Magyar Mezőgazdaság, 1946 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1946-10-01 / 1. szám
/ MAGYAR MISZKGAZDASÁG ■ az aggodalom helytálló,de csal akkor, ha a vidéken kevesen indulnak meg a korai vetéssel, amikor is az igen kevés korai vetés mintegy csalogató vetésként, szerepel. Ezt a körülményt tehát figyelembe kell venni. A késői vetés terméscsökkenő hatását némileg ellensúlyozhatjuk a vetőmagmennyiség fokozásával, miután a későn , vetett búzák alig bokrosodnak. Míg az idejében, tehát október legelején vetett búzavetőmag mennyiségét csoroszlya-folyóméterenként 40—45 csiraképes szemben szoktam megállapítani, addig a november közepén vetett mennyiséget 60— 65-ben javasolom. A helyes talajelőkészítés fokozza a termést Most térek rá a búzatermelés sikerének harmadik , fő tényezőjére, a korszerű talajművelésre, vagyis árva, dlöffy a bűzés mindig beérett talajba kerüljön. Neki könnyű a feladat korán. 'iis' vetni! beérett talajba is vetni, fél vonóerővel. Mégis, ha ellentét fésnek is látszik, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a szakszerű 'talajművelés mindjárt takarékos - talaj-művelést is jelent és éppen ebben rejlik a talajnűvelés művészete. Fontos csak az, hogy minél kevesebb erőfelhasználással érjük el célunkat, a talaj beéredését, de egyben minél előbb is, hogy mire a vetés legkedvezőbb ideje felelő bekövetkezik,1 már [UNK] meg- mennyiségű tápanyagok halmozódjanak fel a talajban a kikelői csira rendelkezésére. A talajművelés tehát nem tisztán mechanikai kérdés, hanem igenis mindig számolnunk kell a talaj élettani viszonyaival. Hegyén szabad néhány szóban felfrissíteni a beéredés általánosan ismert kérdéseit. A beéredés elősegítésének elsősorban az a feladata, hogy megteremtse a talajban a hasznos baktériumok elszaporodásának minél kedvezőbb előfeltételeit. Ezek az előfeltételek a levegő (aerobák), nedvesség *és., melegség. Az első két tényező feltételét ■ a talaj úgynevezett morzsalékos szerkezetében találjuk meg, ahol a levegő és nedvesség kedvező aránya mellett azok eloszlása úgyszólván egyenletes. Ezt az eszményi talajállapotot megkapjuk az ősszel felszántott földben tavaszra, amikor is a fagy erőművi hatása mindent elvégez , helyettünk a legtökéletesebbek a talaj úgynevezett»kifagyásai után. A beérlelésnek az előfeltétele tehát itt a legegyszerűbb.,, A talajművelő gazda tehát inkább csak előfeltételeket teremt arra, hogy,a hasznos mikróbák elszaporítását elősegítse., Magát a beéredést a baktériumok végzik. Ez a folyamat a növényi tápanyagok feltárásán és nitrifikáción kívül főkép abban a külső tünetben jut kifejezésre, hogy hatalmas tenyésztelepekkel növelik a talaj szerves elemeit, ami a talajt rugalmasabbá, sötétebb színűvé, melegebbé, vízfoghatóbbá teszi, valójában pedig kedvező feltételeket teremt növény gyökérzete, végeredpedig a táplálkozás a menyben számára. Vésünk beéredett gyommentes talajba ! Ezek után térjünk rá a búza talajelőkészítésének rövid tárgyalására. Célunk: beéredett és gyommentes talajba vetni. A korszerű talajművelés elvei szerint legfeljebb csak egyszer szántunk búza alá, vagy egyszer sem, attól függően, hogy rendelkezésünkre áll-e traktortárcsa. A traktornélküli gazdáknál ma a következő helyzet előtt állunk: Rendelkezésre áll máris az ú. n.keverőszántás, vagy még mindig nincs a talaj felszántva. (Feltételezem természetesen azt, hogy a sekélyen végzett tarlóhántás már megtörtént.) A harmadik eset az, hogy a késői elővetemény (kukorica, répa) miatt még lehetetlen a talajt megszántani. Ha keverőszántást adunk a talajnak, legfontosabb, hogy annak a szükséges utánmunkát azonnal elvégezzük. Célunk ezzel az, hogy a talajban ne