Magyar Mezőgazdaság, 1950 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-01 / 1. szám
V. évfolyam, 1. szám 1950 január 1 MAGYAR Ára: 1 forint A TARTALOMBÓL: A Szovjet agrobiológia — Termelőszövetkezeti csoportjaink üzemterve — ismerjük meg füveinket — Állami gazdaságaink — Szerződéses termelés — Lucerna — Füves herés a homokon — Tervgazdálkodás az állati tenyésztésben — Sertéstakarmányozás — Téli tojástermelés — A tehén elapasztása — Szerződéses magárak A hároméves terv eredményekép, úgy, ahogy azt a hároméves terv elérendő célként kitűzte, nagyjábanegészében helyreállítottuk mezőgazdaságunk háború előtti színvonalát. Egy-két területen alatta maradt a helyreállítás a háborús pusztítás előtti színvonalnak, más területeken azonban túlszárnyaltuk a tervet. Mind növénytermelésünk, mind az állattenyésztésünk területén, mind pedig a mezőgazdaság gépi erejének fejlesztésében pótoltuk a háborús pusztítások okozta kiesést és elértük a termelés utolsó békeévének színvonalát. Ez komoly, nagy eredmény, s különösen emeli mezőgazdaságunk teljesítményének értékét, hogy ezt az eredményt szinte hihetetlennek tetsző rövid idő alatt, a magunk erejéből értük el. Köszönhető ez a munkásosztály és az ipar segítségének, földhözjutott parasztságunk szorgalmának, egész dolgozó parasztságunk fokozódó munkakedvének és tanulékonyságának, s legfőképpen népünk vezető ereje a Magyar Dolgozók Pártja irányító és szervező munkájának. Bármilyen nagy és elismerésre méltó is azonban az eredmény, amit hároméves tervünk teljesítése során elértünk, nem ringathatjuk magunkat illúziókban. Mezőgazdasági termelésünk színvonala ma is elmaradott. Terméseredményeink bár elérik a felszabadulás előtti színvonalat, mégis nagyon alacsonyak. Állatállományunk mennyiségi növekedése ugyan kielégítő, minősége azonban gyenge. Gépesítésünk foka és a gépi erővel végzett munka viszonylag kielégítő ugyan, azonban mezőgazdaságunk további fejlesztéséhez mind mennyiségi, mind minőségi fokozása alapvető feladatunk. Mezőgazdaságunknak ebből a helyzetéből következik, hogy az ötéves terv mezőgazdaságunk elmaradottságának megszüntetését és a termelés hozamának emelését tűzte főcélként mezőgazdaságunk elé. Ötéves tervünk e célkitűzésének legfőbb tartalma az, hogy a termelés mennyiségének fokozása mellett minden területen fejlesszük, emeljük termelésünk minőségi színvonalát. Tervünk e fő követelményéből folyik, hogy mezőgazdasági termelésünk minden ágazatában alapvető tennivalóink, nagy és komoly feladataink vannak. Növénytermelésünk fejlesztésének legfőbb kérdése, amelynek megoldása terén már az ötéves terv első évében döntő kezdő lépéseket kell tennünk, a fejlettebb agrotechnikai módszerek bevezetése. Ha el akarjuk érni azt a célt, hogy termelésünk hozamát jelentékenyen, a tervben megállapított mértékben emeljük, akkor rá kell térnünk mai elmaradt, primitív agrotechnikai módszereinkről olyan fejlettebb agrotechnikai módszerek alkalmazására, amelyek felhasználják a korszerű termelőeszközöket és mezőgazdasági tudomány által kidolgozott módszereket. E téren kettős a feladatunk. Egyrészt mezőgazdaságunk szerkezeti adottságai között, a túlnyomó egyéni termelés viszonyai között meg kell találnunk a módját annak, hogy általában egész mezőgazdasági termelésünkben, az egyéni parasztgazdaságokban is, az alapvető talajművelési módszereket, növényápolási, vetőmagtisztítási eljárásokat minél szélesebb körben alkalmazzuk. Másrészt hozzá kell látnunk annak előkészítéséhez, hogy a magas fokon fejlett, élenjáró szocialista mezőgazdaság módszereit .o Szovjetunió példája nyomán a mi mezőgazdaságunk társas, szocialista nagyüzemi gazdaságaiban bevezethessük területük egyidejű növelése mellett. A feladat mindkét követelményének megvalósítása fokozott és tervszerű munkát követel, de egyúttal aránylag hamar elérhető eredményt is ígér. Mezőgazdaságunkban