Magyar Mezőgazdaság, 1984. január-július (39. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-28 / 13. szám

A munkajogi tárgyú panaszok háttere A különböző munkajogi rendelke­zések alkalmazása során a munkál­tató és a dolgozó között érdekellen­tét merülhet fel. A munkaügyi tevé­kenység hatékonyságának egyik fok­mérője: a munkajogi tárgyú pana­szok számának alakulása. Minél ke­vesebb esetben léinek a dolgozók a foglalkoztatásukat érintő intézkedés ellen panasszal, annál eredménye­sebb az adott munkáltatónál műkö­dő munkaügyi apparátus­­ tevékeny­sége. A dolgozó a sérelmesnek tartott intézkedés ellen a munkaügyi vitá­kat eldöntő szervekhez fordulhat. Az e szervek által elbírált ügyekkel kapcsolatos tapasztalatok ismerteté­se nem képezi a jelen cikk tárgyát. A dolgozók gyakran nem veszik igénybe a jogorvoslati lehetőségeket, hanem panaszukkal közvetlenül az irányító, felügyeleti szervhez for­dulnak. Az alábbiakban csak az ilyen panaszokból leszűrhető tapasztala­tokkal foglalkozom, különös tekin­tettel a kiváltó okokra és csökkenté­sük lehetőségére. A leggyakoribb viták A munkajogi előírások alkalmazá­sával kapcsolatban a mun­káltató és a dolgozó között felmerült viták az alábbi három csoportba­­ sorolhatók. 1. Legtöbb a bérezéssel, a besoro­lással, a kiegészítő díjazási formák­kal (pl. bérpótlékok, év végi része­sedés, prémium) és a béren kívüli jutatásokkal (pl. munkaruha, mun­kásszállítás) összefüggő panasz. A dolgozók az anyagi helyzetüket érin­tő, vélt vagy valós sérelmeik orvos­lása céljából gyakran fordulnak a felügyeleti szervhez. 2. Ennél kevesebb a dolgozók fog­lalkoztatását sérelmező panaszok száma. A rugalmas munkaerőgazdál­kodás érdekében gyakran kerül sor munkahelyen belüli áthelyezésre, munkakörön vagy munkahelyen kí­vüli munka, illetve túlmunka elren­delésére, a munkaidőbeosztás módo­sítására vagy egyéb intézkedésre. A dolgozók a f­elsorolt esetekben a ko­rábbihoz képest hátrányosabb hely­zetbe kerülhetnek. Ez akkor is be­következhet, ha az intézkedés egyéb­ként jogszerű volt. 3. Az utóbbi időben emelkedett a különböző rendhagyó jogviszonyok keretében foglalkoztatott dolgozók panaszainak száma. A tapasztalatok szerint az általánostól eltérő ren­delkezések alkalmazása különösen a bedolgozók, a részmunkaidőben és a nyugdíj mellett foglalkoztatottak, va­lamint főálláson kívül munkát vég­zők esetében okoz gondot. A panaszosok többségét a terme­lőszövetkezetek foglalkoztatják, körön belül különösen az önálló te­­­lephelyű egységek, a szövetkezet köz­pontjától elkülönült részlegek, ága­zatok alkalmazottaitól érkező pana­szok száma magas. Ez elsősorban a főváros területén működő egységek­re jellemző. Ezen kívül viszonylag sok panasz érkezik a gazdasági tár­saságok, illetve társulások dolgozói­tól is. A panaszok gyakoriságát tekintve a munkáltatók másik csoportjába az állami gazdaságok sorolhatók. A ki­zárólag munkaviszonyban álló dol­gozókat foglalkoztató állami gazda­ságoknak a termelőszövetkezeteké­hez képest kötöttebb szervezeti kere­tei, a központi munkaügyi appará­tus ellenőrző szerepének erősödése évek óta a panaszok számának fo­kozatos csökkenése irányában hat­nak. Elenyészően kevés a vállalatok és a költségvetési szervek dolgozóitól érkező panaszok száma. A panaszokat előidéző okok A panaszok számának alakulását döntően az adott munkáltatónál fo­lyó munkaügyi tevékenység színvo­nala befolyásolja. A különböző ren­delkezések közötti eligazodás a mun­kaügyi apparátus felkészültségét, hozzáértését igényli. Ebből a szem­pontból vegyes tapasztalatok állnak rendelkezésre. Nem elegendő a vo­natkozó munkajogi előírások egy­szeri elsajátítása; a jogszabályok meglehetősen gyakori módosításait és kiegészítéseit is figyelemmel kell kísérni. Gyakran azért keletkezik mun­kaügyi vita, mert az egyébként a jogszabálynak megfelelő intézkedés indokait, annak szükségességét nem, magyarázzák meg kellően a dolgozó­nak. Helyes gyakorlatot követnek azok a munkáltatók, amelyek a bé­rezéssel, a munkavégzéssel vagy egyéb kérdésekkel kapcsolatos in­tézkedéseiket — a kötelező eseteken kívül is — írásban hozzák a dolgo­zók tudomására, azokat röviden meg­indokolják és hivatkoznak a konk­rét jogszabályra is. A munkáltatók gazdasági érdeke és a tételes munkajogi szabályok között esetenként felmerülő ellen­­tét néha a rendelkezések figyelmen kívül hagyásához, vagy sajátos, egyé­ni értelmezéséhez vezet. A kötelező előírásoktól nem lehet eltérni, ezt még a termelés­i-gazdálkodási célki­tűzések sem indokolhatják. Az ún. keretrendelkezések megfelelő tarta­lommal való kitöltése viszont mun­káltatói feladat! A panaszt előidéző okok másik csoportja a dolgozó