A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)

40-41. szám - Az MMÉE felterjesztése a kereskedelemügyi miniszterhez a tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése és az energiagazdasági ügy rendezése tárgyában

LVI. kötet. 40-41 szám. Felterjesztés tüzelőszer kísérleti állomás megszervezése tárgyában. 305 I. A magyar barnaszenek mellékterméknyeréssel való feldolgozása. a) A kátránytermelés és annak módjai. Magyarorszá­gon ezidőszerint még igen csekély a barnaszénkátrány­termelés, amennyiben jelenleg csak 2 nagyobb üzem (a budapesti gázgyár és Weisz Manfréd lőszergyára) foglakozik a generátortelepeken termelt generátorgáz teljes kátrány­talanításával. Az egyéb üzemekben keletkező kátrány csekély mennyiségű és a kátránynak csak arra a részére szorítkozik, amely a csővezetékben magától csapódik le. A nagyobb hazai generátortelepeken nyerhető kátrány­mennyiség számításunk szerint 17.000 t-ra tehető, ami már elég tekintélyes mennyiség ugyan, de még­­nem elég­séges arra, hogy az abból előállított termékekkel az országba jelenleg külföldről behozott anyagokat teljesen pótoljuk. A létesítendő intézmény egyik fő feladata tehát az volna, hogy mindama üzemekre vonatkozóan, amelyeknek gene­rátoraik vannak, a kátránytermelés bevezetésére nézve, megfelelő előkísérletek alapján, amennyiben ezek a tech­nikai lehetőséget és a gazdaságosságot igazolják, javaslatot tegyen. Az ország kátránytermelése fokozható volna azáltal is, ha azok az üzemek, amelyek jelenleg széntüzeléssel dolgoz­nak, de amelyeknél a gáztüzelés megokolt, a gáztüzelésre térnének át. Ilyen üzemek elsősorban a tégla- és chamotte-gyárak, különösen pedig a budapestiek, amelyek esetleg a budai és pesti oldalon felépítendő egy-egy centrális elrendezésű központi generátorgáztelepből nyerhetnek fűtőgázukat. Más üzemek, amelyeknél a gáztüzelés és a generátor­gázak kátránytalanításával a kátránytermelés bevezethető volna, a mészgyárak és cementgyárak. Különösen fontos probléma ezenkívül a hazai viszo­nyokra való tekintettel a kazánrostélytüzeléseknek kátrány­termelésre való felhasználása, amely probléma jelenleg ugyan még kísérleti stádiumban van, de amennyiben bevál­nék, úgy különösen a nagyobb villamos erőtelepek szem­pontjából nagy horderejű volna. Különös aktualitást nyerne ez a kérdés a nagyvasutak tervbe vett elektrifikálásával. Kapcsolatban a fenti problémákkal, az intézmény kísér­leti szervének behatóan tanulmányozni kellene azokat a módozatokat, amelyek mellett hazai szeneink generátorok­ban vagy egyéb kigázító szerkezetekben mind elgázítás, mind kátránytermelés szempontjából a leggazdaságosabban felhasználhatók, hogy így a kísérleti eredmények hasznot­hozóan a gyakorlati életbe átvihetők legyenek. A kátránytermelés technikai megoldásának szorosan az egyes szénfajtákhoz kell idomulnia, ugyanis általános elveket a szenekből termelt generátorgázok kátránytala­nítását illetőleg felállítani nem lehet. Kapcsolatban az egyes szénfajtákkal a kátránytermelés szempontjából végzendő kísérletekkel, az intézménynek természetszerűleg foglalkoznia kell a termelt különféle kátrányok sajátságainak és az azokból nyerhető termékek minőségi és mennyiségi megvizsgálásával is. b) A kátrány feldolgozása. 