e téren felmérhetetlen tartalékok vannak. Akár a legfőbb talajművelési munkákat, akár a legfontosabb növényápolási munkákat, vagy a vetőmag megjavítását tekintjük, minden vonalon meglepően nagy eredményeket érhetünk el. Ha például megvalósítjuk azt, hogy az őszi mélyszántást körülbelül ötmillió holdon elvégezzük és biztosítjuk azt is, hogy kellő mélységű, jó minőségű szántást végzünk, akkor maga ez az egyetlen tényező alkalmas arra, hogy a tervben előirányzott termési melést biztosítsa. Hasonlóképpen kimeríthetetlen tartalékok vannak a legfontosabb növényápolási munkák elvégzése terén. Ha biztosítani tudjuk azt, hogy kapásnövényeinket legalább háromszor, fejlettebb gazdaságainkban a szükséghez mérten négyszer, ötször is megkapáljuk, akkor maga ez a tényező alkalmas arra, hogy az ötéves tervben előirányzott termésemelkedést biztosítsa. Mezőgazdaságunk szerkezeti viszonyai, a termelés irányításának szervezeti állapota folytán, természetesen nem biztosíthatjuk azt, hogy különkülön, minden alapvető agrotechnikai feltételt teljes mértékben egyszerre megteremtsünk. Azt azonban teljes mértékben biztosíthatjuk, hogy a legfőbb módszerek alkalmazását együttvéve arra a fokra hogy ez a terméshozamban emeljük, jelentőskeny emelkedést eredményezzen. És azt is biztosíthatjuk, hogy állami gazdaságaink, termelő szövetkezeteink és gépállomásaink élén járjanak a fejlettebb agrotechnikai módszerek alkalmazásában. z a feladat vár tehát ránk, hogy ** kidolgozzuk azokat az alapvető agrotechnikai eljárásokat, amelyek a termelés emelkedésének múlhatatlan feltételei, s amelyek általános alkalmazása adott viszonyaink között is lehetséges. Ezek a következők: a tarlóhántás idejében való teljes elvégzése, az őszi mélyszántás maximális kiterjesztése és minőségének javítása, a tavaszi, talajelőkészítő munkák elvégzése,a növényápolás általános megjavítása, a gyom elleni küzdelem megszervezése, a vetőmag tisztítása és csávázása, végül a trágyázás megjavítása, és növelése. Állattenyésztésünk terén hasonló a feladatunk. Biztosítanunk kell azt, hogy állatállományunk számszerű növelése mellett hozzálássunk a minőségi fejlesztés legfőbb feltételeinek megteremtéséhez. Mind a mennyiségi növelés, mind a minőségi fejlesztés alapvető követelménye az, hogy állattenyésztésünk takarmánybázisát megerősítsük. Ez a feladat egyfelől azt követeli termelésünktől, hogy növeljük a takarmánynövények vetésterületét, fokozzuk a takarmánynövények termését, gazdaságosan felhasználjuk az ipar minden takarmányozásra alkalmas melléktermékét és végül, de nem utoljára, feltárjuk mindazokat a tartalékokat, amelyek mezőgazdaságunkban vannak. A takarmánytartalékok feltárásának legnagyobb tétele: a kukoricaszár helyes felhasználása. Az elmúlt év őszén szomorú tapasztalataink voltak e téren. Nemcsak a kukoricaszár kellő időben való betakarítását nem tudtuk általában biztosítani, hanem igen keveset alkalmaztunk azok közül a módszerek közül, amelyek a kukoricaszár takarmányértékének növelésére alkalmasak. Mind múlt évi tapasztalataink, mind állattenyésztésünk alapvető érdekei azt követelik, hogy 1950-ben ezt a kérdést gyökeresen megoldjuk. Szükséges ehhez a kukoricaszár idejében való betakarításának általános megszervezése, ezenkívül mindazoknak az eszközöknek a megteremtése és mindazoknak az eljárásoknak a kidolgozása, amelyek a kukoricaszár takarmányértékét nagymértékben növelik. Takarmánybázisunk növelése alapján és e feladatunk megoldása mellett további legfőbb feladatunk állattenyésztésünk minőségi fejlesztése. Legelső teendőnk e téren állattenyésztésünk tenyészirányainak meghatározása és a tenyésztési tervek kidolgozása. Véget kell vetnünk a tenyészirányok bizonytalanságának és anarchiájának éppenúgy, mint a régi földbirtokos gazdálkodás hamis és népgazdaságunk érdekeivel össze nem egyeztethető téveszméinek. Az a feladatunk, hogy hazai állatállományunk és hazai tenyésztési viszonyaink alapulvételével minden állatfaj tenyésztésében kitűzzük a mi viszonyaink között legmegfelelőbb, legjobb teljesítőképességű állatfajták kitenyésztésének követelményét. E cél elérésének legfontosabb eszköze a ma már csaknem teljes mértékben állami tulajonba került apaállatokkal való helyes gazdálkodás megszervezése. Mind az apaállatok minőségi elosztása, mind az apaállatok tartása, mind pedig a tenyésztésbevétel módszerei elmaradottak, kezdetlegesek és rendezetlenek. 