A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 69. évfolyam (1935)
15-16. szám - "Magyar Technikai Múzeum"
1935. IV. 14. A Magyar Mérnöök- és Építész-Egylet Közlönye 117 Tehát a működő nyomás jelentése végelemzésben a következő: Vm — Pst lesz Pst félsz + Pi W Ha a működő nyomás értéke negatív, akkor 0 — Pst lesz — Pst félsz + Pi ~ W Tegyük fel, hogy ez az egyenlőtlenség a 13/1. ábra g csőszakaszára vonatkozik. Akkor tovább ezt írhatjuk: és így: 0(pt (s)—pre) feH, ppW-t még így is írhatjuk: P„ lesz + (PU) - tht(S) lesz) és ezt az értéket a fenti egyenlőtlenségbe helyettesítve, kapjuk: 0,73st (fi)iesz+ (Pvi8) —Pst{g) lesz) — W'feta ámde: Pst(g\eSz — Pste\^z =Plg'e· p\°,') az e és a g szakaszok között fennálló hatásos nyomás, amelyről az adott esetben tudjuk, hogy 0 . (A 13/1. ábrán feltüntetett áramkör valamennyi szakaszának hatásos nyomásáról általában pedig azt mondhatjuk, hogy az vagy pozitív értékű, vagy 0, de sehol sem negatív értékű.) Ezt figyelembe véve vagyis 0 — pag\w, tehát végül: Pst'g, leaz , Pv(g) Ezek szerint abból a kiindulásunkból, hogy a g csőszakaszban negatív a működő nyomás, azt a megállapítást vezettük le, hogy ennek következtében az e csőszakaszban kialakuló valóságos nyomás kisebb, mint a hidrosztatikai nyomás, vagyis az a nyomás, amely akkor állana elő, ha az áramkört valahol egy pillanatra elzárnék és ennek folytán a víz keringése egy pillanatra megállana. Ebben a végkövetkeztetésben meg is találtuk a negatív működő nyomás értelmezésének kulcsát. Most már megfelelhetünk arra a kérdésre, hogyan jön létre valóságban a folyadékáramlás az olyan áramkörben, amely — miként a 13/1. ábrában is — pozitív és negatív működő nyomásokkal rendelkező szakaszokból van összetéve. Az A ponttól kiindulva, vegyük sorra az áramkört alkotó csőszakaszokat. Az óramutató irányában haladva, az első kettő az u2 és z szakasz. Ezekben a 13/IV. ábra szerint több hatásos nyomás keletkezik, mint amennyi ugyane csőszkaszok ellenállásának legyőzésében felemésztődik. A hatásos nyomásnak el nem használt része: p^- "", mint átszármaztatott nyomás, átmegy a következő csőszakaszba és az a feladata, hogy a fűtővizet az a,b,..., e csőszakaszokon keresztül — amelyek hatásos nyomást nem gerjesztenek, melyeknek ellenállásuk azonban van — az E pontig mozgassa. Most ugorjunk át ,az új csőszakaszra. Ez nemcsak ellenállást gördít a víz útjába, hanem hatásos nyomást is gerjeszt, mégpedig több hatásos nyomást, mint amennyi a saját ellenállás legyőzéséhez szükséges. Ez a többlet arra jó, hogy a csőszakaszban uralkodó valóságos nyomást — amely a működő nyomás negatív értéke folytán kisebb, mint a hidrosztatikai nyomás — a csőszakasz U végpontjáig fokozatos emelkedéssel a szemben levő felszálló cső hidrosztatikai nyomásának értékére emelje fel: Pm (°)=0=Wl')-Wfc') fe,.z P,M = PstTM félsz (A saját hidrosztatikai nyomás elérése csak az u- szakasz mentén végbemenő további nyomásemelkedés folytán következik be.) Hátra van még az, g,.. .,s szakaszokban létrejövő vízáramlás előidéző okának megkeresése. Az előrebocsájtottak után nyilvánvaló, hogy e szakaszokban a valóságos nyomás idézi elő az áramlást. Ez fedezi az ellenállások legyőzésére szükséges nyomásrészletet, miközben az U pontig fokozatosan veszít értékéből. (Pontosabban szólva, néhány csőszakaszban keletkező hatásos nyomás is támogatja a valóságos nyomás hatását.) Az U pontban a valóságos nyomás értéke nemcsak a saját