A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 74. évfolyam (1940)
7-8. szám - Egyleti közlemények
34 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXIV. feöt. 9—10. szám. igyekezett a feladat megoldására oly rendszert összeállítani, mely az elmélet, gyakorlat, és gazdaságosság követelményeit a lehetőségig kielégíti. Ezt a rendszert 1938 őszén, Székesfehérvár és Vác háromszögelésével kapcsolatban sikerrel próbálták ki. Bemutatta a magyar felsőrendű háromszögelési hálózat 5880 méter hosszú lakihegyi alapvonalát és ismertette azokat a nehézségeket, amelyeket ily tervezésnél le kell győzni. Részletesen előadta a végpontok és szakaszpontok építésének menetét. Indexállványok helyett megtámasztás nélküli indexcölöpöket használtak. Ezeket külön errre a célra készült olyan cölöpverőkészülékekkel verték le, amelyik biztosította a cölöpök függőleges haladását. A vetítésekés az alignement méréséhez Wild T 3 típusú precíziós teodolitot, a szintezéshez pedig Olay-féle felsőrendű szintezőműszert használtak. E mellékmunkáikhoz ,az indexcsapokra különleges hüvelyeket húztak. A drótmérlésnél a leolvasásokat ülve végezték és minden drótfekvésben ötször ismételték. A mérés végrehajtásának ismertetése után a drótok komparálásával foglalkozott. A drótntérés sikere elsősorban a dróthosszak pontos ismeretétől függ, ezért a drótok hosszát minden alapvonal mérése előtt és után próbaalapvonalon ellenőrzik. Utóbbinak két okból van rendkívül fontos jelentősége: 1. Lehetővé teszi, hogy a drótok hosszát közvetlenül az alapvonalmérés előtt és után, a mezei méréshez hasonló körülmények között ellenőrizzük. 2. I. rendű háromszögelési hálózatunk összes alapvonalait egy próba-alapvonalra vonatkoztatva, a drótmérés veszélyes állandó hibáit ki lehet küszöbölni. A m. kir. Háromszögelő Hivatal 1910-ben a Ludovika Akadémia kertjében 240 méter hosszú próba-alapvonalat létesített. Elméleti és gyakorlati vizsgálatok eredménye gyanánt ma már minden állam hosszabb próbaalapvonal használatára tért át. A m. kir. Háromszögelő Hivatal is új próbaalapvonal létesítését határozta el. A mérési eredmények irodai feldolgozásánál a következő javításokat alkalmazzák: Vetítési korrekció, hőkorrekciió, egyenesremérési korrekció, magasságkülönbségből származó korrekció, drótkorrekció és a nehézségi erő különbségéből származó korrekció. Ezeket a javításokat a magasságkülönbségből származó korrekció kivételeivel, a külföldi irodalomból ismert módon veszik figyelembe. A magasságkülönbségből származó javítás elméletileg leghelyesebb képletét Eszty Péter és dr. Tárczy-Hornoch Antal soproni műegyetemi tanárok a változó paraméterű láncvonalból vezették le. A m. kir. Háromszögelő Hivatal ezt a képletet fogja használni. Előadó a magas nívójú előadást sok szép fényképpel illusztrálta. Fáradozását a hallgatóság lelkes tapsssal jutalmazta. Mateóczy Fleischer Kálmán a történeti hűség kedvéért — mint egyik résztvevője az 1910. évi Ludovika bázis mérésének — néhány adattal szolgált még, majd miután más hozzászólóneon akadt, elnök a szakosztály köszönetét tolmácsolja tan előadónak a nagy gonddal összeállított előadásért és az ülést bezárja. Illés István, sz. o. jegyző. A geodéziai szakosztály 1939 március hó 10-én tartott rendes ülésének jegyzőkönyve. Elnök: Bikfalvy Béla. Jegyző: Illés István. Elnök az ülést megnyitja, üdvözli a megjelenteket és felkéri vitéz Takács Lászlót „Seregszemle a geodéták felett a földreform küsszöbén" című előadásának megtartására. Előadó a nagy feladat elvégzésére rendelkezésre álló mérnök-anyagot két részre bontja: az Állami Földmérés által elvégzendő feladatokra és a magánmérnökökre váró feladatokra. Részletezi az Állami Földmérés munkafeladatait, megállapítja azok sokoldalúságát és igen nagy jelentőségét azzal, hogy ezek a közeljövőben ugrásszerűen fognak szaporodni. Szerinte a magánmérnöki munkák felülvizsgálata képezi a legnagyobb problémát, mert már 1940-ben legalább 30%-kal több munkátkell megvizsgálni. A Előadó szembeállítja ezután az Állami Földmérés mérnökeinek és egyéb tisztviselőinek létszámát külföldi állami földmérések létszámaival és arra az eredményre jut, hogy a magyar Állami Földmérés sokkal szerteágazóbb és bonyolultabb feladatainak elvégzésére még a legkisebb létszámmal dolgozó külföldi állam figyelembevételével is, kereken 80%-kal kevesebb munkaerő áll jelenleg rendelkezésre, mint kellene. Úgy véli, hogy pénzügyi fedezet és szakemberek hiányában ezt a 80%-os hiányt most már pótolni nem lehet. De lehetséges a létszámnak 30%-kal való felemelése és a munkafeladatnak csökkentése. Itt pl. a részletes felmérés átmenetileg való leállítására gondol, mivel ennek évi teljesítménye alig csökkenti a még hátralevő feladatot. Elismeréssel szól az Állami Földmérés mérnökeinek teljesítményükkel egyáltalában nem arányban álló javadalmai vásálért végzett