1950-ben olyan mérvű szervező munkát kell kifejtenünk e téren, hogy ennek eredményekép biztosítva legyen apaállataink megfelelő pótlása és selejtezése, tartásuk megjavítása és tenyésztésbe vételük tervszerüsítése. Mind apaállatállományunk fejlesztése, mind pedig egész tenyészállatállományunk javítása éreekében 1950. évi feladataink közé tartozik a törzskönyvelés általános megszervezése. Feladatunk nemcsak a munka megszervezése és a törzskönyvelés módszereinek kidolgozása, hanem ezz is, hogy a törzskönyveléssel szorosan együttjáró ellenőrzés munkáját általában az kiterjesszük.ország minden községére Nem kisebbek feladataink a termelés és a tenyésztés megjavítása mellett a betegségekkel szemben való védekezés megszervezése terén sem. Mind növénytermelésünkben, mind állattenyésztésünkben annyi veszteség éri így gazdaságunkat a betegségek pusztítása nyomán, hogy,, e pusztítások csökkentése egyik lejjf. . főbb eszköze termelésünk emelésének. A védekezés mindkét irányábanmár 1950-ben jelentékeny lépéseket, kell tennünk. Egyik: a betegségek megelőzésének általános megszervezése, a másik: az egyes pusztító betegségek leküzdésének biztosítása. Az állategészségügy terén 1950-ben kell végrehajtanunk az állategészségügyi szolgálat államosítását, az állatorvosi munka minden községre kiterjedő megszervezését és azoknak az anyagi eszközöknek a biztosítását, amelyek a hatásos védekezéshez szükségesek. A másik oldalon az a feladatunk az állategészségügy terén, hogy a legsúlyosabb károkat okozó állatbetegségeket hatásosan leküzdjük vagy legalábbis nagy mértékben korlátozzuk. Minden reményünk megvan arra, hogy a baromfipestist és a sertésbénulást teljesen leküzdjük és reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy a fertőző elvetélést, a gümőkórt és a sertéspestist minimális területre szorítsuk. A növényegészségügy terén az általános védekezést elsősorban a vetőmagvak megfelelő csávázásával biztosíthatjuk, s emellett külön erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy az egyes pusztító betegségeket a legkisebb területre korlátozzuk. A Tervfeladataink teljesítésének legelső feltétele, hogy helyes és eredményes szervezőmunkát végezzünk. Vonatkozik ez egyformán földművelésügyi minisztérium szerveiek működésére, munkájuk megjavítására és azoknak a mozgalmaknak a megszervezésére, amelyeket hozó parasztságunk legszélesebb délkörében kell megindítanunk a magasabb terméshozam, a termelés fejlesztése érdekében. E téren a pártszervek irányító és ellenőrző munkája mellett nagy feladat vájt a DÉFOSZ, és a többi tömegszervezetek helyi és megyei szerveire, valamint a földmívesszövetkezetekre. További feltétele feladatunk teljesítésének az, hogy a tudományos kutató munkát nagyarányban fejlesszük. Fejlesszük egyrészt a tudományos kutatóintézetek falai között, s fejlesszük másrészt oly módon, hogy a kutatómunka módszereit, és eredményeit kivigyük a mezőgazdaságban dolgozók legszélesebb körébe, s az elmélet és gyakorlat egységének szem előtt tartásával közös ügyévé a tegyük mezőgazdaságunk dolgozóinak termeléstudományos munkáját. Idetartozik az is, hogy a mezőgazdasági szaktudást általában a legszélesebb körben fejlesszük. El kell érnünk 1950-ben azt, hogy munkás- Mezőgazdasági termelésünk fejlesztésének legfőbb feladatai az ötéves terv első évében" írta: ERDEI FERENC