személyével függ össze. Jellemző az a szemlélet, hogy a sérelmesnek tartott munkáltatói in­tézkedést legeredményesebben az irányító-felügyeleti szerv orvosolhat­ja. Holott tekintettel arra, hogy az esetek túlnyomó többségében egyé­ni jogvitás ügyről van szó, az előbb említett szerveknek intézkedésre ál­talában nincs lehetőségük. Ilyenkor legfeljebb tájékoztatásra, felvilágo­sításra, vagy a beadvány illetékes szervhez történő továbbítására szo­rítkozhat. A panaszügyekben történő érdemi állásfoglalást sokszor megnehezíti, hogy egyrészt a panaszok gyakran hiányosak, a pontos tényállás megál­lapításához szükséges adatokat nem tartalmazzák, másrészt egyoldalú beállítottságuknál fogva a munkál­tató álláspontjának megismerésére alkalmatlanok. A panasznak a felügyeleti szerv részére történő megküldése követ­keztében sokszor a panaszos kerül hátrányos helyzetbe. Ennek oka az, hogy esetleg elmulasztja a munka­ügyi vitát megindító kérelem be­nyújtására vonatkozó határidőt, amely egyes ügycsoportokban csak 15 nap és később mulasztását iga­zolással már nehezen mentheti ki. Az előbbiek miatt a döntőbizottság hatáskörébe tartozó panaszok elinté­zésének idejét általában meghosszab­bítja, vagy az érdemi döntés lehető­ségét kizárja, ha a dolgozó kérelmé­vel más szervet keres meg. A megelőzés A munkaügyi panaszok legered­ményesebben a jogszabályoknak megfelelő munkaügyi ügyintézés ré­vén előzhetők meg. Az egyes rendel­kezések betartásán kívül fontos té­nyező még a különböző intézkedések gondos előkészítése, a dolgozókkal való bánásmód és a végrehajtás so­rán felvetődő problémák tisztázása, az érdekellentétek feloldása is. A gyakorlat bizonyítja, hogy a dolgozó és a munkáltató között ke­letkező viták egy része — az intéz­kedés indokainak közlésével vagy a jogsegélyszolgálat tevékenységének eredményeképpen — helyben és bé­késen rendezhető. A lehetőségek adottak arra, hogy ez a részarány a jövőben még kedvezőbb képet mu­tasson. Ennek érdekében viszont a pa­naszt elsősorban a munkáltatónál kell előterjeszteni. Nyilvánvalóan nem vezethet eredményre az, ha a munkajogi vita elbírálását a dolgo­zó — különböző megfontolásoktól vezettetve — az erre nem illetékes szervektől kéri, ugyanakkor a mun­káltatónak a konkrét ügyről esetleg még tudomása sincs. A munkajogi tárgyú panaszok szá­mának csökkentése a munkahelyi közérzet javításának egyik feltétele! Ehhez elsősorban az érintett felek kölcsönös együttműködésére és a vi­ták helyi rendezésének elősegítése érdekében, bizonyos szemléletválto­zásra is szükség van a dolgozók kö­rében. Dr. Jaczkovits László MÉM Munkaügyi és Szociálpolitikai Főosztály 26 Mezőgazdasági szakoktatási múzeum A XIX. század első évtizedében Festetics György által Keszthelyen épített majorsági épületek folyamatosan a magyar mezőgazdaság tör­ténetét bemutató múzeummá alakulnak át. A Keszthelyi Agrártudo­mányi Egyetem 1797-ben alapított elődjéről, a Georgikonról elnevezett majormúzeum utolsó, egykor tanügyi épületként használt létesítmé­nye is felszabadult. Helyreállítása után ebben az épületben kapnak helyet a magyar mezőgazdasági szakoktatás relikviái, az agrár-felső­oktatás történetét, eredményeit bemutató állandó kiállítás. A hajdani tanügyi épület egyik része visszanyeri régi funkcióját is: az egyetem kezelésében működő felsőoktatási továbbképzőbázist alakítanak ki, tantermekkel és megfelelő szálláshelyekkel. A már korábban helyre­állított patinás melléképületben a régi majorsági gazdálkodás valaha korszerű, ma muzeális értékű eszközei láthatók. Ott van közöttük a gőzeke, az eredeti szerszámokkal berendezett kovács- és bognármű­hely, és az a viharágyú is, amely a szőlőmunkásokat és a halászokat figyelmeztette a közelgő balatoni viharra. (MTI) A Mezőgazdasági Múzeum képzőművészeti pályázata A Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum a hazai mező- és erdőgaz­daság, a természetvédelem és az élelmiszeripar témakörében nyil­vános pályázatot hirdet képző­­művészeti alkotásokra. A pályá­zatra a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Népköztársaság Művé­szeti Alapjának, a Fiatal Képző­művészek és a Fiatal Iparművé­szek Stúdiójának tagjai küldhetik be alkotásaikat. Pályázni lehet az 1980 után ké­szült festménnyel, grafikával, szo­borral, domborművel, kisplaszti­kával, érem- és ötvösmunkával, textillel és gobelinnel. A zsűri a 25 ezer forintos fődíjon kívül két első, két második és két harmadik díjat ítél majd oda. A Magyar Me­zőgazdasági Múzeum a pályázat anyagából a jövő év augusztusá­ban kiállítást rendez. A pályamunkákat 1985. január 17-ig kell beküldeni a múzeumba. Budapest XIV., Városliget, Vaj­­dahunyad vára címre.

Next