A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 73. évfolyam (1939)

1-2. szám - Szakirodalom - "Magyar Műszaki Múzeum"

10 A Magyar Mérnök- és Építész-Ügylet közlönye LXXIII. köt. 1—2. szám, de egyúttal ez a sugárzás okozza azokat az elszíneződéseket is, amelyeket szerves és szervetlen anyagokon oly gyakran t­apasztalunk. Az ibolyántúli sugárzásra a Napról érkező többi elektromágneses sugárzás (napsütés) összes energiájának oly csekély rész© esik, hogy a régebbi sugárzásmérő eszközökkel kellő pontossággal meg sem lehe­tett mérni. Ezek a régebbi műszerek a napsugárzás erősebb­ összetevőinek energiáját kalorimetrikus úton mérték. De a természet úgy intézte, hogy a legfontosabb hatásokat ne a nagy energia­bőségben jelenlevő napsugarak váltsák ki, hanem éppen a sokkal fino­mabban képviselt ibolyántúliak. E­zért a napsugárzásmérés legfontosabb gyakorlati feladata az ibolyántúli sugárzás energiahozamának lem­érése. Ez fényelektromos úton, neveze­tesen a kálium- és kadmiumcellák útján vált lehetségessé. Ismeretes, hogy az ibolyántúli fény a­ magas légkör mole­kuláin nagyfokú szétszóródást szenved. Ennek következtében ibolyántúli fény nem csak közvetlenül a Nap irányából érke­zik hozzánk, hanem kerülőúton, az égbolt összes többi részei­ről is. Az ibolyántúli égfény áldását tehát azok a helyiségek is élvezik, amelyek északi fekvésnek és közvetlen napfényt soha nem kapnak. A fotocellával kimutatható, hogy nyári nap déli óráiban az égboltról ugyanannyi ibolyántúli fény érkezik, min­t magáról a napkorongról. A napsütés legfonto­sabb részét nem az összes északi lakások nélkülözik, hanem csak azok, amelyek kellően nagy térszögből még égfényt sem kaphatnak, tehát pl. szűk utcában vagy udvarban fekszenek, illetve nincsenek megfelelő méretű nyílásaik. Az ibolyántúli fény a közönséges ablaküvegen nem halad, át, azért, sok napos fekvésű helyiség a napfény egyik legfon­tosabb tényezőjét majdnem sohasem élvezi. Kórházakban és újabban magánlakásokban is olyan ablakü­vegfajtákat kezde­nek használni, amelyeik az ibolyántúli sugárzás bizonyos ré­szét átengedik. Hogy az ilyen gyártmányok mennyit érnek, azt ismét fotocellás méréseikkel lehet ellenőrizni. Legérdekesebb alakja az ilyen üvegellenőrző műszernek a Hajewsky-féle fotonszámláló. Ez hallható kattanásokkal számlálja meg a reáhulló ibolyántúli fotonokat. Ha közön­séges ablaküveg mögött helyezzük el ezt a műszert, akkor csak nagy időközökben hallunk kattanást. Jó ultraüveg mö­gött vagy nyitott ablaknál a kattaná­sok gépfegyver-hangra emlékeztető gyakorisággal követik egymást.­ A nap- és ég­sugárzásmérés csak egyik legfontosabb, de korántsem egyetlen lég­körtani alkalmazása a fotocellának. Nag­y jövő vár pl. a légiforgalom szempontjából azokra az eszközökre, amelyek egy felhőréteg vastagságának kipuhato­lására alkalmasak. Az R. Feige kidolgozna felhővastagság­mérő eljárás lényege, hogy egy könnyű gummiballonra kis rádiókészüléket függesztenek, amelynek működését fotocella kormányozza. A ballont elengedjük, az felszáll a felhőim és lassan átemelkedik rajta. Mihelyt a ballon a felhő sötét te­réből a felhő felettti napfényes térbe kijut, a fotocella teljesen megmásítja a rádióadó jeleit. Ismerve a ballon emelkedési sebességét (rendszerint 200 m percenkénti emelkedésű bal­lont használnak) a felhőréteg felső határának pontos magas­ságát kapjuk meg. A ballonra helyezett műszerek nem men­nek kárba, mert a ballon a magas rétegekbe jutva, egyre jobban tágul, a ballonanyag folyton nagyobb feszülés alá ke­rül, majd szétpattan és a műszerek kis ejtőernyő segítségé­vel épségben szállnak le. Amerikában a nagyon magas (100 km feletti) légrétegek vizsgálatára — melyekről eddig még keveset tudtunk — erős fényszórókat vezetnek be, amelyeknek az igen magas réte­gekről visszavert fénye sok tudományos szempontból érdekes felvilágosítást ad. Ez a nagyon gyenge, visszavert fény szin­tén csak fotoelektromos úton tanulmányozható. A fotocella tehát a légkörvizsgálatban és a légiforgalom biztosságának tudományos támogatásában is megteszi a maga szolgálatait­, sőt ezen a téren még egészen új területe­ket, de megnyit az emberi kutatás előtt. Dr. A. L. Egyetemi tanszék a racionalizálás számára. Az oslói kir. Egyetem volt az első, amely megelőzve az összes európai főiskolákat, az amerikai egyetemek példáját követve, a ra­cionalizálás számára önálló főiskolai tanszéket állított fel. Ezzel a tanszék felállításával a racionalizálás is bevonult a főiskolai tudományágak sorába. Az oslói egyetemen a racio­nalizálásnak nemcsak technikai, hanem gazdasági vonatkozá­sait is előadják és az oslói egyetem e tanszékre egy kiváló norvég magánmérnököt hívott meg, aki előadásait az ősszel megnyíló félévben kezdi meg. K. M.