A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 68. évfolyam (1934)

27-30. szám - "Magyar Technikai Múzeum" - Szakirodalom

1934. VII. 22. A Magyar Mérnök- és­ Építész-Egylet Közlönye 195 Épületek becslése. Irta: dr. Kotsis Endre. A Magyar Mér­nök és Építész Egylet 1932. évi Fittler-érmét nyert ta­nulmány. „Pátria-nyomda R. T. Budapest, 1934. 32. ol­dal, 7 táblázat, 8 ábra. Kotsis Endre dr. tanulmányait két szempont jellemzi: az erősebb gyakorlati jelentőségű témakör kiválasztása és an­nak alapos mélyreható műszaki kivizsgálása. E füzetben fog­laltak is témájuknál fogva — épületek és vagyontárgyak ér­tékelése, becslése — kiválóan közérdekű jelentőséggel bíró tárgykört ölelnek fel — feldolgozása pedig hiány nélküli alapos műszaki munka. Jóllehet kétségtelen — amint azt a szerző is megállapítja — hogy a becsérték különböző fajaival építési, jövedelmi, sze­mélyi és elbontási értékkel szemben végeredményben a piaci kereslet és kínálat viszonya fogja megállapítani a tényleges — forgalmi — értéket, mégis senki előtt sem lehet figyel­men kívül hagyható azon tényezők egymásra hatásának ki­vizsgálása, amelyek eredőjeként a forgalmi érték realitásá­nak mérvét állapíthatjuk meg. Az alapfogalmak szakszerű tisztázása után behatóan át­vizsgálja az értékelés különböző módozatait és főként az épí­tési és a jövedelmi értékelés problémáit tárgyalja igen tüze­tesen. Rendkívül értékes az e fejezetekhez csatolt „Munka­csoportok értékaránya a különféle épületeknél" c. táblázat és az „Épületek becsértéke beépített m? és m" szerint" (1932—33. években). Bár ez utóbbi táblázat csak efemer értékű, a dolog természetéből kifolyólag viszont az előbbi táblázat főként szakember számára egészen különleges figyelmet érdemel. Igen nagy munka eredménye e táblázat, sok-sok építési költ­ségelszámolást kellett feldolgoznia a szerzőnek, hogy ezeket az értékes, az építési költségnek egyes munkacsoportok meg­oszlására vonatkozó arányszámait közkinccsé tehesse. E táblázat összeállításáért egymagában is teljes elisme­rés illeti a szerzőt. A telekértékelés szempontjainak vizsgálatára szentelt fe­jezeten kívül még a tűzkárbiztosítás, illetve becslés fejezete nyújt hasznosabb megállapításokat nemcsak az érdeklődőnek, hanem a szakembernek is. Kotsis Endre dr. e tanulmányának terjedelme fordított arányban áll annak tartalmával: a szerény megjelenésű, de ízléses kiállítású kis füzet értékes és bőséges adatokat, meg­állapításokat, hasznos, sőt nélkülözhetetlen tudnivalókat tar­talmaz. vitéz Irsy László: Szállítóberendezések üzemtana és szerkezettana. Irta: dr. Pattantyús—Á. Géza műegyetemi nyilv. r. tanár. Kézirat. Budapest, 1934. ívrét, 106­­. 62 szövegábrával. M. Kir. József Műegyetem. örömmel állapítjuk meg, hogy műszaki irodalmunk új munkával gyarapodott. Szerzője, dr. Pattantyús—Á. Géza mű­egyetemi­­ny. r. tanár, már korábban megjelent nagyszabású munkájával (Emelőgépek üzemtana és szerkezettana) nagy­becsű értéket adott műegyetemi oktatásunk, műszaki társa­dalmunk és szakirodalmunk számára egyaránt. A szállítóberendezések rendkívül sokféle és változatos formában igen fontos szerepet töltenek be a gazdasági élet minden megnyilatkozásában. A korszerű gazdálkodás min­denütt megkívánja a szállítóberendezések alkalmazását, ahol annak lehetősége megvan. Elektromos erőtelepek, gázmű­vek, a legkülönfélébb bányák és ipartelepek, kazánházak, tár­házak, stb., ma már el sem képzelhetők modern szállítóbe­rendezések nélkül. Pattantyús professzor kétségtelenül felismerte a szállító­berendezések­ fontos szerepét, amikor munkájával szakirodal­munkat megajándékozta. Ennek értékét még növeli az a kö­körülmény, hogy a szállítóberendezések terén magyar szak­könyvvel nem rendelkezünk s azok szerkezetének és üzemta­nának megismerésében eddig kénytelenek voltunk a külföldi (legtöbbször német) szakirodalmat igénybe venni. A könyv részletesen foglalkozik a szállítóberendezések legjellegzetesebb fajtáival összefüggő elméleti kérdések ismer­tetésével, illetve a szállítási kérdések dinamikai és energe­tikai alaptörvényeinek tárgyalásával. Különösen ezeknek a kérdéseknek megvilágítása teszi e munkát a gyakorlati élet számára értékessé. Ugyanis a külföldi szakirodalom munkái­ban éppen az elméleti kérdések megvilágításakor tapasztalni fogyatékosságot, míg a szerkezeti megoldásokra bőséges anya­got kapunk. A könyv, elméleti részeinek újszerű és bőséges tartalmával, értékesen pótolja a külföldi szakirodalom fogya­tékosságát és ezért a gyakorlati életben is bizonyosan komoly érdeklődésre számíthat. Terjedelme és tartalma után ítélve, a műegyetemi oktatásnak is kétségtelenül fontos tanulmányi segédeszköze lesz és a gyakorlati élet is nagy értéket kapott vele. Reméljük, hogy e munka, a­melynek kivitele arra en­ged következtetni, hogy az elsősorban a műegyetemi szakok­tatás számára készült , csupán kezdet azon az úton, ame­lyen haladva, az anyagot kitűnően ismerő szerzőtől a szállí­tóberendezések irodalma terén igen komoly értékeket várunk még. Klein Sándor: Das Rohmnetz städtischer Wasserwerke. Von Brinkhaus. R. Oldenburg München u. Berlin, 1930. Harmadik kiadás 334 old. 196 szövegábrával, 47 számtáblával és 13 terv­rajzmelléklettel. Ára fűzve M. 10.80, kötve M. 14.10. Brinkhaus munkája a szó valódi értelmében vett gyakor­lati kézikönyv, mert anyagának túlhalmozása nélkül, de azért a gyakorlat szempontjából minden egyes fontos kérdésre kiterjeszkedve, világosan, rendszerbe foglaltan és számos szö­vegközti ábrával könnyen érthetően tartalmazza mindazt, amit vízvezetékek tervezésével, ellenőrzésével s azok üzemé­vel megbízott mérnöknek tudnia kell. A könyv bevezető szakasza minden elméleti fejtegetés nélkül ismerteti a csővezetékek méretezésére általában hasz­nált képleteket, a súrlódási tényezőnek gyakorlati tapaszta­latok alapján szerzett értékeit, majd a vízszolgáltatás és nyomásveszteségekkel kapcsolatos gazdaságos méretezés és költségszámítás módjait. Második részében a különböző csőhálózati rendszerek, el­osztó és nyomótelepekre, a használati vízmennyiség számítá­sára és a hálózat terhelésére nézve ad útmutatást és példá­kat. A továbbiakban a csövek anyagával, a kötések és cső­kapcsolások szerkezeti kiképzésével, szelepek, tolózárak, víz­mérőberendezések szerkezetével és működésével foglalkozik. Ugyancsak részletesen kitér a csőfektetéskor előforduló sze­relési- és földmunkára. A gyakorlat szempontjából igen fontos és hasznos a könyvnek ama része, amelyben a csőfektetési, illetve általá­ban a vízvezetéki munkálatok kiírásának és vállalatba adásá­nak feltételeit és műszaki alapossággal kidolgozott mintáját mutatja be. A könyv végéhez csatolt és a számítások megkönnyíté­sét célzó számtáblák és rajzmellékletek a munka értékét csak fokozzák. Dr. Einwachter: Elektrizitatstarife. Untersuchung über Gestaltung von Grund­gebührentarifen für Kleinabnehmer. Von Dipl. Ing. A. Pirrung. Im Verlag, der Vereinigung des Eletr­izitäts­werks Berlin. 126 oldal, 56 ábrával. 1932. Június. A gazdasági válság s az ipari termelés lehanyatlása kö­vetkeztében erősen megcsökkent ipari áramfogyasztás az ár­szabáskérdést az érdeklődés homlokterébe állította. Különö­sen a kisfogyasztók, a háztartási fogyasztás árszabásait, mint ú. n. válságmentes fogyasztókét. A német villamosművek szövetsége korán felismerte a kérdés jelentőségét és kikül­dött bizottságának idevonatkozó munkáját a fenti könyvben közreadta. Kiindulási pontul a szerzőnek a berlini világenergia­kongresszuson 1930 nyarán megindokolt ama megállapítása szolgál, mely szerint a modern tarifális céloknak az alap­díjas tarifa felel meg legjobban. A bizottsági vizsgálatok 1931-ben ugyanerre az eredményre vezettek, nevezetesen arra, hogy az alapdíjas és hasonló árszabások a kisfogyasztás szá­mára a legjobb árszabásalakok. A bizottság ez árszabások általános bevezetése céljából szükségesnek találta azonban, hogy a) irányelveket állítson fel az önköltségek megállapí­tására, illetve a költségtényezők szétválasztására, b) hogy adatokat gyűjtsön és dogozzon fel az alapdíjak és a változó díjak megválasztására. A mű első kisebbik része az a) alatt említett, nagyrészt ismert irányelveket adja. E részből talán érdekes megemlí­teni, hogy az irányelvek szerint még a tüzelőanyagköltség­nek az a része is, mely a készenlét fenntartásához szükséges, az állandó költségekhez számítandó. A tulajdonképpeni érté­kes része a könyvnek az adatgyűjtés feldolgozása. Beveze­tésül foglalkozik az állandó költségek felosztásának módjá­val és ugyanarra az eredményre jut, mint amire e sorok írója­ előzőleg jutott. Elveti a többé-kevésbbé mesterkélt módszereket s az állandó költségeket a központi maximális teljesítményben való részesedés szerint tartja elosztandónak, annyival inkább, mert a különböző módszerek egymástól nem lényegesen eltérő eredményeket adnak. Az adatgyűjtés és feldolgozás feladata volt tehát a központi teljesítményben való részesedés mértékét illetően statisztikai adatokat szül­. Lásd Boros Ferenc: A villamos árszabáskérdés elemei. Budapest, 1932 márc. A Magy. Elechtrotechn. Egyesület Ki­adása.

Next