A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 70. évfolyam (1936)

49-50. szám - Egyleti közlemények

349 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXX. köt. 49—50. század­ i!3. A M. Kir. József Nádor Műegyetem villamos gépek és mérések tanszékének adománya: 1. A Zipernowszky Ká­roly-fé­l egysínű villamos vasú, motoros kocsijának és kb 9,5 m hosszú két kitérőjű, alsó vezetékes vágányának a mintája. 6Jf. Vásárhelyi Dezső ny. miniszteri tanácsos, oki. épí­tészmérnök ajándéka: 1. Bericht über die erste ungarische Gewerbsausstellung im, Jahre 1842. Im Auftrage des leiten­den Ausschusses des ung. Industrie-Vereins verfast von Ludwig Kossuth, Vicedirektor des leitenden Au&schusses. Aus dem ung. verfast von Emerich Henszlmann, Mitgl. ü. leit. Ausschusses. Pes h, 1843. c. füzet. Egyleti közlemények. SZEMÉLYI HIRE A Kormányzó Úr megengedte, hogy Kossalka János drr. tagtársunknak a mérnöki társadalom érdekében sok éven át kifejtett kiváló szolgálataiért elismerése tudtul adassék. A Magyar Racionalizálási Bizottság ülése vezető egyéni­ségek kiképzése tárgyában. A Magyar Racionalizálási Bizottság Chorin Ferenc dr. titkos tanácsos elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Vojcsik Lipót székesfővárosi műszaki főtanácsos számolt be a Londoniban közel kétezer, a világ minden részéből összegyűlt kiváló szak­emberek részvételével tartott Nemzetközi Racionalizálási Kongresszus tárgyalásának ama részéről, amely a vezető egyéniségek kiképzésével, kiválasztásával és utánpótlásával foglalkozott A londoni kongresszus mindenekelőtt megállapította azt,, hogy nemcsak az ipari vállalatok és közintézmények, hanem az egész nemzet jóléte függ attól, hogy a gazdasági és a köz­élet vezetőit a legmegfelelőbb egyéniségelek sorából válasz­szák ki. Feltétlenül szükséges az, hogy tudatosan és tervszerűen készítsék elő a vezetőknek az utánpótlását és a kiválasztás­nál a szellemi kiválóságon kívül, amely kétségtelenül a döntő tényező, a magas erkölcsi színvonalra, a széleskörű gyakor­lati tapasztalatokra, sőt bizonyos sportszeretetre is figyelem­mel kell lenni és pedig nem annyira a sportban elérő ered­ményeket kell tekintetbe venni, mint inkább a küzdeni aka­rásra való vágyat kell értékelni. Igen fontos az is, hogy a vezetők megfelelő judiciummal és kivalóképességgel legyenek feltonazva; ez sokkal fontosabb, mint az ügymenet aprólé­kos részleteinek az ismerete. A vezetésre való hivatottság megállapításánál a pszicho­lógia és pszicho-technika ma még csak segédszerepet játsz­hat, mert e tudományágak ily vonatkozásaikban még nem elég fejlettek. A vezető egyéniségek kiképzésére vonatkozó tanterv meg­állapításánál a főiskolai tanároknak a gazdasági és közélet vezető szakembereivel együtt kell eljárniuk, mert már magá­nál a főiskolai oktatásnál is a mainál sokkal erőteljesebb mértékben kell tekintettel lenni a gyakorlati élet követelmé­nyeire. Különösen fontosnak tartja a kongresszus az alkalma­zott közgazdaságtan és az organizációs ismereteknek az el­sajátítását. Téves az az állítás, hogy egyedül a pedagógusok alkalmasak volnának az iskolai nevelés irányelveinek a meg­állapítására. Igen fontosnak tartja a kongresszus a rendszeres tovább­képzést is, amelyben a vezető egyéniségeknek is időnként részt kell venniük. Különösen kiemelte a kongresszus azt, hogy milyen óriási kárt okoz a protekció és a családi összeköttetések útján az úgynevezett törtetőknek (strénereknek) a vezető állásban való elhelyezése, mert az ily egyéniségek képtelenek megfelelő eredményes működést kifejteni és így azt a célt, hogy a kiváló egyéniségek jussanak vezető állásokba, nem érjük el és így nemcsak a gazdasági életnek, egyes üzemek­nek, hanem az egész országnak, sőt az egész emberiségnek is kárt okoznak. A tárgynál fogva is rendkívül érdekes előadást nagy­számú közönség hallgatta végig és annak különösen a pro­tekció ellen állást foglaló részeit többször is nagy tapssal sza­kította félbe. Az előadónak Chorin Ferenc dr. mondott köszönetet, ki­emelve azt, hogy a vezetőegyéniségek kiválasztása ma egyike a legérdekesebb és legizgatóbb kérdéseknek. A Racionalizá­lási Bizottság igazgatósága elhatározta, hogy erről a kérdés­ről szélesebb körben vitaestet rendez. Tudósítás az Egyletben elhangzott szakosztályi előadá­sokról és ülésekről. Az út-, vasút- és hídépítési szakosztály 1936. évi május hó 7-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Elnök: laborfalvi Benke