A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 75. évfolyam (1941)

23-24. szám - Ruzitska Lajos: Városfejlesztés és városrendezés Budapesten

LXXV. kötet, 23-24. szám, Budapest, 1941. június 15. A MAGYAR HIERN­ÖK- ÉS ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖHVE OFFIZIELLES ORGAN DES UNGARISCHEN INGENIEUR- UND ARCHITEKTEN-VEREINES BUDAPEST, IV., REÁLTANODA-UTCA 13—15 ALAPÍTÁSI ÉV: 1866 TELEFON: 185-330 GRÜNDUNGSJAHR: 1866 TARTALOM: Városfejlesztés és városrendezés Budapesten. Dr. Buzit­s­ka Lajos. 97. old. — A kályhák meleghasznosítá­sának megjavítása. Hajba Géza. 102. old. SZEMLE. Rovatv.: Beliczay András. Völgyzárógátak a Tisza vízjárásának szabályozására. —­­ — 103. old. — Az ón ki­­kü­szöbölése Németországban. Cike Gábor. 103. old.­­ A STl­ l­. — y — 103. old. SZAKIRODALOM. A M. kir. Országos Öntözésügyi Hivatal 1940. évi jelentése. 103. old. — VDI-Jahrbuch 191ft. fl. A. 104. old. EGYLETI KÖZLEMÉNYEK. Személyi hírek. 104. old. Tervpályázati eredmények. 104. old. — Tudósítás a választmány 1941. évi május hó­­27-én megtartott (776. számú) rendkivü­li üléséről. Vitéz Gyimesi János. 104. old. — A Magyar Racio­­n­alizálási Bizottság közgyűlése. 104. old. Városfejlesztés és városrendezés Budapesten. Dr. RUZITSKA LAJOS­ : Rövid­ történelmi visszapillantás. Hozzászólás Buda­pest törvényhatósági bizottsága által 1932 júniusá­ban kiküldött külön bizottságnak Budapest város­fejlesztési­­programja cím alatt 1940 április 30-án ki­adott jelentéséhez. A legközelebbi teendő és a távo­labbi jövő feladatai, különösen a közlekedés terén. Aki szeretettel és türelemmel tanulmányozza Buda-­­­pest Székesfőváros fejlődését a három város egyesülése óta (az 1872 : XXXVI. tc. alapján), az bizonyos bele­törődéssel állapíthatja meg azt, hogy sok jóakarat és a gyakran nyilvánosságra került szép tervek ellenére is, hivatalos részről nagy, átfogó és távolra kiható elgondolások, azoknak tervekben elfogadott rögzítése, de különösen azoknak végrehajtása a valóságban csak igen ritkán történt meg. Noha már József nádor idejében — különösen az­ 1838-i nagy árvíz után­­— megindult Buda és Pest­rendezése és szépítése, elsősorban az általa alakított Szépítési Bizottság útján, melynek elnöke volt; mégis csak az 1870:X. tc. alapján felállított Fővárosi Köz­munkák Tanácsa írta ki 1871-ben az első általános városfejlesztési és városrendezési pályázatot. Érdemes ezzel egy kissé behatóbban foglalkozni, annál is inkább, mert egyes beérkezett pályatervekben olyan nagyvonalú és távolba látó eszmékre akadunk, amelyeknek megvalósításától nagyon is messze állunk. Sőt több pályázó már akkor r­ámutatott olyan meg­oldásokra és betartandó szabályokra, melyekkel sok azóta elrontott szabályozást és fél megoldást el lehe­tett volna kerülni. Nem akarok itt másra rámutatni, csak például a ma is vitatott új városháza elhelyezé­sére, vagy a Duna mentén kialakítandó főközlekedési útra, melyeknek nagyvonalú megoldását már ezekben a tervekben megtalálhatjuk. A városháza elhelyezését például egyik pályázó — a város főközlekedési útjainak egyidejű megoldásával — úgy tervezi, hogy a városiba vezető főutak közül a Váci-, Kerepesi- és Üllői-utat a Belvárosba kívánta egyenesen és