A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 74. évfolyam (1940)

7-8. szám - Egyleti közlemények

34 A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye LXXIV. feöt. 9—10. szám. igyekezett a feladat megoldására oly rendszert összeállítani, mely az elmélet, gyakorlat, és gazdaságosság követelmé­nyeit a lehetőségig kielégíti. Ezt a rendszert 1938 őszén, Szé­kesfehérvár és Vác háromszögelésével kapcsolatban sikerrel próbálták ki. Bemutatta a magyar felsőrendű háromszögelési hálózat 5880 m­éter hosszú lakihegyi alapvonalát és ismertette azokat a nehézségeket, amelyeket ily tervezésnél le kell győzni. Részletesen előadta a végpontok és szakaszpontok épít­ésének menetét. Indexállványok helyett megtámasztás nélküli indexcölöpöket használtak. Ezeket külön errre a célra készült olyan cölöpverőkészülékekkel verték le, amelyik biz­tosította a cölöpök függőleges haladását. A vetítések­­és az alignement méréséhez Wild T 3 típusú precíziós teodolitot, a szintezéshez pedig Olay-féle felsőrendű szintezőműszert hasz­náltak. E me­llékmunkáikhoz ,az indexcsapokra különleges hü­velyeket húztak. A drótmérlésnél a­ leolvasásokat ülve végez­ték és minden drótfekvésben ötször is­mételték. A mérés végre­hajtásának ismertetése után a drótok komparálásával fog­lalkozott. A dró­tntérés sikere elsősorban a dróthosszak pon­tos ismeretétől függ, ezért a drótok hosszát minden alap­vonal mérése előtt és után próbaalapvonalon ellenőrzik. Utób­binak két okból van rendkívül fontos jelentősége: 1. Lehe­tővé teszi, hogy a dróto­k hosszát közvetlenül az alapvonal­m­érés előtt és után, a mezei méréshez hasonló körülmények között ellenőrizzük. 2. I. rendű háromszögelési hálózatunk összes alapvonalait egy próba-alapvonalra vonatkoztatva, a drótmérés veszélyes állandó hibáit ki lehet küszöbölni. A m. kir. Háromszögelő Hivatal 1910-ben a Ludovika Akadémia kertjében 240 méter hosszú próba-alapvonalat létesített. El­méleti és gyakorlati vizsgálatok eredménye gyanánt ma már minden álla­m hosszabb próbaalapvonal­ használatára tért át. A m. kir. Háromszögelő Hivatal is új próbaalapvonal léte­sítését határozta el. A mérési eredmények irodai feldolgo­zásánál a következő javításokat alkalmazzák: Vetítési korrek­ció, hőkorrekciió, egyenesremérési korrekció, magasságkülönb­ségből származó korrekció, drótkorrekció és a nehézségi erő különbségéből származó korrekció. Ezeket a javításokat a ma­gasságkülönbségből származó korrekció kivételeivel, a kül­földi irodalomból ismert módon veszik figyelembe. A ma­gasságkülönbségből származó javítás elméletileg leghelyesebb képletét Eszty Péter és dr. Tárczy-Hornoch Antal soproni műegyetemi tanárok a változó paraméterű lánc­vonalból vezet­ték le. A m. kir. Háromszögelő Hivatal ezt a képletet fogja használni. Előadó a magas nívójú előadást sok szép fényképpel illusztrálta. Fáradozását a hallgatóság lelkes tapsssal jutal­mazta. Mateóczy Fleischer Kálmán a történeti hűség kedvéért — mint egyik résztvevője az 1910. évi Ludovika bázis méré­sének — néhány adattal szolgált még, majd miután más hoz­zászóló­­neon akadt, elnök a szakosztály köszönetét tolmá­csolja tan előadónak a nagy gonddal összeállított előadásért és az ülést bezárja. Illés István, sz. o. jegyző. A geodéziai szakosztály 1939 március