A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)

40-41. szám - Az MMÉE felterjesztése a kereskedelemügyi miniszterhez a tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése és az energiagazdasági ügy rendezése tárgyában

Egyletünk felterjesztése a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz, a tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése és az energiagazdasági ügy rendezése tárgyában.­ Nagyméltóságú Miniszter Úr! A trianoni szerződés által megnyomorított Csonka-Magyarország egyik legégetőbb kérdése az energiagazdálkodás jövendő kialakulása. A trianoni szerződés az országot vízierőinek 50%-ától, erdei­nek 85%-ától, szénbányáinak illetve széntelepeinek 60%­ától fosztotta meg. Elrabolta tőlünk az óriási kincset kép­viselő erdélyi gázmezőket, a Nyitra megyében és Szlavó­niában feltárt olajmezőket és ezzel válságos helyzetbe sodorta a háború és a forradalmak által a végkimerülésig legyengült közgazdaságunkat. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet felismervén a fenyegető veszedelmet, már két év előtt, rögtön a román megszállás alól való felszabadulásunk után, mihelyt működését újból megkezdhette, napirendre tűzte az ország energiagazdálkodásának problémáját és azóta állandóan foglalkozik eme probléma megoldásával, ismételten és igen behatóan tárgyalván az idevágó kérdé­sek minden részletét. Már több mint egy esztendeje, hogy egyesületünk memo­randummal fordult a magas kormányhoz és feltárván az ország energiagazdaságának válságos helyzetét, rámutatott azokra az intézkedésekre, melyek az energiagazdálkodás helyes mederbe való terelése szempontjából szükségesnek mutatkoznak. Úgy tudjuk, hogy az egyesület eme felter­jesztése az illetékes és arra hivatott kormányhivatalokban beható tanulmányozás tárgya és hogy már rövidesen a végrehajtást célzó intézkedések is várhatók. Az ország egész energiagazdálkodását felölelő kérdések nagy kiter­jedésénél fogva azonban nem várható az egész nagy komplexum egy csapással való megoldása, hanem számol­nunk kell a gyakorlat nehézségeivel és a keresztülvihető­ség lehetőségeivel, úgy hogy a kérdés egyes részleteit a sürgősség és kivihetőség adta sorrend szerint fokozatosan fogjuk csak megoldhatni. • A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet­ben megtartott tárgyalások során az a nézet alakult ki, hogy első­sorban a tüzelőszerekkel való gazdálkodás terén lehetne és kel­lene oly intézkedéseket megtenni, melyek megmaradt tüzelő­szerkészleteink okszerűbb és gazdaságosabb kihasználását biztosítanák. Magyarország megmaradt széntelepei ugyanis majdnem kizárólag harmadkori barnaszenekből és lignitek­ből állanak, feketeszenet csak a pécsi, komlósi és szász­vári bányák tartalmaznak, melyek azonban aránylag csekély kiterjedésűek, másrészt ezek a szenek sokkal silányabb minőségűek is, mint a sziléziai vagy németországi kősze­nek, melyekből a háború előtt Nagy-Magyarországba évente mintegy 40 millió­­ volt a behozatal; ezeket a jobbfajta szeneket Csonka-Magyarország sem nélkülözheti teljesen. Tetemes mennyiségeket vagyunk kénytelenek ma is ezek­ből a szenekből behozni, ami a magas szénárak és pén­zünk csekély fizetőértéke miatt kereskedelmi mérlegünket erősen rontja és hozzájárul valutánk további romlásához. Teljes hiányával van továbbá az ország az ásványolajok­nak, úgy hogy ezekért is óriási összegekkel kell a kül­földnek adóznunk. A külföldi szénből ezidőszerint behoza­talunk kb. évi 112 millió­­, ennek értéke legkevesebb 4.000 koronával számítva 6 milliárd korona, 400.000 m3 fáért 890 koronájával köbméterenként a külföldnek 356 millió koronát fizetünk, 70.000­­ ásványolajért 50.000 koronájával 342 milliárd koronával adózunk évente a