István. Jegyző: Dr. vitéz Vásárhelyi Boldizsár. Tárgy: Ifj. Thirring Gusztáv előadása: A székesfőváros burkolatai­nak karbantartásáról. Előadó ismerteti röviden a budapesti burkolatok fejlő­désének történetét az utóbbi száz évben. A XIX. század ele­jén az utcák általában burkolatlanok voltak, csak a bel­városiak voltak terméskövei, homorú keresztmetszettel ki­kövezve. A­­80-as évek körül terjed el, a kockakő és a ki­vezető főútvonalakat Városligeti-út, Kerepesi-út, Soroksári­út, Váci-út - - még a század első felében kockakő burkolattal látj­ák el. A század második felében a homorú profilt a dom­ború váltja fel, de a szegély helyén egyel­őre terméskő rézan van. 1868-ban a régi Városház­ utcában fekteti Szumrák fő­mérnök az első szegélyt. A tracit kőanyagot 68-tó­l a Maut­hausenből és Schaerdingből származó gránit szorítja fokoza­tosan ki. 1870-ben szerzi be a főváros az első hengert; 86-ban a Nagykörúton már szurkos makadámot próbálnak készíteni. (Nem sikerült.) Előadó a mérnöki hivatal irattárából megállapította, hogy az első aszfaltot már 1864-ben fektették a Nádor­ utca 21. sz. előtt járdán. A kocsiúton a Sebestyén­ utcában Schae­­l Károly és társa genfi cég beton alapon komprimét készít. Egyik sem vált ki. 71-ben a The Neuchatel a Hatvani­utcában komprimé kocsiutat és öntött aszfalt gyalogútót fektet, ugyanazon évben öntött aszfalt kocsiutat fektet a királyi várban, 76-ban a Magyar Asphalt kezdi Bouble coulenak nevezett öntött aszfaltjait készíteni. A Lánchídon fektették az első fakocka burkolatot, a következőt 71-ben Norris amerikai cég deszka alapon Clark Ádám­ téren, rövidesen a betonalapra térnek át. 79-ben lép piacra a Drasche gyár mérnökének, Rost Ottónak kísérlete alapján előállított 18X18X10, majd 20X20X10 méretű kera­mit anyagával. (Baross-utca, Egyetem-utca.) 1880-ban az Akácfa-utcában betonúttal kísérleteznek, nem vált be. 1893-ban Fock Ede bevezeti a bazaltokat. Bécsi-utcában próbálják ki a bazalt­kockát, 1897-ben az Üllői­ úton a féj­követ. 1898-ban a Hottenbiller-utcában a 2-est, 1902-ben a bazalt makadámot és 1904-ben a kiskövet az Aréna-úton. A XX. században jelenik meg a hengerelt aszfalt: 1906-ban a Városház-utcában, Szabadság-téren, stb. A makadá­mok kátrányozása 1910-zel kezdődik. Utóbbi évtizedben a topeka, bitumac, betonút, kötszuzalékos aszfaltutak, műkő gyalogutak, stb. jönnek divatba. Előadó pár képen bemutatott néhány utca-profilt, maj­d az útépítési egységárainak alakulását. Ezt követően ismer­teti a burkolatoknak területi megoszlására vonatkozó adato­kat, valamint a fenntartás szerveit és módozatait. A fenn­tartás szerve a kerületi elöljáróság, mely a makadámokat házilagos munkaerővel javítja, a szilárd burkolatokat a vál­lalkozói kar útján, a vállalatbaadást a tanács intézte, ugyan­csak ő állapította meg az egységárjegyzékeket. (1849-ben a kövezési egységárjegyzék csak 9 tételből áll.) A múlt szá­zadban szokásos volt a díjas fenntartás, főleg a keramit és aszfaltutaknál. Ezen fenntartási mód a háború után meg­szűnt. Előadó a következőkben az utak fenntartására fordított hiteleket és egyes utcáknál évenként felmerült költséget ismerteti. Az összkocsiutak átlag fenntartási ára 1ő-ként 1885-ben 31 fillér, 1900-ban 37, 1914-ben 49 fillér volt, viszont 1935-ben csak 20 fillért tudott az ügyosztály e célra fordí­tani. Bemutatja az előadó a makadámok területi fejlődését, az ezek fenntartásánál felhasznált hitelösszegeket, vala­mint beszerzett zúzottkő mennyiséget. A háború előtt 35— 40.000 m--re volt szükség; az utóbbi éveknek beszerzése előbbinek alig fele, elégtelennek bizonyult. A makadámutak fenntartása a 90-es években mi­ként 30 fillér, 1900 után 54, a háború előtti években 72 fillér, azután fokozatosan csök­ken 1922-ig: 10 fillér. 1926—1930 között körülbelül 1 pengő, azóta állandóan csökkenő, múlt évben 32 fillér. Az I. kerü­letnek 25 évre visszamenően átvizsgált adataiból megálla­pítja, hogy a legolcsóbb fenntartási makadámutak 9—10 fillérbe kerülnek; 50 fillér között a kátrányozás, avagy szi­lárd burkolatra átépítés szükséges. Megállapítja, hogy a makadámutakat olcsóságuk miatt megszüntetni nem lehet. A kátrányos kocsiutak átlag fenntartása az utóbbi évek­ben évenként és mi­ként kb. 40 fillér; a 60—70 fillér fenn­tartást igénylők szilárd burkolatra cserélendők. A kőburko­latoknál a fenntartás sokkal olcsóbb, mert a bazaltburkola­taink még csak egy-két-három évtizedesek és közülök több

Next