hó 10-én tartott ren­des ülésének jegyzőkönyve. Elnök: Bikfalvy Béla. Jegyző: Illés István. Elnök az ülést megnyitja, üdvözli a megjelenteket és fel­kéri vitéz Takács Lászlót „Seregszemle a geodéták felett a földreform kü­sszöbén" című előadásának megtartására. Előadó a nagy feladat elvégzésére rendelkezésre álló mérnök-anyagot két részre bontja: az Állami Földmérés által elvégzendő feladatokra és a magánmérnökökre váró feladatokra. Részletezi az Állami Földmérés munkafeladatait, megállapítja azo­k sokoldalúságát és igen nagy jelentőségét azzal, hogy ezek a közeljövőben ugrásszerűen fognak szapo­rodni. Szerinte a magánmérnöki munkák felülvizsgálata képezi a legnagyobb problémát, mert már 1940-ben legalább 30%-kal több munkát­­kell megvizsgálni. A Előadó szembeállítja ezután az Állami Földmérés mér­nökeinek és egyéb tisztviselőinek létszámát külföldi állami földm­érések létszámaival és arra az eredményre jut, hogy a magyar Állami Földmérés sokkal szerteágazóbb és bonyolul­tabb feladatainak elvégzésére még a legkisebb létszámmal dolgozó külföldi állam figyelembevételével is, kereken 80%-kal kevesebb munkaerő áll jelenleg rendelkezésre, mint kellene. Úgy véli, hogy pénzügyi fedezet és szakemberek hiá­nyában ezt a 80%­-os hiányt most már pótolni nem lehet. De lehetséges a létszámnak 30%-kal való felemelése és a munka­feladatnak csökkentése. Itt pl. a részletes felmérés átmeneti­leg való leállítására gondol, mivel ennek évi teljesítménye alig csökkenti a még hátralevő feladatot. Elismeréssel szól az Állami Földmérés mérnökeinek teljesítményükkel egyálta­lában nem arányban álló javadalmai vásálé­rt végzett áldoza­tos munkájáról s reméli, hogy a megmozdult magyar idő erre is meghozza az orvoslást. Áttér ezután a magánmérnökök munkakörének ismertetésére. Ez is igen tág teret ölel fel; magánosok és hatóságok részé­re végzett felvételi, tervezési, kitűzési, kiosztási stb. mun­kák. Ez méginkább fog­ növekedni, mint az Állami Földmérés feladata. Itt az új földreform. Egyelőre 120.000 hold felvidéki rész kerül rendezés alá, 3 évi munkával, összesen szerinte 1939-ben 40.000 hold felvidéki, 20.000 hold telepítési, magán,parcellázásb­a pedig 60.000 hold kerül,( összesen 120.000 kast. h­old, 1940-ben 130-001), 1941-ben 180.000, 1942-től 1948-ig pedig évi 150.000 hold kerül felosztásra. Nagyon sürgős és hatalmas munkafeladat az áttervezések és útikisajátítások elintézése is. Ez 1939-től kezdve 10 éven át évi 300 km áttervezéssel egyenértékű munkát jelent. Ugyancsak sürgős feladat a városrendezési törvény szerint 35 városnak és községnek a felmér­ése, körülbelül 40.­100 hold belső terü­lettel. Enne­k 10 évet szán a törvényben előírt 5 év helyett. Igen nagy munkalehetőséget rejt magában a tagosítás, mert a most 51 községben folyó mintegy 171.000 kat. holdnyi tago­sítás csak csekély töredéke a hátralevő tagosítandó terület­nek. Ez a munka nem folyik oly lendülettel, min­t kellene. Ennek oka: a felvilágosítás hiánya, a tagosításnak a poli­tika szemüvegén át való szemlélése, és a gazdasági szakembe­rek hűvös közönye. Egyedül a mérnök érzi át ennek nemzet­gazdasági jelentőségét, de sajnos, hazánkban a mérnök szava még N­BDI képvisel közvéleményt formáló erőt. A megoldás: a tagosítások elrendelése hivatalból, nagyobb