kül­földnek, végösszegben tehát nemcsak hogy a külföldről behozott tüzelőszerekért több mint 10 milliárd koronával vagyunk ellenséges szomszédaink adófizetői, hanem köz­gazdaságilag és politikailag is függő viszonyba kerülünk velük szemben. Illetékes tényezők megállapítása szerint a szénben rejlő energia kihasználása nálunk ez idő szerint még oly kezdet­leges, hogy ez a gazdálkodási mód bátran szénpazarlásnak nevezhető. Halaszthatatlanul sürgős tehát azoknak a módoknak és eszközöknek felkutatása, melyekkel egy­részt a tüzelőszerkezetek gazdaságosabbá válnának tehe­tők, másrészt minden módot és eszközt fel kellene hasz­nálnunk arra, hogy ahol technikailag lehetséges és nem kerül aránytalanul nagy elviselhetetlen anyagi áldozatokba, a nagy fűtőértékű külföldi szenekre berendezett tüzelő­szerkezeteket hazai szenekkel való fűtésre alakítsuk át, új telepek tervezésénél és építésénél pedig már eleve ügyelnünk kellene arra, hogy azok hazai tüzelőszereinknek megfelelően készüljenek. Törekednünk kell továbbá arra, hogy a szénnek teljes vagy részleges lepárlása útján a külföldi olajokat pótló vegyitermékeket előállíthassuk, mivel egyrészt iparunkat függetlenítenék a külföldtől, másrészt pedig vegyiiparunk fellendítéséhez járulnánk hozzá. Mindeme kérdések tanulmányozása és a gyakorlati meg­oldás előkészítése szempontjából egy az alábbiakban részletesebben kifejtett intézmény létesítését tartja a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet szükségesnek, amely szervesen kapcsolódnék egyesületünk 1920. évi, az energia­gazdálkodást illetőleg a kormányhoz intézett felterjesz­tésben javasolt energiagazdasági intézethez. Idevonatkozó részletes javaslatunk ismertetését Emlék­iratunk III fejezetében, a javasolt intézmény felállításának pénzügyi lehetőségeit pedig a IV. fejezetben tárgyaljuk. Ehelyütt hivatkozunk arra, hogy Németországban, mely pedig a szénben leggazdagabb országok egyike, több tudományos intézet foglalkozik a kőszén és barnaszén sajátságainak felkutatásával, amely intézetek az iparral is szorosabb kapcsolatot tartanak fenn, emellett külön gya­korlati intézmények működnek a meleggazdálkodás töké­letesebbé tételére és újabban nagy súlyt vetnek a főisko­lákon fűtőtechnikusok kiképzésére is. Magyarországon, amely egyrészt kokszolódó szén beho­zatalára van utalva, másrészt azonban igen kiváló barna­széntelepeknek, s újabban feltárt nagyterjedelmű lignit­telepeknek van bővében, a fent részletezett okoknál fogva a legnagyobb szükség van a szénfelhasználás minél gaz­daságosabbá tételére. Emellett, arra való tekintettel, hogy ásványolajokkal egyáltalán nem rendelkezünk, a külföld­től való fü­ggetlenítésünk céljából a legnagyobb jelentő­ségű az, hogy ezt a szükségletünket lehetőleg szénből termelt olajokkal pótoljuk. Az itt felvetett kérdéseket és feladatokat behatóan tár­gyaljuk és ismertetjük a jelen felterjesztéshez csatolt emlék­iratunkban, itt még csak egy visszás körülményre bátor­kodunk Nagyméltóságod figyelmét felhívni, mely szén­gazdálkodásunk terén gyakran észlelhető, hogy t. i. a szenek elosztása körül nincsenek mindig kellő figyelemmel a vasutaink megcsappant szállító­képességére és sok eset­ben teljesen megokolatlanul szállítanak szeneket a bányá­tól sok száz kilométernyi távolságokra, holott a célnak teljesen megfelelő tüzelőszert sokkal közelebb fekvő más­bányából is lehetne beszerezni. A javasolt intézmény egyik feladatává válna teendő, az ilyféle visszásságok megaka­dályozása is.­ ­ A felterjesztés és emlékirat Bernauer Izidor tagtársunk, mint bizottsági előadó szerkesztésében : Dorner Béla, dr. Freund Mihály, dr. Sümegi László, Schön Győző, Sziget Gábor, Ordódy János bizottsági tagok közreműködésével készült.

Next