Magyar Mezőgazdaság, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam, 1. szám 1949 január 1 MAGYAR Avas 1 forint A TARTALOMBÓL: Mezőgazdaságunk 1949-es tervére — Földforgalmi rendelet — Ismerjük meg termőföldet—Kártevők telelése — Állattenyésztés — A takarmányok ásványi anyagai — Méhészet — Termelési verseny — Rendeletek — Árak Feladataink az új esztendőben írta: CSALA ISTVÁN földmívelésügyi miniszter Ha most visszatekintünk az elmúlt centenáris esztendő eseményeire, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az év parasztságunk történetében nem volt kisebb jelentőségű, mint a szabadságharc éve. Száz évvel ezelőtt a jobbágyság rázta le magáról a feudális igát, most pedig a dolgozó parasztság indult meg azon az úton, amelynek végén a teljes felszabadulás várja. Száz évvel ezelőtt a feudális rend adott helyet a nála fejlettebb tőkésgazdálkodás kezdeti formáinak, most pedig a versenykapitalizmusból fejlődött monopolkapitalizmussá gazdálkodás romjain indult meg az új, emberibb és igazságosabb szocialista gazdálkodás építése. A hasonlóságok felsorolását oldalakon keresztül lehetne folytatni. Vajjon nem emlékeztet-e megdöbbentően Hám János esztergomi érsekprímás árulása a ma eseményeire! A szabadságharc századik fordulóját méltóan ünnepeltük meg, nemcsak emlékezéssel, hanem cselekedetekkel is. A mezőgazdaság vonalán ugyancsak fontos és sorsdöntő jelentőségű eseményekről kell beszámolnunk. A felszabadulás óta az elmúlt évben volt először kielégítő termésünk. Az átlagos hozamok tekintetében — a kenyérgabonát kivéve — elértük, sőt igen sok esetben túl is haladtuk a békeévek átlagos terméseit. Ezt az eredményt jórészt a nagy erővel megindult mezőgazdasági termelési versenynek köszönhetjük, amely a sorozatos rossz termések miatt méltán elkeseredett a dolgozó parasztságunkat újabb és minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre ösztönözte. Jól a tudományunk is örvendetesen gyarapodott és ezzel beigazolódott, mennyire nem volt igazuk a sötétenlátó szakértőknek, akik több, mint egy évtizedre becsülték állatállományunk békebeli létszámra való felszaporításához szükséges időt. Ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal legújabb, bár még csak ideiglenes adatai szerint, szarvasmarha állományunk elérte a kétmilliós létszámot és ezzel nemcsak az 1938. évi, hanem a hároméves gazdasági terv előirányzata szerint az 1950-ben elérendő szintet is jelentékenyen meghaladja. Külön meg kell emlékeznem arról, hogy az elmúlt évben sikerült először mezőgazdaságunkban a tervszerűség elvét az őszi szántási és vetési terv kidolgozásával és előre meghatározott ütem szerinti végrehajtásával érvényesíteni. Most már saját tapasztalataink igazolják, hogy ez az út helyes és munkánkat a megkezdett irányban kell továbbfolytatni. Tisztában vagyok azzal, hogy a mezőgazdaságban, ahol eddig teljes temetési anarchia uralkodott, ez nem lesz könnyű feladat. Szerencsére erős támaszt kaptunk ehhez két régi szervezet egyesüléséből a megalakult hatalmas paraszti tömegszervezetben, amely az egész dolgozó kis- és középparasztságot összefogja és amelyre immár nyugodtan építhetjük tovább mezőgazdaságunk gyors ütemű és nagyarányú kifejlesztésére, valamint az új üzemi formák, a társas gazdálkodás rendszerének felépítésére vonatkozó terveinket. Ez a fejlődés azonban nem történhet rendszertelenül és alaktalanul. Az előhaszottbérletre vonatkozó rendelettel földhöz juttattuk a dolgozó parasztságnak azokat az eddig elesett és a kulákok kizsákmányolásának védelem nélkül kitett tömegeit is, akiknek a földreform során föld nem jutott. Ezzel az intézkedéssel sikerült a mezőgazdasági munkanélküliek számát egész jelentékenyen lecsökkenteni. Egy másik, nemrégiben megjelent rendelettel a tapasztalat és elméleti elgondondolások alapján megszabtuk a társas gazdálkodás három, szigorúan körülírt formáját és ezzel a fejlődést egészséges irányba tereltük. A szövetkezeti gondolat a parasztságban már csírázik, sőt igen sok esetben gyökeret is vert. A megalakuló és már dolgozó kisparaszti szövetkezeteket szerződéses termeléshez juttatjuk és ezzel kettős célt érünk el: népgazdasági vonalon a fokozottabb tervszerűséget, szövetkezeti vonalon pedig a biztosított jövedelmezőséget. Az elmúlt évben a tervszerűtlen termelés egyes vidékeken igen nagy károkat okozott a dolgozó parasztságnak. Tudjuk, a Tiszántúl vagonszámra hever