hidrosztatikai nyomásnak, hanem a szemben lévő felszálló cső hidrosztatikai nyomásának értéke alá is száll. A valóságos nyomásban kifejlődött eme hiányt pótolja ki az új szakaszban gerjesztett hatásos nyomás, amint azt már az előbbiekben is láttuk. Ha még egy láncszemmel hátrább megyünk az okok sorozatában, azt is mondhatjuk, hogy a szóban levő' /,..., s csőszakaszokban a vízáramlás tulajdonképpeni előidézője a hidrosztatikai nyomás, vagyis a víz súlya, amelynek hatása alatt a vízoszlop — az új szakasz elején fennálló nyomáshiány ellenében — mintegy leesik. * Fejtegetéseink lezárása előtt fel kell állítanunk munkásságunk és a létrehozott eredmények között a mérleget, vagyis meg kell felelnünk a következő kérdésekre: Mit nyertünk a letárgyalt ábrázolási módszerek bevezetésével? Közelebb vittek-e a megszerkesztett nyomás-ellenállásábrák és a működő nyomások ábrái a gravitációs vízfűtőberendezésekben lejátszódó folyamatok megértéséhez? Használható segédeszközt jelentenek-e bonyolult jelenségek megfejtéséhez? Az első két kérdésre vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy nyomás-ellenállás-ábráink szemléletes képét nyújtják a gravitációs vízfűtőberendezésekben szereplő két igen fontos mennyiség: a hajtóerő és az ellenállás alakulásának. Igaz, hogy e két mennyiségen kívül a szóban levő fűtőrendszerek működését még sok más tényező is befolyásolja, de másfelől az is tény, hogy éppen e két menynyiség az, amelyben az összes többinek a hatása mintegy összefut, és ezeken, mint összekötő kapcsokon keresztül érvényesítik kihatásukat a vízáramlásra. E körülményből folyóan éppen a hajtóerő és az ellenállás lefolyását kell minél élesebben magunk elé rajzolnunk akkor, amikor az áramlásra kívánunk következtetéseket vonni. Ismertetett módszerünk erre a célra — különösen grafikus rendszerénél fogva — alkalmasabb és így a gravitációs vízfűtések működésének lényegébe jobban bevilágít, mint azok az elvont elképzelések, melyek rajzra nem támaszkodnak. Ezt különösen a működő nyomások ábrájának tárgyalásakor tapasztalhattuk, amely ábra a gravitációs vízfűtésekben lefolyó áramlások mechanizmusának újszerű értelmezéséhez is elvezetett. A harmadik kérdésre mindaddig, amíg eljárásunkat néhány konkrét probléma megfejtéséhez valóban ki nem próbáltuk, nem adhatunk végső választ s most legföljebb csak annyit mondhatunk, hogy módszerünktől szemléltető sajátságainál fogva e tekintetben jó szolgálatokat várhatunk. Hogy e várakozásunkat a tények mennyire igazolják, legközelebbi tanulmányunkban fogjuk bemutatni. Magyar Technikai Múzeum. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede, az Egylet technikatörténeti gyűjteménytárának őre. A létesítendő Magyar Technikai Múzeum ügyében a Kereskedelemügyi Minisztériumban 1935 március hó 26-án megtartott értekezlet. A Magyar Technikai Múzeum ügyében az érdekképviseletek bevonásával 1935 március hó 26-án megtartott első értekezleten, melyet Tőry Gergely h. államtitkár, miniszteri osztályfőnök, a létesítendő múzeum ügyének lelkes pártfogója és támogatója hívott össze, az érdekképviseletek, a kereskedelemügyi kormányzat és az 1935 február 23-án kiküldött előkészítő bizottság tagjai vettek részt. Elnök: Tőry Gergely h. államtitkár, miniszteri osztályfőnök. Az érdekképviseletek nevében megjelentek az értekezleten, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete képviseletében. Kende Tódor kormányfőtanácsos, ügyvezető