Magyar Mezőgazdaság, 1971. október-december (26. évfolyam, 41-51. szám)

1971-10-27 / 43. szám

Október közepéig száraz volt az ősz és országszerte nagyon hiányzott már a csa­padék. Eddig az időpontig a sokéves átlagnak csak mintegy 70— 75%-a hullott le országrészenként változó arányban. Október 15— 16-án azután kiadós eső hullott elsősorban a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon. Nagyon hiányzott már ez az eső, mert bár a be­takarítást és szállítást a száraz idő könnyítette, a talajelőkészítést és vetést azonban hátráltatta és a már korábban elvetett magvak is csak egyenetlenül, foltosan keltek. A jó eső, amely még nem pótolta az átlaghoz viszonyított csapadékhiányt, megkönnyíti, ol­csóbbá teszi a talajelőkészítést és az elvetett magvak erőtelje­sen, gyorsan tudnak kelni, annál is inkább, mert az idő az esők után felmelegedett. Az időjárásnak ilyen alakulása tehát kedve­zőnek ítélhető. Hogy milyen lesz a folytatás, az egyelőre beláthatatlan. Arra mindenesetre számíthatunk, hogy az eddigi csapadékhiány a ki­egyenlítődés felé törekszik. Előfordulhat tehát egy csapadékosabb november. És nem lehetetlen — erre vallanak a különböző termé­szeti jelenségek — a korai tél. A munkák állásának mérlegelésé­nél ezeket a tényezőket most október utolsó hetében nem hagy­hatjuk­ figyelmen kívül. Az őszi munkák állásáról szóló jelzések október közepéig kedvező képet mutattak. Volt egy bizonyos előbbre tartás a múlt évihez viszonyítva. Tud­juk azonban, hogy az őszi idő­járás bizonytalansága miatt az utolsó harmad teljesítése a leg­nehezebb. Az utolsó harmad rövidebb napokon, bizonytala­nabb időjárású időszakban tel­jesíthető és éppen ezért távol­­­­ról sem lehetünk elégedettek az eddigi kedvezőnek ítélhető elő­rehaladással. Van azonban né­hány olyan lehetőség, szervezé­si megoldás, amelyik alkalmas arra, hogy mindegyik a maga helyén, a helyi, az üzemi vi­szonyok figyelembevételével elősegítse az őszi munkák idő­beni, sikeres befejezését. 1. A gépek maximális kihasználására való törekvés mind szé­lesebb körben megnyilvánuló jelenség mezőgazdaságunkban. Na­gyon lényeges ez az őszi munkák időszakában, amikor elsősorban a gépesített betakarítás és szállítás igényli a gépek megfelelő beosztását, szükség és lehetőség szerinti átcsoportosítását, ahogy ezt a nyári gabonabetakarítás időszakában már olyan eredmé­nyesen alkalmazták. Dél-Békés megyében már most is találkoz­tam a kukoricabetakarító adapterek átcsoportosításával. Azt gon­dolom, hogy ahol a betakarítási, szállítási, szárítási és tárolási kapacitás lehetővé teszi, érdemes megfelelő anyagi térítés esetén a betakarító- és szállítógép átcsoportosítás. 2. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb a gépalkatrész-ellátás és e tekintetben dicséretet érdemel a Mezőgép Tröszt jó szervező és gyártó munkálataiért. Ahol viszont még gondok vannak, elsősor­ban a szántótraktoroknál, ott éppen az őszi mélyszántás sikeres teljesítése érdekében még nagyobb körültekintésre és a hiányzó alkatrészek minél gyorsabb rendelkezésre bocsátására van szük­ség. 3. A kukorica betakarítása október közepén mintegy 55%-nál tartott, amit nem lehet túl jó eredménynek mondani, ellentétben több más őszi munkával szemben. A kedvező őszi időjárás a ké­sőbbi érésű hibrideket is beérlelte, s így most már nagy szükség van arra, hogy a törés azokon a területeken is, ahova nem jut el a gép, lendületesebben, gyorsabban haladjon. Még nagyobb gond a szárletakarítás, amelyik nem tart szinkronban a cső-, illetve szembetakarítással. A kukoricaszár nagyon lényeges tömegtakar­­mány-bázisunk kiegészítéséhez, késlekedés esetén viszont minősé­gi veszteségekkel kell számolni, ami semmiképpen sem megen­gedhető. 