1. A kátrány feldolgozásának általános módszerei. A barnaszénből a szén alacsony hőfokon való kigázításá­val nyert kátrány nyers állapotban is igen jól használható tüzelési célra, ha víztartalma nem túl nagy. A kátrány vízmentesítése nagyrészt már a kátrány előállításával kap­csolatban hajtandó végre, a desztilláció sima menetéhez azonban további víztelenítése szükséges, aminek keresztül­vitelére több bevált rendszer áll rendelkezésre. Egyébként a feldolgozás általában a kőolajiparban jó eredménnyel felhasznált alapelvek szerint hajtható végre. A nemesebb termékek nyerésére tehát első lépés a lepárlás, amelynek hivatása az, hogy a kátrányban foglalt különböző forrpontú olajokat egymástól elválasszuk, míg a lepárló­ kazánokban lágyabb vagy keményebb szurok illetve koksz marad vissza. A lepárlás háromféle lehet. Ha lehetőleg bomlatlan olajokat kívánunk nyerni, úgy túlhevített vízgőzzel és esetleg hízoltsággal desztillálunk. Az így nyert olajok magasabb fajsúlyúak és kenőolajok készítésére alkalmasak. Ha részleges bomlást akarunk elérni, akkor közönséges nyomással desztillálunk, míg erélyes bomlást és könnyű olajokat kisebb-nagyobb túlnyomás alkalmazásával, idézhe­tünk elő. Minden esetben paraffinmentes és paraffintartalmú ola­jokból igen értékes magas olvadáspontú paraffint lehet előállítani. A paraffinnak az olajokból való kitermelése szintén a kőolajiparban alkalmazott eljárás szerint vihető végbe. Hűtőgépekkel, ú. n. krisztallizátorokban a lehűtött olajat szűrőprésen sajtoljuk át, a szűrőprésekről lekerült paraf­finlepényt újból megömlesztve gőzzel fűtött kamarákban elhelyezett különleges szerkezetű izzasztótálakban helyez­zük el, ahol a nyers paraffin újból megdermed, ezután a hőmérsékletnek csaknem a paraffin olvadáspontjáig való óvatos és lassú emelésével elérjük, hogy a paraffinkris­tályok közé bezárt olaj a kristályok közül lassanként kiszi­várog. Ezután következik a paraffin raffinálása savval és lúggal való mosással majd Fuller-földdel való derítéssel. A generátorkátrányból lepárolt olajokra jellemző, hogy tekintélyes mennyiségű savanyú alkotó részeket, ú. n. kreozotokat tartalmaznak, melyek lúggal való kezelés által eltávolíthatók. A kreozottartalmú olajok a levegőn, a kreozotok gyors oxidációja következtében rendkívül hamar megsötétednek és szaguk is kellemetlen. A kreozotok eltá­volítása következtében az olajok minősége és szaga lénye­gesen javul és az így termelt kreozotok speciális célokra felhasználhatók. A fenti eljárások, amint látjuk, sok tekintetben egyezőek a petróleumipar módszereivel, sőt számos olyan termék állítható elő a generátorkátrányból, amelyeket eddig csak­nem kizárólag a nyers kőolajból állítottak elő. Hazai kőolajfinomítóink üteme a jelenlegi súlyos köz­gazdasági krízis következtében minimumra van redukálva, amennyiben tehát a hazai generátorkátrány-termelés foko­zása a tervezett mértékben megtörténik, a feldolgozás keresztülvitelére a magyarországi (budapesti és almásfüzitői) összesen kb. 20.000 vagyon nyersanyag feldolgozására alkalmas petróleumfinomítók állhatnának rendelkezésre, s így egyrészt ezeknek a műveknek foglalkoztatása válnék lehetővé, másrészt milliárdnyi értékeknek hazánkba való behozatalát mellőzhetnők. 2. A barnaszénkátrányok speciális cikkekké való fel­dolgozása. A generátorkátrányok speciális cikkekké való feldolgozását röviden a szénhidrogének és kreozotok érté­kesítése problémájának nevezhetjük. A barnaszenekből elő­állított generátorkátrányok olajtermékei ugyanis raffiná­latlan állapotban tekintélyes, néha 50%-ot is meghaladó mennyiségű savanyú alkotórészeket tartalmaznak, melyeket kreozotok gyűjtőnévvel jelölnek. Bár ezek vegyi össze­tételét közelebbről pontosan nem ismerjük, mégis annyit tudunk róluk, hogy csak igen kis mennyiségük való az alacsonyabbrendű fenolokból, nagyobb részben magasabb­rendű fenolokból állanak. Ipari szempontból az alacsonyabbrendű fenolok az érté­kesebbek, melyeket főleg a háború alatt kezdettek nagy­iparilag értékesíteni formaldehidkondenzációs termékek elő­állítására. Ez az iparág, mely még ma is megtartotta jelen­tőségét, az alacsonyabbrendű fenolok ama sajátosságán

Next