állami hozzá­járulás, a közigazgatási és bírói eljárás egyszerűsítése, egyetlen intéző szerv és a mérnöki munkadíjak felemelése. Előadó ezután a fent vázolt munkafeladatok elvégzéséhez szükséges mérnökök és műszaki segéderők létszámát állapítja meg. Kiindulásul a segéderőt 1 egységnek, a gyakorlott mér­nököt 2 egységnek véve, a „teljes értékű mérnö­ök"-öt 3 egy­ségnek veszi. Ezen az alapon kiszámította, hogy az ismerte­tett 10 évi munkatömegből az átlagos évi munkamennyiséget 165 „teljes értékű mérnök" tudja elvégezni. A geodéta ma­gánmérnökökről összegyűjtött adathalmazból az derül ki, hogy a 302­ geodéta közül 78% önálló, 22% alkalmazott; 83% szabad pályán működött, 17% nyug­­tisztviselő, ,22% Budapesten és környékén, 68% vidéken lakik. Grafikon­ban ábrázolja az életkorukat. Ennek súlypontja az 50-ik évnél van, tehát az elöregedés képét mutatja, s azt jelenti, hogy 10 év múlva már 112 geodétával, vagyis a mai állomány 37%-ával lesz kevesebb, ami szinte végzetes tünet. Másik grafikon­­és térkép azt ábrázolja, hogy a 302 geodéta közül 36%­ zsidó és pedig a pestieknek 47%-a, a vidékieknek meg 31%-a zsidó. Becslése szerint a 65 éven felülieket nem szá­mítva, az állomány jelenleg 157 „teljes értékű mérnök"-kel egyenlő, vagyis már most 8 teljes értékű mérnök hiányzik, és ha nem lesz utánpótlás, ez a hiány rohamosan nőni fog, ami az Állami Földmérést is igen érzékenyen fogja érinteni, mert ott máris sok új mérnökre volna szükség. Sajnos így a várható helyzet az, hogy nem geodéta mérnökök, műszaki előképzettség nélküli egyének és nyugdíjas tisztviselők pó­tolják majd a hiányt, árrombolást idéznek elő és növelik az állomány elöregedését. A helyes megoldás: Sok ifjút irányí­tani a mérnöki szak geodéziai tagozatára és mivel ennek első eredménye csak 5 év múlva jelentkeznek, a sürgős segít­ség­­érdekében, érettségizett geodéta, segéderőket kellene 2 év alatt kiképezni, mint azt a külföld teszi. Az Állami Föld­mérés külön státust létesítene számukra, a szabad pályán pedig munkakörük szigorúan el lenne határolva. Az előadáshoz többen hozzászóltak. Dr. Tátray István megköszöni, hogy elismeréssel szólott az Állami Földmérés működ­éséről és megemlíti, hogy ezen testület illetékes felet­tes tényezői is teljes mértékben ismerik és méltányolják a tisztikar kiváló teljesítményeit. Szerinte is sürgős beavatko­zásra van szükség a fiatal évjáratok hiánya miatt és szintén híve középfokú technikai segéderők kiképzésének. De ő a felsőipari képzettségnek megfelelő kiképzést tartaná helye­sebbnek éspedig 1 évi gyakorlati és 3 évi elméleti oktatással a budapesti állami felső építőipariskolában. Még a külföldön elterjedt 6—7 féléves földmérő mérnöki kiképzést is jobbnak tartja, mint az előadó javaslatát. Dr. Muzsnai József még rosszabbnak látja a helyzetet, mint az előadó, úgy a munkamennyiség, mint az utánpótlás szempontjából. Az utánpótlásról való gondoskodást igen sür­gősnek tartja Még néhány hozzászóló és az előadó válasza utáni elnök köszönetet mond az előadónak a nagy fáradsággal összeállí­tott tanulságos előadásért és az ülést bezárja. Illés István, sz. o. jegyző. A kiadásért felelős: Dr. Frohner József. • Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd­ utca 10. Felelős: Győry Aladár igazgató.

Next