A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 71. évfolyam (1937)

51-52. szám - "Magyar Műszaki Múzeum" - Egyleti közlemények

.1952 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXI. köt. 51—102. SJ-HI János ismereteivel is. Mindig tudta, hogyan kell a nagy gon­dolatot nehéz viszonyok közt is népszerűvé tenni. Sajó Ele­mér távozásával nagy örökség maradt a mérnöki karra. Ehhez a munkához oda kell sorakoznia a politikusnak, a közgazdásznak, az egész magyar nemzetnek. Annak a részvétnek a jellemzésére, ami az Alföld népét Sajtó Elemér emlékéhez fűzi, fölemlítjük, hogy a délborsodi ármentesített falvak népe halála évfordulóján minden eszten­dőben egy koszorút dob a Tisza vizébe kegyelete jeléül. H. L­ t. 1938. évi IV. nemzetközi sínértekezlet Düsseldorfban. A Budapesten 1935 szeptember havában tartott III. nem­zetközi sínértekezlet oly értelemben határozott, hogy az 1938. évi értekezlet Düsseldorfban tartassék s időpontjául az ille­tékes közületek 19­38 szeptember havát javasolták. Minthogy kívánatos, hogy az értekezleten résztvevők legalább három hónappal előzetesen nyomtatásban megkap­ják a tervezett előadások szövegét, azért szükséges, hogy a kéziratok 19­38 június hó 1-éig az előkészítő bizottság birto­kába jussanak. A netáni előadások tárgyának bejelentése már most kívánatos. A budapesti sinértekezlet határozatainak értelmében az 1938. évi IV. nemzetközi értekezlet is a következő főkérdése­ket fogja tárgyalni: I. Általános jelentőségű kérdések. II. El­használódás.. III. Törékenység; belső feszültségek, öregbedés. IV. Üzemi tapasztalatok. V. Szerkezeti kérdések. VI. He­gesztés. Az értekezletre vonatkozó részleteket az előkészítő bi­zottság később fogja nyilvánosságra hozni. Ez a bizottság, mely a „Deutsche Reichsbahn" és a „Verein Deutsch­er Eisen­hüttenleuten" szakértőiből alakult, már most is bármilyen felvilágosítás adására rendelkezésre áll. I­eveleim: Dr. Ing. O. Petersen, Geschaftsfuhrendes Vorst­andsmitglied des Vereins deutscher Eisenhüttenleute, Düsseldorf, Ludwig-Knickm­ann-Strasse 27. Országrendezés az 1937. évi düsseldorfi Schaffendes Volk ki­állítás tükrében. Az 1937. német gazdasági év nagy eseménye a düsseldorfi kiállítás. Célja a német négyéves terv eszközeinek és cél­jainak szemléltetése volt. A német becsület és a német élet biztosítása a nagy cél, ennek jegyében állott az egész kiállí­tás. Hirdetője a nép gazdasági és társadalmi átalakító aka­ratának. Közös alkotása a munkaadóknak és munkásoknak. A német technika párosulva a találékonysággal, széles arc­vonalon fordult a nyersanyagok és ipari gyártmányok kér­dése felé. Célja nemcsak magán segíteni, hanem új gazda­sági utakat igyekezett mutatni az egész világnak. A kiállításnak talán legérdekesebb része a 35. csarnok­ban elhelyezett Deutsch­er Lebensraum volt. Ez a terem a négyéves terven túlterjedő, a hosszú jövőre beállított ország­rendezés bemutatója volt. A hihetetlen magyarázó erejű, fejlett német kiállítási technika magával sodróan érzékel­tette ezt a nagy feladatot. Az országrendezés korunk egyik legidőszerűbb kérdése, mely a népsűrűség fokozódásával mind égetőbb tudománnyá és gyakorlattá fog kifejlődni ez a legújabb — talán a város­rendezési tudományból kialakult magasrendű tervezői és ren­dezői munkálat. Nagy területeket érintő műszaki és gazda­sági kérdések tervszerű összehangolása, helyes sorrendben alkalmazkodva az ország gazdasági lehetőségeihez. A fejlődés három fokozata figyelhető meg: Városrende­­zés (Stu­dtebau), környékrendezés (Landesplanung), ország­rendezés lreichsplanung). 1932 óta megfigyelhettük a környékrendezés kialakulását a városrend­­zésből. Első volt­ a nagyvárosok közé eső településekkel össze­függő kérdések felvetődése. Ezt követték az ipari vidékek és a többi kapcsolatos területi kérdések. Az egyes vidékrendezési feladatok területei rövidesen fedik egész Németország területét és már nem kielégítő azok egye­ten kint való vizsgálata. Előtérbe lép a vidékrendezési fel­adatok egymásközti összefüggésének kérdése. Kialakul az országrendezés problematikája. Ennek nyomai már 1933-ban mutatkoznak, azonban az országrendezés első világos meg­fogalmazásához Németország úgy látszik a négyéves terv fel­állításakor jutott el. De ez mégsem a nemzeti szocialista államelv találmánya. Az angol, amerikai és egyéb országok rendezési munkáit figyelve, megállapítható, hogy a fejlődés iránya mindenütt hasonló. Olyan végzetszerű kialakulási fo­lyamat ez, mely a fokozódó népsűrűséggel jár együtt s mely­nek fejlődését az új német szellem kétségbevonhatatlanul erősen sietteti. Az országrendezés, a rendezési feladatok leg­súlyosabbika, mert mint minden területi em­ezési elv, egy­mással ellentétes két elemet egyesít magában. Egyik az adottságokon alapuló