A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 69. évfolyam (1935)
27-30. szám - Szakirodalom
1935. VII. 14. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 213 II. Történeti jelentőségű tervmásolatok, ábrázolások, fényképfelvételek, térképek tárgyköréből: 1. A tatabányai szénmedence felfedezésére vezető fúrások tervezete (1895. évi rajz fényképmásolata). 2. A tatabányai medence első eredményes fúrásainak 1896-ból eredő térképvázlata helyszíni feljegyzésekkel (eredeti nagyságú fényképmásolat). 3. Tatabánya fejlődését szemléltető 2 sorozat sztereoszkópfelvétel nézőszekrényben. 4. Az esztergomi bányászat körzetében gyűjtött 8 bányatérkép az 1840—1864. évekből. 5. A Budapesti Szivattyúgyár Rt. által 1900-ban gyárbányaszivattyú rajza. Kérjük szíves nyilatkozatát, hogy a fenti anyagot, illetve abból mely tárgyakat tartja. Cím a „Magyar Technikai Múzeum" kiállítási céljaira alkalmasnak s egyúttal szíveskedjék bennünket a szállításra vonatkozó kívánalmak tekintetében tájékoztatni. Teljes tisztelettel Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat. * A Magyar Technikai Múzeum részére felajánlott és beérkezett adományok. 3. Metallochemia, Kohászati, Vegyipari és Fémkereskedelmi Részvénytársaság mintatáblája 1.27 X1.0 m barnakeretben, a cég gyártmányaival. 4. Ácsi Cukorgyár Patzenhofer Fiai. Ács, 1935 június 12. Nagyságos dr. Lósy-Schmidt Ede úrnak, műszaki tanácsos Budapest. Mai nappal elküldtük becses címére mindazon emléktárgyakat, melyeket előző levelünkben, április 27. felsoroltunk, tehát: a gyárunk alapítójának, néhai Patzenhofer Conrád úrnak fényképét, egy gyárhomlokzatot 1880-ból, gyár látképét 1896-ból, egy régi üzemgépünk fényképét és a levélhez mellékeljük a cégünk. „Első magyar cukorgyárnak", cinfalvi cukorgyárunk fejlődését feltüntető első eredeti mérlegeit az 1853/54-ik, illetve 1854/55-ik üzleti évekből. A jövőben is bármikor készséggel állunk rendelkezésére és maradtunk teljes tisztelettel Ácsi Cukorgyár. SZAKIRODALOM. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. LÓSY-SCHMIDT EDE, egyleti könyvtárnok. (Az ismertetésre szánt könyveket lehetőleg két példányban, úgyszintén az ismertető kéziratokat is szíveskedjenek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Könyvtára, illetőleg a rovatvezető címére. Budapest, IV. ker., Reáltanoda utca 13—15. szám. II. em. küldeni.) Elektrotechnikai Zsebkönyv. Irta: Molnár János gépészmérnök. Budapest, 1934. Kis 8°. Kiadja: Villámfelszerelők, Műszerészek és Látszerészek Lapja. 328 szövegoldal, 453 ábra. Az Elektrotechnikai Zsebkönyv összefoglaló segédkönyve az elektrotechnikai szerelőiparnak. A tulajdonképpeni szakrész előtt, mintegy bevezetésképpen az elektromos szerelések biztonsági szabályzatát és a hazai villamosított községek névsorát adja az áramnem megnevezésével. A legnagyobb részletességgel a szerelőipar legelterjedtebb és legváltozatosabb részével, a világítással foglalkozik a szerző, majd a főző- és melegítőkészülékekkel, fűtéssel és szellőztetéssel. Részletesen foglalkozik nemcsak a világítás fogalmával és eszközeivel, a lámpatestekkel, de részletes számpéldákkal világítja meg a világítási, fűtési vagy egyéb elektromos készülékek berendezésének tervezését is. Kitér minden tekintetbe vehető szempontra és az adattáblázatok és a grafikonok igen jó áttekintést nyújtanak áramfogyasztás stb. tekintetében. Különböző helyiségek, műhely, templom, garage, kirakat helyes világítását, fűtését stb. mind példával ismerteti, ami nagyon megkönnyíti a tervezések gyors utánszámítását. A könyv további részei a váltóáramú motorokat és kezeléseket, a transmissziók méretezését, kapcsolókat, biztosítókat, néhány műszert, majd a vezetékek méretezését tárgyalja s itt különösen ez utóbbi érdemel figyelmet. Külön fejezetet szentel a mezőgazdaságnak, az ott figyelembe veendő szempontoknak, használatos készülékeknek. Szerencsés gondolat külön fejezetbe foglalni ezt a valóságban is elkülönült üzemet. Remélhetőleg bővülni fog ez a fejezet, mert a mezőgazdaság