A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 72. évfolyam (1938)
19-20. szám - Egyleti közlemények
1938. VI. 5. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 17 t A Társulat e célból 100 km hosszú, öntözővíz-szolgáltató csatornahálózat segítségével látja el a gazdákat vízzel. A Társulat saját kísérleti öntözőtelepén tanulmányokat folytatott, hogy mi módon lehetne az öntözőberendezések előállítási költségeit és az üzemi költségeket olyan alacsonyan tartani, hogy számítani lehessen az öntözések elterjedésére. A tanulmányok a földmunka és a műtárgyak költségeinek leszállítására, továbbá egy megfelelő szivattyútípus alkalmazására vonatkoztak. A víznek a földeken való szétosztása mindenütt a föld színe felett történik, ezért a vizet töltések közé fogott csatornákban vezetik. A csatornák elhelyezése a terep felszínéhez igazodik, ezért planírozás nem kell. A csatornák szelvényei a lehető legkisebbek, viszont a felhasznált föld minőségét kell kiválasztani, vagy a csatornákat burkolni, a töltéseket szigetelni. Agyag, javított föld és beton töltésszigeteléseket készítettek. Szállítható vasbeton tiltókat állítottak elő, a víznek a csatornákból a földre való bocsátását nem zárható betoncsövekkel, hanem néhány 12 cm átmérőjű bádogszivornyával végezték. A víz emelésére a Társulat műhelyében kis vízemelési magasságra működő axiális szivattyúkat állítottak elő, amelyek nagy hatásfok és kis üzemköltség mellett működtek. Különösen kiterjedt a Társulat munkássága között, régi agyagföldek öntözésére, melyeket barázdás rendszerrel áztatva öntöztek. Árasztva csupán a legelőket és lucernásokat öntözték. Kísérleti úton megállapították a különböző növényeknél a vízvezető barázdák egymástól való távolságát. Foglalkoztak csónakról való permetező öntözéssel és tömlős öntözéssel. Az utóbbinál porózus tömlőket fektettek a növények sorjába, melyeket vízzel töltöttek meg. Tapaszalatokat szereztek arra nézve, hogy mely növényeket mikor és mennyi vízzel kell öntözni, megfigyelték azt is, hogy az öntözés révén egyes növények érési ideje meghosszabbodik és ezért szükséges rövidebb érési idejű növények kitenyésztése. Nagy gond fordítandó arra, hogy a talaj vízgazdálkodási egyensúlya károsan meg ne változzék, vagyis több évi öntözés folytán az altalaj túlságosan meg ne teljék vízzel, mert az a mély gyökérzetű növényzet pusztulására és az altalaj káros vegyi átalakulására vezet. Az öntöző mérnök feladata nemcsak az öntözés berendezése, üzemének ellenőrzése, hanem az öntözéssel való gazdálkodás ismeretének elsajátítása, mert a gazdák tapasztalat szerint az öntözésnél nemcsak műszaki kérdésekben, hanem a gazdaságiakban is teljesen a mérnökre támaszkodnak. Kienitz Vilmos előadásához az elnöklő Sárkány Béla szólt hozzá. A szakosztály nevében köszönetet mond előadónak az érdekes és tanulságos ismertetésekért, melyek éppen azért értékesek, mert a gyakorlati detail-feladatokat mutatják be. Említésre méltó, hogy előadó a végzett kísérletek eredményeit minden évben összegezi; kívánatos volna ennek a gazdag tapasztalati anyagnak a gazdaközönség körében való minél szélesebb elterjesztése. Az öntözéseknél külön figyelembe veendő mindig a talajminőség kérdése. Előadó által elmondott eredmények csak bizonyos alföldi talajokra vonatkoznak és más feltételek állnak fenn például az áteresztő szigetközi és hansági talajoknál. Hogy mindezeket a tapasztalatokat összegezni lehessen, kéri elnök a tagokat, hogy idevonatkozó kísérleteik, vagy munkájuk eredményeit — előadóhoz hasonlóan— ismertetni szíveskedjenek. Ezután elnök felkéri Pogonyi György tagtársat, szíveskedjék bejelentett indítványát előadni. Pogonyi György kifejti, hogy ezt az alkalmat, mikor a vidéki vízitársulatok kitűnőségei olyan szép számban gyűltek össze, meg akarja ragadni arra, hogy az elismerés zászlaját meghajthassa Korbély József előtt, akinek „A Tisza szabályozása" c. kiváló, összefoglaló munkáját minden vízimérnöknek honorálni kell. Korbéy 50 éves tapasztalata alapján írta meg ezt az értékes művet, melyet egyéb helyen Trummer Árpád mint tanácsos, tagtársunk méltatott avatott tollával. Ez alkalommal azt az indítványt terjeszti a Szakosztály elé, hogy „A Tisza szabályozása" c. mű felett kifejezett elismerését a Szakosztály foglalja jegyzőkönyvbe és hasonló méltatásra hívja fel az Anyaegyletet is. Az indítványt a Szakosztály elfogadja, a lelkes elismerést jegyzőkönyv örökíti meg. Az Anyaegylethez az indítvány kapcsán a Szakosztály elnöke előterjesztést fog tenni. Ezek után — egyéb tárgy hiján — Elnök az ülést berekeszti. Dr. Viczián Imre sz. v. jegyző. Az út-, vasút- és hídépítési szakosztály 1938 február 17-én tartott rendes ülésének jegyzőkönyve. Elnök: Benke István. Jegyző: Gyenge Tibor. Elnök megnyitja az ülést és felkéri Zimonyi (Czenner) István kortársat „Műszaki útügyek és a geodézia" című előadásának megtartására. Előadó ismertette a Kereskedelmi Miniszter úr 1931-ben kiadott 