tervező munka, mint statikus elem, másik az életnek soha előre nem látható fejlődése és várat­lan szükségletei, mint dinamikus elem. E kettő ellentéte a­, országrendezésben a legszembetűnőbb. Áthidalása csakis a munkatervek rugalmasságában található meg. Hasonló e munka a jogalkotáshoz, melynek állandóan idomulnia kell az élethez. De míg ezt a képességet a joggyakorlat évezre­deken át szerezte meg, addig az élet kényszerű szükségleté­ből kialakult eme legfiatalabb gyakorlat szinte máról hol­napra tűnt fel. És ebben van a kérdés nagy jelentősége. Ezért kell fokozottan megfigyelnünk minden olyan kísérle­tet, mely ezt a kérdést a kialakulás felé tovább viszi. Ezért nagy jelentőségű a düsseldorfi kiállítás is az ezt szemléltető bemutatójával. A városrendezés, vidékrendezés és az országrendezés munkamenetében egymáshoz hasonló: a feladatok két cso­portba osztása. Ezek egyike az összes adottságok felvétele és azonos elemek szerinti csoportosítása. Másika az adottságok alapján a várható fejlődés figyelembevételével a rendezés és fejlesztés kereteinek m­unkanemenként vett feállítása. Ennek egyik legerősebb eszköze a térképszerű ábrázolás. Első súlyos kérdés a munkacsoportok felállítása. Ezek helyes megállapí­tása alapvető fontosságú. E téren határozott fejlődés, a fo­galomh­atárolások tisztulása figyelhető meg a düsseldorfi ki­állítás tükrében. Az országrendezés munkarendszere az, amit az alábbiakban röviden ismertetünk: A német országrene­e­zésnek nyolc feladatcsoportja van: 1. Föld­gazdálkodás. 5. Elosztó gazdálkodás. 2. Vízgazdálkodás. 6­. Közlekedésgazdálkodás. 3. Levegőgazdálkodás. 7. Népesedési politika. 4. Ipari gazdálkodás. 8. Népegészségi politika. 1. Föld­gazdálkodás: A német föld összes adottságainak felvétele. Talajnemek, növényzetfajták, a földet alakító erők, mint emberi, állati, gépi, klimatikus energiák számbavétele. Ennek nyomán a német föld felhasználási terve. A szabad területek felhasználás szerint vett zónákra osztása, a városi és egyéb beépített területek övezeti beosztása. Szántóföld, rét, erdő, vízfelület, beépített terület, közlekedési hálózat terü­lete. A talajjavítás 10 éves terve. Legsürgősebb teendők: A népes földterület legcélszerűbb kihasználása, a legnagyobb hozadék előfeltételeinek megálla­pítása. 2. Vízgazdálkodás: A nemzeti vízvagyon felvétele. Német­ország területére évente középátlagban 325 milliárd köbméter víz h­ull. A párolgást és elszivárgást leszámítva, ebből a fel­színen elfolyás alakjában felhasználható marad 85 milliárd köbméter. A vízgazdálkodási terv fejezetei: Völgyzárás, vízi­malom, folyószabályozás, ipari víz, munkacsatorna, szántó­föld, alapcsövezés, halastó, kamarazsilip, vízserőmű, öntözés, vízmű, derítőmű, kikötő, hajózás, tőzegtermelés, lecsaplás, folyamszabályozás. Legsürgősebb feladatok: Víztartalék fenntartása és utána­pótlása völgyelzárás és gyors elfolyás lassításával. A sűrűn lakott területek legnagyobb veszélyének a vízszennyeződés­nek kiküszöbölése. 3. Levegőgazdálkodás: Az álló és mozgó levegő jelentősé­gének felvétele. A szél, mint erőforrás: szélmalom, szél­kerék. A levegő, mint szállítóeszköz: repülés. A levegő, mint a klíma hordozója: víztartalom, hőmérséklet, szél, légnyomás, napfény. Klímabefolyásolás erdősítéssel. Legsürgősebb feladatok: Lakótelepek fü­stmentesítése ipari övezetek közelében. Zajmentesség. 4. Ipari gazdálkodás: Ipari vidékek és nyersanyaglelő­helyek területi felvétele. Szerves és szervetlen nyersanyagok. Ipari lakosság eloszlása és települési sűrűsége. Az ipari tele­pülés három tényezőjére vonatkozó adatok megismerése: Nyersanyaglelőhely, értékesítési hely és a kettőt összekötő közlekedési hálózat. Új ipari települések kijelölése a fenti tényezők figyelembevételével. Minél kedvezőbb a három té­nyező, minél kedvezőbb a nyersanyagtól a készáruig futó út, annál kedvezőbb az illető iparág helyzete a többihez. Legsürgősebb feladat: Ipartelepek gazdaságossági és hadi szempontból vett áttelepítése. 5. Elosztó gazdálkodás: Az ország nagy piacközpontjai, azok alsóbb fokozatai és összekötő vonalai. A kereskedelem, mint a javaslat elosztó tényező, térbeli elhelyezkedése. A leg­kedvezőbb árucsere és romlandó áruk tározási helyei­ feltéte­leinek megállapítása. Legsürgősebb feladat: a piacok terv­szerű kiépítése. 6. Közlekedésgazdálkodás: A közlekedési hálózat fajtáinak felvétele. Víziutak, vasút, gépjármű, mezei vasutak, gyalog­utak, légjárműjáratok. A közlekedés nem mint öncél, hanem mint a nemzet életének legfontosabb segédeszköze. A közle­kedési hálózat jövő fejlődési iránya. Különös figyelemmel arra, hogy a legsűrűbben használt ut­ik a legrövidebbek le­gyenek. A közlekedés a népü­dü­lés szolgálatában. Legsürgő­sebb feladat: A nemzet életében legjelentősebb hálózat ki-

Next