igen fontos műszaki berendezései nincsenek kellő részletességgel feldolgozva. A zsebkönyvet a számításokhoz szükséges segédtáblázatok egészítik ki. A könyv a gyakorlati adatok egész tárházát tartalmazza, amit az elektrotechnikával foglalkozó szakemberek örömmel fogadhatnak. Nagyon szükséges volt a magyar szakkörök kezébe magyar szakkönyvet juttatni egy olyan iparágban, mely hatalmas lendület előtt áll. Nagy előnye a műnek, hogy tárgyalása világos, könnyen érthető; hiánya,, amit remélhetőleg a következő kiadásában nem kell már kifogásolnunk, hogy az elektromos alapfogalmak táblázatos összefoglalása, valamint az egyes fejezetek eredményeinek matematikai kifejezése hiányzik, ami által körülményesebb az éppen szükséges helyek kikeresése. Ha a zsebkönyv a külföldi hasonló kiadványokban megszokott módon matematikai és geometriai táblázatokkal is ki volna bővíthető, a magyar ipar hasznára egy igen értékes művel gyarapodnék a munkaasztalunk. Jakab Árpád: Tabán és Budapest fürdőváros. Irta: Lichtmann Győző, volt székesfővárosi főmérnök. Budapest, 1934. 8°, 103 oldal, 18 rajzmelléklettel. Merkantil-nyomda. A Tabán-probléma, amely évekig foglalkoztatta, izgatta a Székesfőváros vezetőségét és a városépítőket, — egyelőre — közmegelégedésre nyugvóponthoz ért. A Tabánnak parkká való alakítását, megértő helyesléssel fogadták mindenütt. Nemrégen még erős csaták dúltak a körül: park vagy fürdőváros legyen-e a Tabán? Folyt a harc írásban és tervekkel. Ilyen felbuzdulásnak a hullámverése ez a könyv, mely a múltévi tervpályázattal kapcsolatban ismerteti a szerző egyéni elgondolásait és a beérkezett pályaterveket. A probléma, noha lekerült a napirendről, továbbra is aktuális. A Tabánnal foglalkozó írások, felvetett értékes eszmék, gondolatok nem vesznek kárba, mert egyszer még életre kelhetnek. * A könyv első része: Városépítésről és annak feladatairól, ebben a formában, bátran elmaradhatott volna, mert a Tabánfejlesztés helyett, szerzőnek a „házépítők" iránti ellenszenvét és a városszabályozásról vallott téves felfogásait árulja el. A városépítés nemcsak mérnöki, hanem egyben művészi feladat is, melyhez a tiszta mérnöki tudás ma már nem elég. Miután pedig a művészek között jóval több az építész, mint a mérnök, egészen természetes, hogy a mai városépítők zöme: építész. Ezt a tényt az eddigi pályázatok és éppen a Tabán rendezési tervei fényesen igazolták. Efölött kár sopánkodni. Tévesek a szerző elméleti fejtegetései is! Nincsenek első és másodrendű kérdések. Vérbeli tervezőnél a városkép esztétikai megoldásai és kialakításai éppen olyan égetőek, mint a forgalmi, közlekedési és egészségügyi kérdések. Tökéletes csak az a megoldás, melynél mindezek a kívánalmak feltalálhatók. A polgárság nagy része ma már nem elégszik meg az egészséges és jó lakással, a gyors közlekedéssel, hanem gyönyörködni is akar a városban. A saját portáján kívül, a városa szépségével is törődik. Akinél a városépítés technikai része, a lényeg, a művészi rész csak külsőség, attól nem kaphatunk szárnyaló gondolatokat, még kevésbé művészi terveket. Ellentmondok annak is, hogy hatóság állapítsa meg, melyik a közízlést nem sértő szép homlokzat. Én még emlékszem arra az időre, amikor a Nagykörút architektúrája bírta a „közízlés" csodálatát, ellenben Feszi Vigadója, Lechner Postatakarékja „ilyen" közízlést sértő alkotások voltak. * Tabán és Budapest fürdőváros a könyv további tárgya. A szerző ebbeli elgondolásai, javaslatai helyesek, célszerűek. Részletesen kifejti és jól meg is okolja, hogy nemcsak a Tabánt, hanem egész Budapestet kell fürdővárossá fejleszteni. A Tabán magvát, az ú. n. tabáni háromszöget pedig, földrajzi és természeti adottságának megtartásával alakítsák parkká. A tanulmány harmadik része: a Tabán tervpályázata. Érdeme a szerzőnek, hogy mint pályázó tárgyilagosan foglalkozik az egyes tervekkel. Különösen a közlekedési problémák érdeklik és ezeket ismerteti behatóan. A díjazott tervek vonalvezetéseiről mondott kritikái igazak és helytállók. Magyar Vilmos.