A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 71. évfolyam (1937)
51-52. szám - "Magyar Műszaki Múzeum" - Egyleti közlemények
.1952 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXI. köt. 51—102. SJ-HI János ismereteivel is. Mindig tudta, hogyan kell a nagy gondolatot nehéz viszonyok közt is népszerűvé tenni. Sajó Elemér távozásával nagy örökség maradt a mérnöki karra. Ehhez a munkához oda kell sorakoznia a politikusnak, a közgazdásznak, az egész magyar nemzetnek. Annak a részvétnek a jellemzésére, ami az Alföld népét Sajtó Elemér emlékéhez fűzi, fölemlítjük, hogy a délborsodi ármentesített falvak népe halála évfordulóján minden esztendőben egy koszorút dob a Tisza vizébe kegyelete jeléül. H. L t. 1938. évi IV. nemzetközi sínértekezlet Düsseldorfban. A Budapesten 1935 szeptember havában tartott III. nemzetközi sínértekezlet oly értelemben határozott, hogy az 1938. évi értekezlet Düsseldorfban tartassék s időpontjául az illetékes közületek 1938 szeptember havát javasolták. Minthogy kívánatos, hogy az értekezleten résztvevők legalább három hónappal előzetesen nyomtatásban megkapják a tervezett előadások szövegét, azért szükséges, hogy a kéziratok 1938 június hó 1-éig az előkészítő bizottság birtokába jussanak. A netáni előadások tárgyának bejelentése már most kívánatos. A budapesti sinértekezlet határozatainak értelmében az 1938. évi IV. nemzetközi értekezlet is a következő főkérdéseket fogja tárgyalni: I. Általános jelentőségű kérdések. II. Elhasználódás.. III. Törékenység; belső feszültségek, öregbedés. IV. Üzemi tapasztalatok. V. Szerkezeti kérdések. VI. Hegesztés. Az értekezletre vonatkozó részleteket az előkészítő bizottság később fogja nyilvánosságra hozni. Ez a bizottság, mely a „Deutsche Reichsbahn" és a „Verein Deutscher Eisenhüttenleuten" szakértőiből alakult, már most is bármilyen felvilágosítás adására rendelkezésre áll. Ieveleim: Dr. Ing. O. Petersen, Geschaftsfuhrendes Vorstandsmitglied des Vereins deutscher Eisenhüttenleute, Düsseldorf, Ludwig-Knickmann-Strasse 27. Országrendezés az 1937. évi düsseldorfi Schaffendes Volk kiállítás tükrében. Az 1937. német gazdasági év nagy eseménye a düsseldorfi kiállítás. Célja a német négyéves terv eszközeinek és céljainak szemléltetése volt. A német becsület és a német élet biztosítása a nagy cél, ennek jegyében állott az egész kiállítás. Hirdetője a nép gazdasági és társadalmi átalakító akaratának. Közös alkotása a munkaadóknak és munkásoknak. A német technika párosulva a találékonysággal, széles arcvonalon fordult a nyersanyagok és ipari gyártmányok kérdése felé. Célja nemcsak magán segíteni, hanem új gazdasági utakat igyekezett mutatni az egész világnak. A kiállításnak talán legérdekesebb része a 35. csarnokban elhelyezett Deutscher Lebensraum volt. Ez a terem a négyéves terven túlterjedő, a hosszú jövőre beállított országrendezés bemutatója volt. A hihetetlen magyarázó erejű, fejlett német kiállítási technika magával sodróan érzékeltette ezt a nagy feladatot. Az országrendezés korunk egyik legidőszerűbb kérdése, mely a népsűrűség fokozódásával mind égetőbb tudománnyá és gyakorlattá fog kifejlődni ez a legújabb — talán a városrendezési tudományból kialakult magasrendű tervezői és rendezői munkálat. Nagy területeket érintő műszaki és gazdasági kérdések tervszerű összehangolása, helyes sorrendben alkalmazkodva az ország gazdasági lehetőségeihez. A fejlődés három fokozata figyelhető meg: Városrendezés (Studtebau), környékrendezés (Landesplanung), országrendezés lreichsplanung). 1932 óta megfigyelhettük a környékrendezés kialakulását a városrendzésből. Első volt a nagyvárosok közé eső településekkel összefüggő kérdések felvetődése. Ezt követték az ipari vidékek és a többi kapcsolatos területi kérdések. Az egyes vidékrendezési feladatok területei rövidesen fedik egész Németország területét és már nem kielégítő azok egyeten kint való vizsgálata. Előtérbe lép a vidékrendezési feladatok egymásközti összefüggésének kérdése. Kialakul az országrendezés problematikája. Ennek nyomai már 1933-ban mutatkoznak, azonban az országrendezés első világos megfogalmazásához Németország úgy látszik a négyéves terv felállításakor jutott el. De ez mégsem a nemzeti szocialista államelv találmánya. Az angol, amerikai és egyéb országok rendezési munkáit figyelve, megállapítható, hogy a fejlődés iránya mindenütt hasonló. Olyan végzetszerű kialakulási folyamat ez, mely a fokozódó népsűrűséggel jár együtt s melynek fejlődését az új német szellem kétségbevonhatatlanul erősen sietteti. Az országrendezés, a rendezési feladatok legsúlyosabbika, mert mint minden területi emezési elv, egymással ellentétes két elemet egyesít magában. Egyik az adottságokon alapuló