és rothad el az eladhatatlan káposzta, a Dunántúl pedig a sárgarépa és sok egyéb hasonló termény. A jövőben mindent a bel- és külföldi piac felvevőképessége szerint kell termelnünk és nem fogjuk tűrni, hogy a tervszerűtlenség, az anarchikus termelés következtében a népgazdaságot és a dolgozó parasztságot ilyen károsodás érje. De nemcsak a hanem termelésünk tervszerűség, mennyiségi és minőségi fokozása is megköveteli a társasgazdálkodásra, a szövetkezti tukásművelésre való áttérést. Mi ennek ellenére sem gyakoroljuk még a legkisebb kényszert sem a dolgozó parasztságra, hogy a föld közös megművelésére szövetkezetekbe tömörüljön. Őszintén és minden mellékgondolat nélkül az önkéntesség alapján állunk. Ismerve azonban a dolgozó parasztságnak a valóság iránti érzékét, biztosra veszem, igen hamar fel fogja ismerni azokat az óriási előnyöket, amelyeket számára a társasgazdálkodás biztosít. Saját szemével fogja látni, hogy a szövetkezethez, csatlakozó és addig jóformán ellátatlan kisparaszt, szövetkezeti keretben dolgozva és gazdálkodva, igen hamar magasabb életszínvonalat ér el. Tapasztalni fogja, hogy a gépállomások traktorai, a vetőgép, a íókapa mennyire megkönnyíti fáradságos munkáját, a géppel tisztított és nemesített vetőmag után mennyivel nagyobb a termése, a szerződéses termelés pedig mennyire leveszi a válláról az értékesítés gondját. Meggyőződésem, hogy minden kulák és klerikális izgatás ellenére is a szövetkezeti mozgalom igen rövid idő alatt hatalmas lendületet kap a dolgozó parasztság körében. társasgazdálkodás rendszerének keretében sokkal könnyebb lesz megoldani azt a két igen súlyos problémát is, amely termésátlagaink megfelelő emelkedését és állattenyésztésünk fejlesztését mindeddig megakadályozta. Nem titok, hogy a földjáradék minden eszközzel való növelésére törő nagybirtokrendszer, a háborús és háború utáni évek kedvezőtlen viszonyai, valamint a nem okszerű gazdálkodás következében talajaink termőereje nagymértékben lecsökkent. A mulasztottakat sürgősen pótolnunk kell, a pillangós növények vetésterületének kiterjesztésével, modern trágyakezeléssel és a viszonyoknak megfelő műtrágyák adagolásával. A másik súlyos problémánk, amely állatállományunk további fejlődésének vet gátat, az immár krónikussá vált fehérjehiány. E hiányosságok kiküszöbölésére máris különböző akciók vannak folyamatban. Ezeket tovább ki fogjuk szélesíteni, de teljes hatást csak akkor várhatunk, ha a gazdálkodásban a tervszerűség teljesen érvényesül. Mint említettem, állatállományunk a reméltnél sokkal gyorsabb ütemben szaporodik. Ezzel azonban nem elégedhetünk meg, minőségi termlésre kell törekednünk és ebben a vonatkozásban igen sok tennivalónk van még. Szarvasmarha- és sertésállományunkban igen sok a korcs, amelyet mielőbb ki kell küszöbölnünk. Történtek ugyan intézkedések ebben a vonatkozásban is, de az eredmény csak gyéren mutatkozik. Bár a magyar paraszt szereti az állatot és szívesen is foglalkozik vele, a helyes irányú tenyésztéshez, neveléshez és hizlaláshoz szükséges alapismeretei igen hiányosak. A tudást, a felvilágosítást minden eszközzel terjeszteni kell és ezt a célt szolgálják egyre szaporodó szakiskoláink, hosszabb-rövidebb tanfolyamaink, oktató jellegű filmjeink, előadásaink és ezt a célt kell az agrársajtónak is szolgálnia. E» Л szintén meg kell mondanom, a felszabadulás után megindult mezőgazdasági szaklapok helytelenül fogták fel hivatásukat. Az egyik a szakismeretek terjesztése helyett a paraszti romantika ingoványára tévedt, a másik, ahelyett, hogy életbevágóan fontos agrárpolitikai kérdések tisztázására adta volna hasábjait, a demokratikus fejlődéstől visszamaradt elméleti szaklappá vált. Éppen ezért a föld* mívelésügyi igazgatásnak a reakciós elemektől való megtisztítása és új szellemmel való telítése után feltétlenül szükséges mezőgazdasági szaksajtó demokratikus fejlődésünknek és a korszerű mezőgazdaság kívánalmainak megfelelő átszervezése. Ezt az átszervezést a mjagam részéről teljes erővel igyekszem előmozdítani és most, amikor ez a lap, a »Magyar Mezőgazdaság«, jelen számmal a negyedik évfolyamába lép és vezetésem alá kerül, minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a lap a népi demokrácia érdekeit, és a dolgozó parasztságot szolgálja, szakismeretét gyarapítsa és ezen keresztül társadalmi,, valamint anyagi felemelkedésén és a szocializmus építésén munkálkodjék«