939. sz. rendeletét, mely — mint mondotta — első lépés volt a geodéziával kapcsolatos műszaki munkálatok terén, abba az irányba, mely a helyes fejlődés útját jelöli ki. A műszaki útügyek három csoportjával: a tervezés és nyomjelzéssel, a kisajátítással és törzskönyvezéssel foglalkozva, rámutatott azokra a korszerű kívánalmakra, melyek mellett ezek a műveletek az állami földmérés szabta pontossági és az állami földmérés részére való felhasználhatósági követelményeket kielégíthetik. Ismerteti azokat a vízszintes mérési és magasságmérési alapmunkálatokat, melyekre az előbb említett három útügyi művelet felépíthető. Míg a múltban a tervező csak a rendelkezésére álló térképekre, mint alapmunkálatokra építette fel műveletét, addig a mai kor fejlettebb technikai kultúrájának idejében a tervezőnek figyelembe kell vennie, úgy az országos háromszögelési pontokat (mint vízszintes mérési alapmunkálatokat), valamint az országos szintezési hálózat alappontjait (mint magasságmérési alapmunkálatot). A közút tengelyének már a tervezés idején az országos háromszögelési hálózatba bekötése két célt is szolgál, éspedig: először, hogy a közút nyoma a tervezést több év múlva követő kivitelezéskor is könnyűszerrel reambulálható s így nem fordulna elő, hogy a kivitelezés letér a tervezés nyomáról, másodszor pedig, hogy az országos háromszögelési hálózatba bekötött sokszögvonal a kisajátítás, majd később a törzskönyvezés alapmunkálatául is felhasználható. Ezzel a módosítással a kisajátítás is új alapokra fektethető, ami elkerülhetővé teszi azt a sok pótmunkát, amit az állami földmérés szabályainak figyelmen kívül hagyásával végzett kisajátítás mindig maga után vonz. A közút nyomának az országos szintezési hálózatba bekötése pedig értékállóvá tenné az eddig veszendőbe ment szintezési munkálatokat, mert a tervezett út mentén III. rendű magassági alappontok létesítésére adna módot. Majd ismertette előadó a közúti törzskönyvek telekkönyvet helyettesítő rendeltetését, s mai jogredszerünk mellett bekövetkezhető, telekkönyvi tulajdonnal egyidőben szereplő tényleges birtoklás (ha a két személy nem azonos) megszüntetésére tett konkrét javaslatokat. Előadó felvetette a kérdést, hogy nem volna-e célszerű az útügyekkel érintkező, geodéziai vonatkozású munkálatok elvégzésére, illetve felülvizsgálatára, egy az állami földmérés mérnöki személyzetéből delegált kirendetséget szervezni, mely a már eddig is az állami földmérés felügyelete alá rendelt munkarészek, egyöntetű felülvizsgálatát és irányítását látná el. Elnök megköszöni az értékes előadást és az ülést berekeszti. Gyengő Tibor sz. o. jegyző. Az út vasút- és hídépítési szakosztály 1938 február 24-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Elnök: Lux Ernő. Jegyző: Gyengő Tibor. Elnök megnyitja az ülést és felkéri dr. Lósy Schmidt Ede kortársat A műszaki muzeológia fejlődése hazánkban és a Magyar Műszaki Múzeum című előadásának megtartására. Előadó bevezetőül ismertette a természettudományi és műszaki felsőoktatás történetét, amelyből kitűnik, hogy a műszaki oktatás és mérnökképzés terén messze megelőztük a nagy nyugati nemzeteket. A felsőoktatási intézetek kebelén belül keletkeztek az első műszaki tárgyú és műszaki vonatkozású gyűjtemények is. Ezekből fejlődtek ki azután az első múzeális gyűjtemények és így a műszaki múzeális ügy hazánkban is régmúltra tekinthet vissza. Az 1877. évben Nagyszombatról Budára helyezett Királyi Egyetemnek már fizikai és mechanikai múzeuma van. A Magyar Nemzeti Múzeumban már alapításának idején, 1808-ban, létesül technológiai osztály. Ez a gyűjtemény azonban feloszlott. Majd 1896-ban merül fel a gondolat, hogy az ezredéves kiállítás különböző csarnokaiban közszemlére kitett műszaki vonatkozású tárgyakból a mérnöki tevékenység minden körére kiterjedő múzeum állíttassék fel. Ebből a gondolatból azonban csak a mai közlekedési múzeum valósult meg. 1921-ben előadó veszi kezébe a Műszaki Múzeum felállításának szorgalmazását. Még ugyanabban az évben a Mérnök Egylet égisze alatt Technikatörténeti Gyűjteményt alapított. Sok viszontagság után 1934-ben a Budapesti mérnöki Kamara is szóváteszi a múzeum ügyét és hosszú kálvária után pár helyiséget kap a meglevő gyűjtemény a volt déli vasúti igazgatósági épület emeletein. Előadó befejezésül a Műszaki Múzeumot vetített képekben mutatta be. Elnök megköszöni az értékes előadást és az ülést berekeszti. Gyenge Tibor sz. o. jegyző. A vízépítési szakosztály 1938 március 1-i ülésének jegyzőkönyve. Elnök: Rohringer Sándor. Jegyző: dr. Posewitz Guidó. Az elnök üdvözli dr. Szily Kálmán államtitkárt, majd felkéri dr. techn. Szily József tagtársat „A szivárgási tényező szerepe az építési gyakorlatban" című előadásának megtartására. Az előadó röviden ismerteti a Darcy-féle szivárgási tételt, majd két gyakorlati példát tárgyal. Az első a talajvízszínsüllyesztéssel, a második a városok vízellátásával foglalkozik. Mindkét esetben rámutat az előadó arra az össze-