keletkezzenek légüregek, mert ezek a talaj beeredését meggátolják. A szántást nyomon követő utánmunkának tehát az a célja, hogy a talaj felületén lévő rögöket és a felszántott talaj belsejében keletkezett légüregeket megszüntesse, mielőtt a rögök és a légüregek falai betonkeménységűvé száradnának ki. Szárazságban ez az utánmunka a henger legyen, mégpedig a nyomban alkalmazott, sőt szükség szerint megismételt nehéz, lehetőleg gyűrűs henger (kötött talajon ezek nélkülözhetetlenek). Nyirkos talajállapot mellett pedig a fogaskorona (szükség szerint duplán). Ha ezek után még maradnának rögök, adjunk a földnek egy sima hengerezést, vagy simítást. Az így előkészített talajt többé nem szántjuk, hanem csak érleljük és gyomtalanítjuk. A beérlelés legbiztosabb és legolcsóbb módja az egyes esők utáni fogasboronálás (nehezékkel ellátva), vagy sókapálás, amivel is a talajba nyomott rögök elaprózódnak és a légüregek még jobban eltűnnek. Ugyanezzel elérjük a gyommentesítést is. A fogasboronálás és sókapálás egynyolcadába kerül a szántásnak, a beéredés tekintetében ezek pótolhatatlanok a drága szántáshoz képest, amely egyenesen lerontaná a beéredés folyamatát. A beéredés ugyanis felülről lefelé halad a talajban, tárcsázás javára. A búzánál ugyanis a talaj beéredése sokkal hathatósabb tényező a talaj mélyebb megművelésénél, annál inkább, mert a növénynek az ilyen talajban való gyorsabb megerősödése és nagyobb kezdősebessége több biztosítékot nyújt a szárazság elleni küzdelemben gyökérzetének éppen mélyebb behatolásával, mint a mélyebben megművelt, de kevésbé beérett talaj ." Hogy ez így van az életben is, bizonyítja az a sok év óta megfigyelt tapasztalatom, hogy a tárcsával előkészített búzák mindig jobbak voltak a szántott földbe vetetteknél. Az ily. irányban több ízben beállított >i összehasonlító kísérleteim szerint a tisztán traktorporhanyítással előkészített talajban a búza k. leként 155—283 kg-mal adott nagyobb szemtermést a szántott talajéval szemben. Megfigyelésem szerint annál nagyobb volt ez a különbség, minél nagyobb volt a szárazság. A jobb és olcsóbb talajelőkészítés e téren is egy vonalon halad. A tisztán porhranyítással, való előkészítés műszaki kivitelezése abból áll, hogy az egyes műveleteket mindig keresztirányban alkalmazzuk az előzőkre és fokozatosan mélyítjük. Talajelőkészítés szántás nélkül 1, 4? ősg^talt fel Gfcégzitégnek,,, kepiesebb" rendszere ü*, amikor szántást egyáltalában.. nem végzünk, hanem a talajt kizárólag fordítás nélküli sorozatos porhranyítással készítjük el. A technika mai állása szerint a legmegfelelőbb eszköz erre a traktortárcsa és a traktorkultivátor. Hogy miért tökéletesebb .az ekenélküli előkészítés rendszere, a következőkben kísérlem megmagyarázni: Ha tisztán a tárcsázások és kultivátorozások megismétlésével készítjük elő a talajt, úgy tagadhatatlanul előbb és tökéletesebben érjük el a talaj beérlét.Mtrinefl>ionkor mindig csak egy-egy keskeny talajréteget bontunk le, minélfogva a megmunkált feltalaj rögmentesen és üregmentesen marad meg morzsalékos állapotban. Ha azonban a szántással egy vastagabb talajszeletet bontunk meg, úgy szárazság esetén a rögök képződése és az ártalmas légüregek keletkezése elkerülhetetlen. Még ha nyomban el is dolgozzuk hengerrel a talajt, az ilyen talajban életet csak akkor tudunk megindítani, ha egy eső után megtárcsázzuk, vagy mélyen megboronáljuk. Sekély talajmunka, gyorsabb talajbeérés A két rendszer kétféle helyzetet fog teremteni. A tisztán porhanyítással történt előkészítéssel nem lesz ugyan a talaj oly mélyen megművelve, mint a keverőszántásos előkészítéssel, de ezzel szemben a beérlelés sokkal tökéletesebb. Minél szárazabb a nyár