áldozatos munkájáról s reméli, hogy a megmozdult magyar idő erre is meghozza az orvoslást. Áttér ezután a magánmérnökök munkakörének ismertetésére. Ez is igen tág teret ölel fel; magánosok és hatóságok részére végzett felvételi, tervezési, kitűzési, kiosztási stb. munkák. Ez méginkább fog növekedni, mint az Állami Földmérés feladata. Itt az új földreform. Egyelőre 120.000 hold felvidéki rész kerül rendezés alá, 3 évi munkával, összesen szerinte 1939-ben 40.000 hold felvidéki, 20.000 hold telepítési, magán,parcellázásba pedig 60.000 hold kerül,( összesen 120.000 kast. hold, 1940-ben 130-001), 1941-ben 180.000, 1942-től 1948-ig pedig évi 150.000 hold kerül felosztásra. Nagyon sürgős és hatalmas munkafeladat az áttervezések és útikisajátítások elintézése is. Ez 1939-től kezdve 10 éven át évi 300 km áttervezéssel egyenértékű munkát jelent. Ugyancsak sürgős feladat a városrendezési törvény szerint 35 városnak és községnek a felmérése, körülbelül 40.100 hold belső területtel. Ennek 10 évet szán a törvényben előírt 5 év helyett. Igen nagy munkalehetőséget rejt magában a tagosítás, mert a most 51 községben folyó mintegy 171.000 kat. holdnyi tagosítás csak csekély töredéke a hátralevő tagosítandó területnek. Ez a munka nem folyik oly lendülettel, mint kellene. Ennek oka: a felvilágosítás hiánya, a tagosításnak a politika szemüvegén át való szemlélése, és a gazdasági szakemberek hűvös közönye. Egyedül a mérnök érzi át ennek nemzetgazdasági jelentőségét, de sajnos, hazánkban a mérnök szava még NBDI képvisel közvéleményt formáló erőt. A megoldás: a tagosítások elrendelése hivatalból, nagyobb állami hozzájárulás, a közigazgatási és bírói eljárás egyszerűsítése, egyetlen intéző szerv és a mérnöki munkadíjak felemelése. Előadó ezután a fent vázolt munkafeladatok elvégzéséhez szükséges mérnökök és műszaki segéderők létszámát állapítja meg. Kiindulásul a segéderőt 1 egységnek, a gyakorlott mérnököt 2 egységnek véve, a „teljes értékű mérnöök"-öt 3 egységnek veszi. Ezen az alapon kiszámította, hogy az ismertetett 10 évi munkatömegből az átlagos évi munkamennyiséget 165 „teljes értékű mérnök" tudja elvégezni. A geodéta magánmérnökökről összegyűjtött adathalmazból az derül ki, hogy a 302 geodéta közül 78% önálló, 22% alkalmazott; 83% szabad pályán működött, 17% nyugtisztviselő, ,22% Budapesten és környékén, 68% vidéken lakik. Grafikonban ábrázolja az életkorukat. Ennek súlypontja az 50-ik évnél van, tehát az elöregedés képét mutatja, s azt jelenti, hogy 10 év múlva már 112 geodétával, vagyis a mai állomány 37%-ával lesz kevesebb, ami szinte végzetes tünet. Másik grafikonés térkép azt ábrázolja, hogy a 302 geodéta közül 36% zsidó és pedig a pestieknek 47%-a, a vidékieknek meg 31%-a zsidó. Becslése szerint a 65 éven felülieket nem számítva, az állomány jelenleg 157 „teljes értékű mérnök"-kel egyenlő, vagyis már most 8 teljes értékű mérnök hiányzik, és ha nem lesz utánpótlás, ez a hiány rohamosan nőni fog, ami az Állami Földmérést is igen érzékenyen fogja érinteni, mert ott máris sok új mérnökre volna szükség. Sajnos így a várható helyzet az, hogy nem geodéta mérnökök, műszaki előképzettség nélküli egyének és nyugdíjas tisztviselők pótolják majd a hiányt, árrombolást idéznek elő és növelik az állomány elöregedését. A helyes megoldás: Sok ifjút irányítani a mérnöki szak geodéziai tagozatára és mivel ennek első eredménye csak 5 év múlva jelentkeznek, a sürgős segítségérdekében, érettségizett geodéta, segéderőket kellene 2 év alatt kiképezni, mint azt a külföld teszi. Az Állami Földmérés külön státust létesítene számukra, a szabad pályán pedig munkakörük szigorúan el lenne határolva. Az előadáshoz többen hozzászóltak. Dr. Tátray István megköszöni, hogy elismeréssel szólott az Állami Földmérés működéséről és megemlíti, hogy ezen testület illetékes felettes tényezői is teljes mértékben ismerik és méltányolják a tisztikar kiváló teljesítményeit. Szerinte is sürgős beavatkozásra van szükség a fiatal évjáratok hiánya miatt és szintén híve középfokú technikai segéderők kiképzésének. De ő a felsőipari képzettségnek megfelelő kiképzést tartaná helyesebbnek éspedig 1 évi gyakorlati és 3 évi elméleti oktatással a budapesti állami felső építőipariskolában. Még a külföldön elterjedt 6—7 féléves földmérő mérnöki kiképzést is jobbnak tartja, mint az előadó javaslatát. Dr. Muzsnai József még rosszabbnak látja a helyzetet, mint az előadó, úgy a munkamennyiség, mint az utánpótlás szempontjából. Az utánpótlásról való gondoskodást igen sürgősnek tartja Még néhány hozzászóló és az előadó válasza utáni elnök köszönetet mond az előadónak a nagy fáradsággal összeállított tanulságos előadásért és az ülést bezárja. Illés István, sz. o. jegyző. A kiadásért felelős: Dr. Frohner József. • Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd utca 10. Felelős: Győry Aladár igazgató.