­­ L. bővebben pl. Flügger Krebs: Experimentelle Grund­lagen der Wellenmechanik, Dresden—Leipzig, 1936., 18. 1. SZAKIRODALOM. Könyvismertetések, bírálatok. Rovatvezető: Dr. LÖSY-SCHMIDT EDE, egyleti könyvtáros. (Az ismertetésre szánt könyveket lehetőleg két példányban, úgy szintén az ismertető kéziratokat is szíveskedjenek a Magyar Mér­nök- és Építész-Egylet Könyvtára, illetőleg a rovatvezető címére-Budapest, IV. ker., Reáltanoda­ utca 13—15. szám. II. em. küldeni.) Die Kurzw­ellen. Eine Einführung in des Wesen und in die Technik für den Rundfunklierer und für den Amateur. Írták: E. W. Belin és W. W. Diefenbach. Franz kiadóvá­ll­lalat. München 1938. 151 lap, 143 ábra, 28 táblázat. 8°. A rövidhullámú rádióamatőrök tevékenységét és szerveze­tét ismertető bevezetés után a nagyfrekvenciájú váltakozóára­m­ és a rövid hullámok elméletét magyarázza meg a könyv. Szer­zők bemutatják szóban és képben a rövidhullámú készülékek­ben használatos adó- és vevőcsöveket, majd magát a vevő- és adó­készüléket, annak szerkezetét, felépítését, konstrukciós kér­déseit és különböző kapcsolási lehetőségeit ismertetik. Külön fejezetet szentelnek a berendezéseket tápláló áramforrásoknak, frekvenciamérőknek és ellenőrző műszereknek, amit a kü­lönle­ges antennák bemutatása és az irányítás problémájának meg­világítása követ és tesz teljessé. Végül pedig útbaigazítással szolgálnak amatőr-, vevő- és adóberendezések készítéséhez. A kezdő és gyakorlott amatőr egyaránt sokat tanulhat a kézikönyvből, mely jól sűríti össze mondanivalóját az értelem rovása nélkül, de a terjedelem hasznára. Dr. Tyrman Miklós. Magyar Műszaki Múzeum, 1921—1939. Rovatvezető: Dr. Lósy-Schmidt Ede.­­.. (ul. 1921-től kezdve LXXXII.) közlemény. A Magyar Műszaki Múzeum részére felajánlott és beérkezett adományok. (Az adományok a Múzeum, ill. a rovatvezető címére: 1. ker., Mészáros­ utca 19. küldendők.) 132. Bárány Béla okt. gépészmérnök, kereskedelmi taná­csos, Máv. igazgatóhelyettes ajándéka. Szürke posztóval be­vont, selyem hímzésű, színes virágokkal díszített album 42/50 cm mérettel, „Erinnerung an Orsova" felirattal, a Kazán-szo­rosban, ill. a Vaskapunál az 1890-es évek elején végrehajtott munkálatok, robbantóhajók stb. fényképeivel (összesen 38 db fényképpel). 133. Dr. Lechner Jenő kormány főtanácsos, műegyetemi rk. tanár ajándéka: 1. Az Attila-emlékmű pályatervének gipsz­modellje. 1­2. Az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával a Hősök Terén felállított oltár egyik oszlopának 1:5 arányú gipszmodellje. 134. A Budapesti Építőmesterek Ipartestületének ajándéka. Lebontott épületekből származó és különféle jegyekkel ellátott régi téglák gyűjteménye. 1. Az Országos Levéltár épületéből 2 db tégla. — 2. A Piarista épületből 5 db tégla. — 3. A régi Nemzeti Színház épületéből 8 db tégla. — 4. A Múzeum­ körút 3. számú épületből, a Cukor­ utca 4. számú épületből és a Ma­gyar-utca 4. számú épületéből 1—1 db tégla. — 5. Az Attila­körút 14—16. számú épületéből 12 db jelzéssel és címerrel ellá­tott tégla. ti. Ismeretlen helyről származó téglák, köztük 1748 és 1753 évszámokkal ellátva, 16 db, összesen 46 db régi tégla. 135. Dr. Bolberitz Károly min. főmérnök ajándéka. A sop­roni cs. kir. távíróállomásnak 1865-ben kiállított németnyelvű nyugtája egy Pestre továbbított táviratért (1 db). 136. Kelemen Móric Racionalizálási Bizottsági igazgató ajándéka: 1 db „Budapest—Alagút" köriratú, 1 coll (26 mm) átmérőjű és rézlemezből sajtolt kör alakú pénztárjegy, melyet a lánchídi alagúton való áthaladáskor 4 fillér ellenében szol­gáltattak ki az alagúti pénztárak s amelyet az Alagút elha­gyásakor a jegyellenőrző közegeknek át kellett adni. 137. Dalmady Ödön ny. miniszteri osztályfőnök ajándéka a Múzeum könyvtára részére: 123 kötet és füzet a matematika, geometria, mechanika, fizika, út-, vasút- és vízépítés, gépé­szet, elektrotechnika, kémia, geodézia, közgazdaság, statisztika és közlekedés köréből. A művek a XIX. század második felé­ben és a XX. században jelentek meg. A legrégibb mű Petz­wall Ottó mérnöknek és tudományegyetemi tanárnak 1856-ban megjelent Elemi mennyiségtana és A mértan elemei című munkája. A felajánlott művekkel a Múzeum könyvtárának állománya a 600 kötetet meghaladja.

Next