföldnek 356 millió koronát fizetünk, 70.000 ásványolajért 50.000 koronájával 342 milliárd koronával adózunk évente a külföldnek, végösszegben tehát nemcsak hogy a külföldről behozott tüzelőszerekért több mint 10 milliárd koronával vagyunk ellenséges szomszédaink adófizetői, hanem közgazdaságilag és politikailag is függő viszonyba kerülünk velük szemben. Illetékes tényezők megállapítása szerint a szénben rejlő energia kihasználása nálunk ez idő szerint még oly kezdetleges, hogy ez a gazdálkodási mód bátran szénpazarlásnak nevezhető. Halaszthatatlanul sürgős tehát azoknak a módoknak és eszközöknek felkutatása, melyekkel egyrészt a tüzelőszerkezetek gazdaságosabbá válnának tehetők, másrészt minden módot és eszközt fel kellene használnunk arra, hogy ahol technikailag lehetséges és nem kerül aránytalanul nagy elviselhetetlen anyagi áldozatokba, a nagy fűtőértékű külföldi szenekre berendezett tüzelőszerkezeteket hazai szenekkel való fűtésre alakítsuk át, új telepek tervezésénél és építésénél pedig már eleve ügyelnünk kellene arra, hogy azok hazai tüzelőszereinknek megfelelően készüljenek. Törekednünk kell továbbá arra, hogy a szénnek teljes vagy részleges lepárlása útján a külföldi olajokat pótló vegyitermékeket előállíthassuk, mivel egyrészt iparunkat függetlenítenék a külföldtől, másrészt pedig vegyiiparunk fellendítéséhez járulnánk hozzá. Mindeme kérdések tanulmányozása és a gyakorlati megoldás előkészítése szempontjából egy az alábbiakban részletesebben kifejtett intézmény létesítését tartja a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet szükségesnek, amely szervesen kapcsolódnék egyesületünk 1920. évi, az energiagazdálkodást illetőleg a kormányhoz intézett felterjesztésben javasolt energiagazdasági intézethez. Idevonatkozó részletes javaslatunk ismertetését Emlékiratunk III fejezetében, a javasolt intézmény felállításának pénzügyi lehetőségeit pedig a IV. fejezetben tárgyaljuk. Ehelyütt hivatkozunk arra, hogy Németországban, mely pedig a szénben leggazdagabb országok egyike, több tudományos intézet foglalkozik a kőszén és barnaszén sajátságainak felkutatásával, amely intézetek az iparral is szorosabb kapcsolatot tartanak fenn, emellett külön gyakorlati intézmények működnek a meleggazdálkodás tökéletesebbé tételére és újabban nagy súlyt vetnek a főiskolákon fűtőtechnikusok kiképzésére is. Magyarországon, amely egyrészt kokszolódó szén behozatalára van utalva, másrészt azonban igen kiváló barnaszéntelepeknek, s újabban feltárt nagyterjedelmű lignittelepeknek van bővében, a fent részletezett okoknál fogva a legnagyobb szükség van a szénfelhasználás minél gazdaságosabbá tételére. Emellett, arra való tekintettel, hogy ásványolajokkal egyáltalán nem rendelkezünk, a külföldtől való függetlenítésünk céljából a legnagyobb jelentőségű az, hogy ezt a szükségletünket lehetőleg szénből termelt olajokkal pótoljuk. Az itt felvetett kérdéseket és feladatokat behatóan tárgyaljuk és ismertetjük a jelen felterjesztéshez csatolt emlékiratunkban, itt még csak egy visszás körülményre bátorkodunk Nagyméltóságod figyelmét felhívni, mely széngazdálkodásunk terén gyakran észlelhető, hogy t. i. a szenek elosztása körül nincsenek mindig kellő figyelemmel a vasutaink megcsappant szállítóképességére és sok esetben teljesen megokolatlanul szállítanak szeneket a bányától sok száz kilométernyi távolságokra, holott a célnak teljesen megfelelő tüzelőszert sokkal közelebb fekvő másbányából is lehetne beszerezni. A javasolt intézmény egyik feladatává válna teendő, az ilyféle visszásságok megakadályozása is. A felterjesztés és emlékirat Bernauer Izidor tagtársunk, mint bizottsági előadó szerkesztésében : Dorner Béla, dr. Freund Mihály, dr. Sümegi László, Schön Győző, Sziget Gábor, Ordódy János bizottsági tagok közreműködésével készült.