tervező munka, mint statikus elem, másik az életnek soha előre nem látható fejlődése és váratlan szükségletei, mint dinamikus elem. E kettő ellentéte a, országrendezésben a legszembetűnőbb. Áthidalása csakis a munkatervek rugalmasságában található meg. Hasonló e munka a jogalkotáshoz, melynek állandóan idomulnia kell az élethez. De míg ezt a képességet a joggyakorlat évezredeken át szerezte meg, addig az élet kényszerű szükségletéből kialakult eme legfiatalabb gyakorlat szinte máról holnapra tűnt fel. És ebben van a kérdés nagy jelentősége. Ezért kell fokozottan megfigyelnünk minden olyan kísérletet, mely ezt a kérdést a kialakulás felé tovább viszi. Ezért nagy jelentőségű a düsseldorfi kiállítás is az ezt szemléltető bemutatójával. A városrendezés, vidékrendezés és az országrendezés munkamenetében egymáshoz hasonló: a feladatok két csoportba osztása. Ezek egyike az összes adottságok felvétele és azonos elemek szerinti csoportosítása. Másika az adottságok alapján a várható fejlődés figyelembevételével a rendezés és fejlesztés kereteinek munkanemenként vett feállítása. Ennek egyik legerősebb eszköze a térképszerű ábrázolás. Első súlyos kérdés a munkacsoportok felállítása. Ezek helyes megállapítása alapvető fontosságú. E téren határozott fejlődés, a fogalomhatárolások tisztulása figyelhető meg a düsseldorfi kiállítás tükrében. Az országrendezés munkarendszere az, amit az alábbiakban röviden ismertetünk: A német országreneezésnek nyolc feladatcsoportja van: 1. Földgazdálkodás. 5. Elosztó gazdálkodás. 2. Vízgazdálkodás. 6. Közlekedésgazdálkodás. 3. Levegőgazdálkodás. 7. Népesedési politika. 4. Ipari gazdálkodás. 8. Népegészségi politika. 1. Földgazdálkodás: A német föld összes adottságainak felvétele. Talajnemek, növényzetfajták, a földet alakító erők, mint emberi, állati, gépi, klimatikus energiák számbavétele. Ennek nyomán a német föld felhasználási terve. A szabad területek felhasználás szerint vett zónákra osztása, a városi és egyéb beépített területek övezeti beosztása. Szántóföld, rét, erdő, vízfelület, beépített terület, közlekedési hálózat területe. A talajjavítás 10 éves terve. Legsürgősebb teendők: A népes földterület legcélszerűbb kihasználása, a legnagyobb hozadék előfeltételeinek megállapítása. 2. Vízgazdálkodás: A nemzeti vízvagyon felvétele. Németország területére évente középátlagban 325 milliárd köbméter víz hull. A párolgást és elszivárgást leszámítva, ebből a felszínen elfolyás alakjában felhasználható marad 85 milliárd köbméter. A vízgazdálkodási terv fejezetei: Völgyzárás, vízimalom, folyószabályozás, ipari víz, munkacsatorna, szántóföld, alapcsövezés, halastó, kamarazsilip, vízserőmű, öntözés, vízmű, derítőmű, kikötő, hajózás, tőzegtermelés, lecsaplás, folyamszabályozás. Legsürgősebb feladatok: Víztartalék fenntartása és utánapótlása völgyelzárás és gyors elfolyás lassításával. A sűrűn lakott területek legnagyobb veszélyének a vízszennyeződésnek kiküszöbölése. 3. Levegőgazdálkodás: Az álló és mozgó levegő jelentőségének felvétele. A szél, mint erőforrás: szélmalom, szélkerék. A levegő, mint szállítóeszköz: repülés. A levegő, mint a klíma hordozója: víztartalom, hőmérséklet, szél, légnyomás, napfény. Klímabefolyásolás erdősítéssel. Legsürgősebb feladatok: Lakótelepek füstmentesítése ipari övezetek közelében. Zajmentesség. 4. Ipari gazdálkodás: Ipari vidékek és nyersanyaglelőhelyek területi felvétele. Szerves és szervetlen nyersanyagok. Ipari lakosság eloszlása és települési sűrűsége. Az ipari település három tényezőjére vonatkozó adatok megismerése: Nyersanyaglelőhely, értékesítési hely és a kettőt összekötő közlekedési hálózat. Új ipari települések kijelölése a fenti tényezők figyelembevételével. Minél kedvezőbb a három tényező, minél kedvezőbb a nyersanyagtól a készáruig futó út, annál kedvezőbb az illető iparág helyzete a többihez. Legsürgősebb feladat: Ipartelepek gazdaságossági és hadi szempontból vett áttelepítése. 5. Elosztó gazdálkodás: Az ország nagy piacközpontjai, azok alsóbb fokozatai és összekötő vonalai. A kereskedelem, mint a javaslat elosztó tényező, térbeli elhelyezkedése. A legkedvezőbb árucsere és romlandó áruk tározási helyei feltételeinek megállapítása. Legsürgősebb feladat: a piacok tervszerű kiépítése. 6. Közlekedésgazdálkodás: A közlekedési hálózat fajtáinak felvétele. Víziutak, vasút, gépjármű, mezei vasutak, gyalogutak, légjárműjáratok. A közlekedés nem mint öncél, hanem mint a nemzet életének legfontosabb segédeszköze. A közlekedési hálózat jövő fejlődési iránya. Különös figyelemmel arra, hogy a legsűrűbben használt utik a legrövidebbek legyenek. A közlekedés a népüdülés szolgálatában. Legsürgősebb feladat: A nemzet életében legjelentősebb hálózat ki-