és minél kötöttebb a talaj, annál előnyösebb lesz a különbség a 1S4S о [UNK] [UNK]есА. A martonvásári tangazdaság eredménye Az elmondottakat erősítse meg még a közelmúltban előttünk állott példa is. Az Agrártudományi Egyetem martonvásári tangazdaságában minden őszi kalászos talaját kivétel nélkül traktortárcc áfcással és kultivától’o^Ssáillf készítettük elő a már1 'vázolt''elírás szerint. Voltak olyan táblák is, amelyek már egy év óta parlagon hevertek és agyon voltak tipratva. Az őszi kalászosok átlagtermése 1946. évben kat. holdanként 1001 kg volt, a vármegye 450 kg-os termésével szemben (122%-os terméstöbblet). Ehhez csak azt szeretném még hozzáfűzni, hogy az említett gazdaság talaja a vármegye átlagos talajánál gyengébb minőségű,, 4%- fekvésénél fogva is szárazságra hajlóbb, mert erősen fénsíkos jel legű. ..XV: Ezekben mutattunk rá röviden arra, hogy mikép lehet az ősziek alá a talajt kevés erővel szakszerűen előkészíteni. Asszony a mezőgazdaságban Ма [UNK] Adorján János : Ha a mezőgazdaságban az ember tevékenységéről írunk, vagy beszélünk, ezalatt természetesen csak a »férfiak dolgát«, értjük. Pedig a nő, közelebbről a feleség, rendkívül fontos, sok esetben egyenesen döntő szerepet tölt be a földműves népünk anyagi életének alakításában. A mezőgazdasági termelés keretén belül élő családok köreiben az feleség fontos gazdasági szerepe asszony, a évezredes múltra tekint vissza. Hacsak érintjük is a feleség napi munkájának sorozatát a parasztcsaládban, azonnal világossá válik, hogy a család egzisztenciájának formálásánál a feleség ténylegesen fele arányban vállal részt a gazdasági erőkifejtésnél. Például egy kisbirtokos családnál a feleség reggel egyidőben kél a gazdával. Míg a gazda megtisztogatja,kialmoz^a, megeteti a nagyobb álatokat, az asszony elkészíti emberének a früstüket. Azután az asszony hozzáfog a fejéshez és a kisebb állatok — sertések, baromfiak — megetetéséhez. Napközben: a gyermekek ellátása, a főzés, az állatok napközi gondozása, takarmányadagjaik elkészítése, a kert munkája, segítés a szántóföld munkájánál, — kapálásoknál, betakarításoknál, stb. — fonásszövés és varrás vár reá feladatként. A termelvények nagy részének — baromfi, tojás, kerti termények — értékesítése szintén a feleség feladata, — és ez rendkívüli fontosságú: — a kistermelési körben az ú. n. üzemi tevékenység, ö ügyeskedik a beszerzések és értékesítések nagy részénél, ö végzi ’ a beosztást, a takarékoskodást s ezáltal rendszerint ő tartja kezében a család anyagi boldogulásának gyeplőjét. De ő reá hárul a gazda helyettesítése is betegség, vagy más elfoglaltság esetén, vagy akkor, ha a családfő meghal. És éppen az utóbbi esetben domborodik ki heroikus szerepe. Ha a férfi marad „ özvegyen, szinte minden esetben bekövetkezik a kis gazdaság és család anyagi fezüllése. Ellenben, ha a feleség jut özvegységre, ez rendszerint nem következik be. Az özvegyasszonyt, a családfő nélkül maradt anyát valami földöntúli erő szállja meg. Át képességek — bármily szerények voltak rá különben — olyan felfokozásban jelentkeznek, amelyet értelemmel alig lehet felmérni. A mezei gazdálkodás világában özvegyen, maradt édesanyák csodálatos erőfesziései adják példáit annak, hogy nemcsak a tárgyi tudás lépcsői, hanem az akarat magasságát is, milyen nagy erőket rejtegetnek az előrehaladás irányában. фA magyar agrártudománynak a jövőben, célja kell, hogy legyen a gépek, a kéziszerszámok és a munkamódszerek tökeetesítésével a parasztságunk asszonyainál is az erőfeszítést enyhíteni, hogy gyermekeik neveléséhez idejük legyen s megmaradjon telküknek leánykori kedves vidámsága, amit eddig olyan korán elhervasztott a verejtékes munka.•