széles kialakításban bevezetni- Az utak metszéspontja a mostani Apponyi-térre esik. A város­házát erre a térre helyezte volna el, míg mellette a mai Petőfi-tér táján széles, utat tervezett ki a Dunához. Innen vezetett volna át a Duna-híd is a Döbrentei-térre. Micsoda nagyszerű megoldás lett, volna ez. És vegyük tekintetbe, hogy ez a terv 187­1-ben született, amikor még nem állottak oly leküzdhetetlen nehézségek ennek az igazán nagyszabású tervnek meg­valósítása útjában. Általában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa akkori elgondolásainak nagyvonalúságát bizonyítja maga a kiírás is, mely általános részében előírta, hogy a pályázat célja egy olyan általános elrendezési tervnek elkészítése, mely Buda és Pest teljes egé­szét... mint az ipar, kereskedelem és közlekedés középpontját... egy világváros szintjére emelje föl. A pályázat határideje 1871 november 1 vo­l. Tíz pályázó nyújtotta be pályaterveit a hozzátartozó műszaki leírással. A műszaki leírások (memorandum­nak nevezik a beadók) megvannak Egyletünk könyv­tárában (V. oszt. 426. sz.). Kilenc pályázat szövege né­met, csak egy készült magyar nyelven. A pályatervek maguk, úgy látszik elvesztek. Szem­tanuk szerint valószínű, hogy a Közmunkák Tanácsá­nak a proletár diktatúra alatt elrendelt erőszakos ki­költöztetése alkalmával tűntek el. A pályázók jórésze a távoli jövendő nagyszabású elrendezését tartotta szem előtt, amint azt a leírások­ból ki lehet olvasni. Nagyvasúti vonalhálózat kialakítását, Duna alatti alagutakat, a Duna partján végigvezető főfor­galmi utat és alatta elrendezendő kétvágányú vasutat Újpesttől a Csepel szigetre, csatlakozással az, akkor megépült összekötő vonalhoz és hasonló nagyszabású közúti terveket, térkialakításokat és középület elhelye­zési elgondolásokat találunk a pályatervek leírásában. Hol tartanánk Budapest városfejlesztésében, ha ezeknek a terveknek csa­k egy részét következetesen végrehajtották volna! Az összes pályatervekre nézve jellemző, hogy vala­mennyi pályázó előbb a nagy vasutak és főútvonalak helyes és célszerű elrendezésével foglalkozik és ezek­hez idomítja a város rendezését. Ez olyan fontos és alapvető kiindulás, melyet most sem volna, szabad szem elől téveszteni. Különö­sen nem akkor, ha tekintetbe vesszük azt, hogy 1889 óta semmi lényeges és alapvető változás a nagy vasúti elrendezésben nem történt. A nagy vasúti hálózat kifejlődését részletesen és tervvázlatok mellékelésével ismertettem e Közlöny 1939. évi 1—3. sz. havi füzetében.­ Nem akarok itt tehát ismétlésekbe bocsátkozni, hanem csak leszögezem azt az, ott megállapított tényt, hogy 1889 óta — tehát most már 52 év óta — lényeges elvi vál­tozás nem történt a budapesti pályaudvarok elrendezé­sében is különösen semmi a személypályaudvarok elhelye­zésében- Mert mindaz, amit azóta építettek csak a meglevő berendezések jobb kihasználására és bővíté­sére volt jó. Joggal elvárhatjuk tehát, hogyha a fő­város jövő fejlesztésének kérdését a következő századra ki akarjuk dolgozni, akkor elsősorban a közlekedés ge­rincének — a nagyvasúti elrendez­ésnek és jövő fejlődés! A budapesti nagyvasúti pályaudvarok rendezése cím alatt az 1939. évi jan.-márc. havi füzet 1—48. ol­d­alán.

Next