4. A gépesített betakarításnál, különösen a betakarítás előre­haladott időszakában, amikor sok a letört szár, lehajló cső, szá­molni kell bizonyos veszteséggel. Nagyon jól teszik azok a gaz­daságok, ahol az elmaradt csövek, csődarabok összeszedését en­gedélyezik a tagságnak, a dolgozók családtagjainak. Érdemes er­re a figyelmet széles körben felhívni. , 5. Az őszi gabonák vetése, így a búzavetés is október első felé­ben jól haladt. Az utolsó 15—20% elvetése következik. Az most a feladat, hogy az utolsónak maradt területeken is a lehető leg­jobb minőségű vetőágyba, műtrágya-ellátottsággal és vetőmaggal vessenek, hogy október utolsó, de legkésőbb november első nap­jaiban minden gazdaság teljesítse kenyérgabona-vetéstervét. 6. A jövő évi termést megalapozó őszi mélyszántás lendületét mindenesetre fokozni kell, amint a termés letakarul, nyújtott műszakban, két műszakban dolgozzanak a szántó traktorok. Az idei kukoricatermés alakulása is azt bizonyítja, hogy ahol a múlt ősszel felszántottak, ott a kukorica jobban bírta a szárazságot. A tömegtakarmány-ellátás Fiatal szakemberek fóruma címmel rovatot indítottunk. Az eddig havonként egyszer megje­lent rovatot szeretnénk legalább kéthetenként megjelentetni, amihez azonban feltétlenül szükség van fiatal szakembereink na­gyobb aktivitására. Szakemberklubok ülésein, különböző rendez­vényeken a fiatal szakemberek hangot adnak kívánságaiknak. Nagyon jó lenne, ha lapunkhoz is eljuttatnák javaslataikat, véle­ményeiket, megjegyzéseiket, hogy rovatunk minél szélesebb kör­ben tudjon az ifjú szakemberek segítségére lenni. Időszerű kérdésekről az idei, száraz időjárásban a melléktermékek nélkül nem megoldható. Mintegy 15—20%­­kal kevesebb szálas takarmány termett, gyengébb volt a rétek, legelők fűhozama is. Ez közis­mert, mint ahogy közismert az is, hogy a melléktermékek, el­sősorban a répa és kukorica melléktermékei, bőségesen pó­tolni tudják a kisebb szálasta­­karmány-készleteket. A gazda­ságok törekvése általában di­csérhető. Van azonban egy mennyiségi szemlélet, amelyik nem mindenütt párosul a mi­nőségi követelmények betartá­sával. E sorokban éppen az utóbbira szeretném nyomatéko­san felhívni a figyelmet, hogy ami az egyes takarmányokban, melléktermékekben megter­mett, azt a lehető legkisebb veszteséggel tartósítsuk, mert az állati termék termelésnél jó minőségű tömegtakarmányra van szükség és csak jó minősé­gű silótakarmánytól, szénától várhatjuk a megfelelő súlygya­rapodást és tejtermelést. Sok tapasztalat int arra, hogy ezt a minőségi szemléletet minél a gyorsabban tegyük általánossá szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos gondjaink megold­hatóságának érdekében is. Ugyancsak az állatállomány téli termelésének zavartalansá­gát szolgálja az, ha ezekben a hetekben rendbehozzák az ál­lattenyésztő telep útjait, elvég­zik a szükséges tatarozást az épületeken. Az a tapasztalat, hogy különösen a régebbi épü­leteket sok helyütt elhanyagol­ják, holott egyelőre ezekben az épületekben termelni kell. Nem közömbös állategészségügyi, tartási tekintetben az, hogy ezek a régebbi épületek milyen állapotban kerülnek a télbe, hogy bennük az állatállomány zavartalanul termelhessen. Aggasztó jelenségek tapasztalhatók egyes helyeken, egyes élelmiszerek minőségével kapcsolatban. Az erre vonatko­zó vizsgálatok és jelenségek ar­ra vallanak, hogy sok helyütt nem tartják be a szabványok előírásait, nem gondoskodnak a technológiai és egészségügyi előírások betartásáról és emiatt sok károsodás éri a fogyasztó­kat, de kellemetlen, és bünte­tés jár a minőségi követelmé­nyek be nem tartóinak is. He­lyenként a technikai felszere­lés hiányosságai, másutt a szab­ványok előírásainak nem isme­rése, de van olyan eset is, ahol jogtalan bevételi előnyök szer­zése az indító ok. Egy jelentést olvasva legutóbb kitűnt, hogy nem a termelőszövetkezeti élelmiszer-feldolgozó tevékeny­ség termékeinél, hanem élelmi­­szeripari és más szövetkezeti üzemekből kikerült élelmisze­rek minőségével volt gond. Na­gyon lényeges, hogy mindenütt betartsák a szabványokat és az élelmiszer-higiéniai előírásokat. Ennek az ellenőrzések­ során ér­vényt kell szerezni. ff. S. 3

Next