A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 56. évfolyam (1922)

40-41. szám - Rerrich Béla: Pecz Samu +

L.VI. kötet, 40-41. szám. Pecz Samu. PECZ SAMU. Pecz Samu építőművész, műegyetemi tanár, udvari taná­csos 1922 szeptember hó 1.-én 68 éves korában meg­halt. Benne a legutolsó évtizedek építőművészete egyik igen karakterisztikus művelőjét, a műegyetem nagytudású, lelkiismeretes és lelkes tanárát, a magyar társadalom nagy tiszteletnek és szimpátiának örvendő tagját vesz­tette el. Pecz Samu a magyar közéletben szinte, sajnos ritkaságszámba menő, azok közé az egyéniségek közé tar­tozott, akik tartózkodva minden közéleti és nyilvános szerepléstől, csakis tehetségüknek, nagy tudásuknak, nagy munkaszeretetüknek és lelkiismeretességüknek köszönhetik az elismerést. Mint építészről minden egyes kortársa, akármilyen művészi meggyőződése is volt, elismerte nagy tudását és elismerte az ebből fakadó művészi meggyőző­dését. Az a tisztességes, alapos és fáradságot nem kímélő munka, melyet minden egyes műve kivétel nélkül magából kisugároz, a lelkiismeretes szakember példaképévé avatta. Tudása és minden tülekedéstől ment munkálkodása magasan fölé helyezték a kenyérért küzdők tömegének, összes művei egy erős és határozott egyé­niség jellegét viselik magukon. Pecz Samu alkotásain alig látszanak meg azok a legtöbb építőművész pályáján mutatkozó állomások, melyek a kezdő­művész, még ki nem forrott műveitől a munkaereje teljében levő művész életkorába eső műveken át a már tel­jesen kiforrott mester művéig követ.Mint a régebbi idők embere, nagy és mélyreható tanulmányok, alapos és mély iskolázottság után, az igazi mes­terek szinte félénk lelkiismeretessé­gével, érett művész korában látott csak ahhoz, hogy önmaga adjon ma­radandó emberi műnek életét. Nagy szerkezeti tudásából eredő, teljesen kiegyensúlyozott judicium­a itt-ott ta­lán némileg a ridegség benyomását kel­tette, mindazonáltal művei mentesek a kiforratlanság minden jelétől, rajtuk a gondos munka és az anyagszerű­ség mindig és állandóan megérezhető. Mindezek szigorú betartása együttvéve a legtökéletesebben kiforrott ízlést eredményezik. A szerkezeteknek volt igazi mestere és így igazi mestere volt az építőművészetnek is. Egyes munkái, mint például a vásárcsarnok, az országos levéltár és a műegyetemi könyvtár raktárépületeinek szer­kezeti megoldása, a műegyetemi könyvtár olvasótermének hálóboltozatos lefedése szinte a virtuozitásig menő szer­kezeti megoldások, melyeket csak az mer megvalósítani, aki mestere szakmájának. Pecz Samu nagy lelkiismeretes­sége, időt és fáradságot nem kímélő munkálkodása mellett produktív építész is volt. Tényleg megvalósított épületei: a budapesti unitárius egyház temploma és bérháza, a debreceni Kossuth Lajos­ utcai ref. templom, a Szilágyi Dezső-téri ref. templom, a központi vásárcsarnok, számos bérház, mint a József-körúti Wirnhardt-házak, a Kálvária­téri Pecz Ármin-féle ház, a műegyetem népszerű Gólya­vára, az 1900-ban épült beregszászi főgimnázium és az 1902-ben épült ungvári reáliskola, a fiumei magyar tenge­részeti akadémia, a budapesti ágostai hitvallású egyház városligeti főgimnáziuma és temploma, a Czigler Győző halála folytán rászakadt műegyetemi építkezések, mint a könyvtár, a műszaki mechanika­, a mechanikai technológia­, a géplaboratórium­ és a központi gépház épülete, az orszá­gos levéltár, a Haller­ utcai nagy székesfővárosi bérház és számos kisebb építkezés. Megépített műveire szóló meg­bízását csaknem kivétel nélkül pályázat útján kapta, míg számos pályadíj tüntette ki megbízás alá nem került mű­veit. Legutolsó épületének, a debreceni református főgimná­ziumnak csak terveit készítette el, míg a kivitelt és mű­vezetést, hosszas éveken át hűséges munkatársa, Nagy Károly vezette. Beállott betegeskedése miatt ezt már nem tudta elvégezni. Pecz Samu 1854-ben született, főiskolai tanulmányait részben a budapesti, részben a stuttgarti műegyetemen végezte. Tüzértiszti vizsgája letevése után a bécsi képző­művészeti akadémián töltött két évet mint Hansen Theofil tanítványa, ahol 1878-ban egy királyi palota tervezetével elnyerte a Preis stipendium-ot. El­nöke volt az ugyanabban az évben alakult Verein der Architekten an der Akademie der Bildenden Künste­nek, a mostani Hansen Theofil club elődjének, majd Schulek Frigyes mel­lett a koronázó templom helyreállítási munkáiban vesz részt, míg az 1880— 82. években Hauszmann Alajos mel­lett működik. 1882—87-ig Schneder és Steindl mellett tevékenykedik, mint műegyetemi tanársegéd, amely időben, több tanulmányt írva az ókori kőszer­kezetekről és az ókeresztény templom fejlődéséről, magántanárrá lesz. Műegyetemi rendes tanárrá 1888-ban nevezték ki. Mint tanár nemcsak kartársai körében örvendett nagy sze­retetnek, de hallgatói is nagyon ked­velték és tisztelték. Szigorú, elné­zést nem ismerő volt és mégis sze­rették hallgatói, sőt valósággal nép­szerű professzor volt, mit mindig és minden egyes hallgatóval szemben tanúsított igazságosságának és úgy az előadásából kiérezhető nagy tudá­sának, valamint nagy lelkiismeretes-s­ségének köszönhetett. Protekciót, elnézést nem ismert és mindenkor fáradozást nem ismerő gondossággal vizsgáz­tatott. Akik tanítványai közül közelében lehettek, nagy ragasz­kodással viseltettek iránta, mert műhelyében az igaz, ko­moly munkát tanulhattak meg. Műhelyébe nem hatolt be a tülekedő kor levegője: itt áhítattal, szeretettel, gonddal dolgoztak, itt nem sürgette senki a munkát, mert minden egyes ember rajongással dolgozott mestere mellett. Mint embert a szerénység, a jóság és az igazi urat megkülönböztető becsületesség jel­lemezte. Nem tülekedett, nem öklözött, nem gázolt, egész életében dolgozott. Pecz Samu ravatalánál a magyar építész­kar minden rétege képviselve volt, legtöbben azonban egyéni ragasz­kodásból kísérték el utolsó útjára, hiszen alig van ma magyar építész ki, tanítványa és tisztelője ne lett volna, özvegyén kívül két építész fia Gyula és János gyá­szolják. Rerrich Béla, 303

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék