A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 68. évfolyam (1934)
27-30. szám - "Magyar Technikai Múzeum" - Szakirodalom
1934. VII. 22. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 195 Épületek becslése. Irta: dr. Kotsis Endre. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1932. évi Fittler-érmét nyert tanulmány. „Pátria-nyomda R. T. Budapest, 1934. 32. oldal, 7 táblázat, 8 ábra. Kotsis Endre dr. tanulmányait két szempont jellemzi: az erősebb gyakorlati jelentőségű témakör kiválasztása és annak alapos mélyreható műszaki kivizsgálása. E füzetben foglaltak is témájuknál fogva — épületek és vagyontárgyak értékelése, becslése — kiválóan közérdekű jelentőséggel bíró tárgykört ölelnek fel — feldolgozása pedig hiány nélküli alapos műszaki munka. Jóllehet kétségtelen — amint azt a szerző is megállapítja — hogy a becsérték különböző fajaival építési, jövedelmi, személyi és elbontási értékkel szemben végeredményben a piaci kereslet és kínálat viszonya fogja megállapítani a tényleges — forgalmi — értéket, mégis senki előtt sem lehet figyelmen kívül hagyható azon tényezők egymásra hatásának kivizsgálása, amelyek eredőjeként a forgalmi érték realitásának mérvét állapíthatjuk meg. Az alapfogalmak szakszerű tisztázása után behatóan átvizsgálja az értékelés különböző módozatait és főként az építési és a jövedelmi értékelés problémáit tárgyalja igen tüzetesen. Rendkívül értékes az e fejezetekhez csatolt „Munkacsoportok értékaránya a különféle épületeknél" c. táblázat és az „Épületek becsértéke beépített m? és m" szerint" (1932—33. években). Bár ez utóbbi táblázat csak efemer értékű, a dolog természetéből kifolyólag viszont az előbbi táblázat főként szakember számára egészen különleges figyelmet érdemel. Igen nagy munka eredménye e táblázat, sok-sok építési költségelszámolást kellett feldolgoznia a szerzőnek, hogy ezeket az értékes, az építési költségnek egyes munkacsoportok megoszlására vonatkozó arányszámait közkinccsé tehesse. E táblázat összeállításáért egymagában is teljes elismerés illeti a szerzőt. A telekértékelés szempontjainak vizsgálatára szentelt fejezeten kívül még a tűzkárbiztosítás, illetve becslés fejezete nyújt hasznosabb megállapításokat nemcsak az érdeklődőnek, hanem a szakembernek is. Kotsis Endre dr. e tanulmányának terjedelme fordított arányban áll annak tartalmával: a szerény megjelenésű, de ízléses kiállítású kis füzet értékes és bőséges adatokat, megállapításokat, hasznos, sőt nélkülözhetetlen tudnivalókat tartalmaz. vitéz Irsy László: Szállítóberendezések üzemtana és szerkezettana. Irta: dr. Pattantyús—Á. Géza műegyetemi nyilv. r. tanár. Kézirat. Budapest, 1934. ívrét, 106. 62 szövegábrával. M. Kir. József Műegyetem. örömmel állapítjuk meg, hogy műszaki irodalmunk új munkával gyarapodott. Szerzője, dr. Pattantyús—Á. Géza műegyeteminy. r. tanár, már korábban megjelent nagyszabású munkájával (Emelőgépek üzemtana és szerkezettana) nagybecsű értéket adott műegyetemi oktatásunk, műszaki társadalmunk és szakirodalmunk számára egyaránt. A szállítóberendezések rendkívül sokféle és változatos formában igen fontos szerepet töltenek be a gazdasági élet minden megnyilatkozásában. A korszerű gazdálkodás mindenütt megkívánja a szállítóberendezések alkalmazását, ahol annak lehetősége megvan. Elektromos erőtelepek, gázművek, a legkülönfélébb bányák és ipartelepek, kazánházak, tárházak, stb., ma már el sem képzelhetők modern szállítóberendezések nélkül. Pattantyús professzor kétségtelenül felismerte a szállítóberendezések fontos szerepét, amikor munkájával szakirodalmunkat megajándékozta. Ennek értékét még növeli az a kökörülmény, hogy a szállítóberendezések terén magyar szakkönyvvel nem rendelkezünk s azok szerkezetének és üzemtanának megismerésében eddig kénytelenek voltunk a külföldi (legtöbbször német) szakirodalmat igénybe venni. A könyv részletesen foglalkozik a szállítóberendezések legjellegzetesebb fajtáival összefüggő elméleti kérdések ismertetésével, illetve a szállítási kérdések dinamikai és energetikai alaptörvényeinek tárgyalásával. Különösen ezeknek a kérdéseknek megvilágítása teszi e munkát a gyakorlati élet számára értékessé. Ugyanis a külföldi szakirodalom munkáiban éppen az elméleti kérdések megvilágításakor tapasztalni fogyatékosságot, míg a szerkezeti megoldásokra bőséges anyagot kapunk. A könyv, elméleti részeinek újszerű és bőséges tartalmával, értékesen pótolja a külföldi szakirodalom fogyatékosságát és ezért a gyakorlati életben is bizonyosan komoly érdeklődésre számíthat. Terjedelme és tartalma után ítélve, a műegyetemi oktatásnak is kétségtelenül fontos tanulmányi segédeszköze lesz és a gyakorlati élet is nagy értéket kapott vele. Reméljük, hogy e munka, amelynek kivitele arra enged következtetni, hogy az elsősorban a műegyetemi szakoktatás számára készült , csupán kezdet azon az úton, amelyen haladva, az anyagot kitűnően ismerő szerzőtől a szállítóberendezések irodalma terén igen komoly értékeket várunk még. Klein Sándor: Das Rohmnetz städtischer Wasserwerke. Von Brinkhaus. R. Oldenburg München u. Berlin, 1930. Harmadik kiadás 334 old. 196 szövegábrával, 47 számtáblával és 13 tervrajzmelléklettel. Ára fűzve M. 10.80, kötve M. 14.10. Brinkhaus munkája a szó valódi értelmében vett gyakorlati kézikönyv, mert anyagának túlhalmozása nélkül, de azért a gyakorlat szempontjából minden egyes fontos kérdésre kiterjeszkedve, világosan, rendszerbe foglaltan és számos szövegközti ábrával könnyen érthetően tartalmazza mindazt, amit vízvezetékek tervezésével, ellenőrzésével s azok üzemével megbízott mérnöknek tudnia kell. A könyv bevezető szakasza minden elméleti fejtegetés nélkül ismerteti a csővezetékek méretezésére általában használt képleteket, a súrlódási tényezőnek gyakorlati tapasztalatok alapján szerzett értékeit, majd a vízszolgáltatás és nyomásveszteségekkel kapcsolatos gazdaságos méretezés és költségszámítás módjait. Második részében a különböző csőhálózati rendszerek, elosztó és nyomótelepekre, a használati vízmennyiség számítására és a hálózat terhelésére nézve ad útmutatást és példákat. A továbbiakban a csövek anyagával, a kötések és csőkapcsolások szerkezeti kiképzésével, szelepek, tolózárak, vízmérőberendezések szerkezetével és működésével foglalkozik. Ugyancsak részletesen kitér a csőfektetéskor előforduló szerelési- és földmunkára. A gyakorlat szempontjából igen fontos és hasznos a könyvnek ama része, amelyben a csőfektetési, illetve általában a vízvezetéki munkálatok kiírásának és vállalatba adásának feltételeit és műszaki alapossággal kidolgozott mintáját mutatja be. A könyv végéhez csatolt és a számítások megkönnyítését célzó számtáblák és rajzmellékletek a munka értékét csak fokozzák. Dr. Einwachter: Elektrizitatstarife. Untersuchung über Gestaltung von Grundgebührentarifen für Kleinabnehmer. Von Dipl. Ing. A. Pirrung. Im Verlag, der Vereinigung des Eletrizitätswerks Berlin. 126 oldal, 56 ábrával. 1932. Június. A gazdasági válság s az ipari termelés lehanyatlása következtében erősen megcsökkent ipari áramfogyasztás az árszabáskérdést az érdeklődés homlokterébe állította. Különösen a kisfogyasztók, a háztartási fogyasztás árszabásait, mint ú. n. válságmentes fogyasztókét. A német villamosművek szövetsége korán felismerte a kérdés jelentőségét és kiküldött bizottságának idevonatkozó munkáját a fenti könyvben közreadta. Kiindulási pontul a szerzőnek a berlini világenergiakongresszuson 1930 nyarán megindokolt ama megállapítása szolgál, mely szerint a modern tarifális céloknak az alapdíjas tarifa felel meg legjobban. A bizottsági vizsgálatok 1931-ben ugyanerre az eredményre vezettek, nevezetesen arra, hogy az alapdíjas és hasonló árszabások a kisfogyasztás számára a legjobb árszabásalakok. A bizottság ez árszabások általános bevezetése céljából szükségesnek találta azonban, hogy a) irányelveket állítson fel az önköltségek megállapítására, illetve a költségtényezők szétválasztására, b) hogy adatokat gyűjtsön és dogozzon fel az alapdíjak és a változó díjak megválasztására. A mű első kisebbik része az a) alatt említett, nagyrészt ismert irányelveket adja. E részből talán érdekes megemlíteni, hogy az irányelvek szerint még a tüzelőanyagköltségnek az a része is, mely a készenlét fenntartásához szükséges, az állandó költségekhez számítandó. A tulajdonképpeni értékes része a könyvnek az adatgyűjtés feldolgozása. Bevezetésül foglalkozik az állandó költségek felosztásának módjával és ugyanarra az eredményre jut, mint amire e sorok írója előzőleg jutott. Elveti a többé-kevésbbé mesterkélt módszereket s az állandó költségeket a központi maximális teljesítményben való részesedés szerint tartja elosztandónak, annyival inkább, mert a különböző módszerek egymástól nem lényegesen eltérő eredményeket adnak. Az adatgyűjtés és feldolgozás feladata volt tehát a központi teljesítményben való részesedés mértékét illetően statisztikai adatokat szül. Lásd Boros Ferenc: A villamos árszabáskérdés elemei. Budapest, 1932 márc. A Magy. Elechtrotechn. Egyesület Kiadása.