A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 62. évfolyam (1928)

23-24. szám - Szemle

162 A Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet Közlönye LXII. kötet. 23—24. szám A tihanyi magyar biológiai kutatóintézet építkezésénél közreműködött vállalkozók és iparosok névsora. 1. Föld-, kőműves-, elhelyező-, szigetelő-, vas-, vasbeton-, ács-, tetőfedő- és burkolómunkák: Langer Károly (Budapest), egyideig társasviszonyban Breila és Francsik vállalkozókkal (Balatonfüred); ugyanezek a munkanemek az igazgatósági lakóépületnél: Kellermann László (Budapest). 2. Asztalosmunkák: Lábody Béla (Pesterzsébet). 3. Lakatosmunkák: Berkes Kálmán és Fia (Budapest). 4. Mázolómunkák: Szappanos Gyula (Balatonboglár). 5. Üveges munkák: Braun Gyula (Veszprém). 6. Dekoratív mükőmunkák: Szabó Rezső (Budapest). 7. Műkőlépcsők és lábazatok: Vögerl Alajos (Budapest). 8. Burkolómunkák (részben): Köipari R. T. (Pécs). 9. Szobafestőmunkák: Aitner Gyula (Balatonfüred). 10. Bádogosmunkák: Fritsch E. és Társa (Budapest), vala­mint Löwinger Miksa (Balatonfüred). 11. Vízvezeték, csatornázás, központi fűtés és mindennemű egészségügyi berendezések: Bründl János (Budapest). 12. Villanyvilágítás, jelzőberendezés és villámhárító: Or­sovszky István (Budapest). 13. Tolóablakok (Tomancsik rendszerben): Mülter Rezső (Budapest). 14. Takaréktíizhelyek: Molnár Lajos (Budapest), 15. Vászonredőnymunkák: Korányi és Fröhlich (Budapest.) 16. Laboratóriumi és szállodai bútorberendezések: Valnicsek Béla és Fia (Bndapest.) 17. Cserép kályhák : Zsolnay Vilmos karámiai gyárak (Pécs). SZEMLE. A mai kirakat mint a városi ház homlokzati kiképzé­sének fontos része. A kirakat nagyon sokáig semmiféle szerepet sem játszott. Hajdan az üzleti élet főkép a vásá* rokon játszódott le, ahol a kereskedők áruikat a földre, vagy állványokra helyezték, mint azt a piacokon ma is szemlél* hetjiik. Az üzlethelyiség első nyoma ott mutatkozik, ahol a vagyonbiztonság már bizonyos foket ért el, mint pl. a római és keleti városokban. Kezdetben valami nyitott boltív alá húzódott be a kereskedő, csak később választották el az utcát az üzlettől. Mint a XV. Lajos*korabeli metszetekről láthatjuk, apró üvegtáblákból készítettek válaszfalakat, mc> lyckcn át az érdeklődő csak nehezen vehette az árucikkeket szemügyre. A mult század folyamán az üvegtechnika fejlő* désével a kirakat üvegtáblái is megnagyobbodtak, s a köz* szemlére kitett holmik már nem voltak annyira elzárva a 1. ábra. Kőportál. közönség elől, mint azelőtt. A növekvő verseny hatása alatt minden szomszédos falfelületet bádog* és üvegtáblákkal aggattak tele; az ezeken szemlélhető rémes festmények örök tanúi e kor ízléstelenségének. Ezekután már jelentős lépés volt a díszes faportál és később a márvány és bronzkeretes kirakat. A legújabb irány szerint, mely az 1925. évi párizsi nemzet* közi iparművészeti kiállítás óta alakult ki, a díszítéseket és kiugrásokat elhagyják, miután általánossá vált az a véle* mény, hogy a kirakatnak és az épület homlokzatának össz* hangban kell lennie. Ennek az elvnek szigorú alkalmazásával az üvegtáblákat közvetlenül a falkeretbc erősítik bele. Ez a legegyszerűbb, habár kissé hideg megoldás. Igen gyakran már* ványlapokkal bo rítják a szomszédos falfelületeket, mivel a márvány jobban harmonizál és tökéletesebben simul, a fal* hoz, mint a fa vagy bronz. Színe magára vonzza a tekintetet, anélkül azonban, hogy teljesen lekötné. Kétfélekép alakítják a mai kirakatot, a fal nyílását vagy a maximumra hozzák, vagy ellenkezőleg a minimumra szo* rítják. Az elsőnél természetszerűen nem marad hely külső díszítésre s ezt inkább a vasalás, keret, stb. kiképzésével pótolják. A második esetben széles falkerct marad, melyet rendesen egyszerű és nemes tagozással látnak el. A kis fal* nyílásokat különböző négyszög, ovális stb. alakúra tervezik és sötétebb színű márványlapok közé helyezik, hogy a meg* világított kis kirakat élénkebb hatást keltsen. 2. ábra. Márványportál. A mai kirakat egyetlen dísze a tulajdonosnak válogatott betűkből összeállított neve. Igen fonos szerepet játszik még a hatásos, dc nem kiáltó megvilágítás. Ábráink a párizsi Siegel és Odette cégek kirakatjait szem* léltetik, az első a kő, a második a márvány alkalmazására ad példát. (L'Art Vivant, 1927, 69. sz.) Sch. J. Újabb tapasztalatok a Ljuns'ströin-féle turbinás moz­donnyal. Nagybritanniában változatlan érdeklődéssel kísé* lik a turbinás mozdonyok kérdését. Legújabban a Beycr, Peacock & Co. gyárában épült 2000 LE-s Ljungströmsmoz* donnyal értei cl a London, Midland and Scottish Railvvay gyorsvonati szolgálatában igen jó eredményeket. Ennek a mozdonynak, amelynél a hajtóerőt szolgáltató turbina a szer* kocsin van elhelyezve, önsúlya 143 t és ebből 54 t van a tapa* dási súlyban kihasználva. A Derby és Bedford közötti útvonalon menetrendszerű gyorsvonatot továbbítottak vele, a legkisebb üzemzavar nél* kül, amidőn is a 13 négytengelyű kocsiból álló vonat súlya 400 í*n felül volt. A Manchester—Peak Forest vonalon, ahol a dugattyús mozdonyok mindig előfogattal közlekednek, a turbinás mozdony a gyorsvonatot egyedül továbbította és nemcsak a menetrendszerű időt tartotta be, hanem ezenfelül még 7 percnyi késést is behozott. A mozdony tüzelőszer* fogyasztása az Engineering mult cvi december 16*i száma sze* rint kisebb, mint a rendes gőzmozdonyoké. Hasonló jó eredményekről számol be az Argentiné State * Railway, amelynél egyik Ljungström*mozdony 1 m nyom* távon teljesített rendszeres próbaszolgálatot. Különös dicsé* lettel emeli ki az idevágó jelentés a csekély friss víz szük* séglctét, az indításkor kifejthető nagy vonóerőt, a holtpont hiányát, valamint a pálya, különösen pedig a hidak nagyfokú kímélését, amelyet a hajtóműlengésck elmaradása idéz elő. A Ljungström*mozdony legújabb példányainál mindazok az előnyök ki vannak használva, amelyeket a modern hőtechnika nyújthat. Különös gonddal van a levegő előmelegítése meg* oídva. Egyik segédturbina ventillátort hajt, amely az elégés* hez szükséges levegőmennyiséget a mozdony homlokoldalán a füstszekrénybe továbbítja. A levegő itt lamellák rendszerén áramlik keresztül, amelyeket a távozó füstgáz nagy hőmer* sékletre hevít. A lamellák vízszintes tengely körül forgó doh* ban lassú forgó mozgást végeznek, úgyhogy a friss levegő át* áramlását követő lehűlés után ismét a forró füstgázok hatása alá kerülnek. (Az ismeretes Ljungströmsféle léghevítő alkal* mazása.) Az angol turbinás mozdony rendszeres gyorsvonati szolgá* latban 120 km óránkénti sebességet könnyűszerrel kifejthet és maximális segesség gvanánt 130 kmlóra kifejtésére képes. (V. D. I. Nachr. 52. Í927 dec. 28.) Willheim Gusztáv.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék