Magyar Mezőgazdaság, 1988. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)
1988-11-09 / 45. szám
NAPIRENDEN A SZŐLÓ-BOR VERTIKUM HELYZETE Indokolt az átalakítás Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága dr. Cselőtei László elnökletével, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban tartott ülést. A tanácskozáson — amelyen többek között részt vett Raisz Gusztáv, a MÉM, Kollarik István, a Pénzügyminisztérium miniszterhelyettese és Szerdahelyi Péter, az ОТ elnökhelyettese is — megvitatták a szőlő és bor vertikum helyzetét, a jelenlegi feszültségek feloldásának lehetőségét és az ágazat szerkezetátalakítási programját. A világban elfoglalt helyünk a szőlő- és bortermelésben nem meghatározó. Szőlőink a világ szőlőterületének 1,5 százalékát adják, termésünk viszont csak 1,0-1,2 százalékot képvisel. Belföldi fogyasztásunk — amely lakosonként napjainkra 25 liter alá csökkent — a világban a tizedik helyen áll és egyharmada a „borivó” nemzetekének. Exportunk viszont korábban a világforgalom 5 százalékát tette ki, és jelenleg is 3-4 százalék. A növénytermelés értékéből 9-12 százalékkal részesedő szőlő és az élelmiszeripar termelési értékében 4 százalékot kitevő bor előállításában közel 500 ezer kistermelő, 350 nagyüzem és 40 szakosodott borászati vállalat, gazdaság, szövetkezet vesz részt. Jelenleg a termés 60 százaléka származik a kistermelői körből. A szőlő- és bortermelés egyes térségekben meghatározó a területhasznosítás, a foglalkoztatás, a jövedelemszerzés szemszögéből. A költségvetésnek a vertikumból származó közvetlen és közvetett bevételei meghaladják az adott támogatás mértékét. A vertikum termékeiből 1987- ben — a beszűkülő külpiac ellenére is — 24 millió dollár és 156 millió rubel bevételre tettünk szert 6 milliárd forint értékben, az élelmiszeripari átlagnál jobb exportgazdaság mellett. A viszonylag kiegyensúlyozott hazai borfogyasztás mellett dinamikusan emelkedett a borexport. Tartósan olyan piaci helyzet alakult ki, hogy az értékesítési lehetőségek és azok kihasználása — lényegesen meghaladták a szőlő-, bortermelésünket. Az ágazat termelési tervei az értékesítési lehetőségekből indultak ki, a termelés korlátai nem játszottak szerepet. Egyoldalú mennyiségközpontú szemléletet honosított meg az egész vertikumban. A szőlőtermés rendre elmaradt az előirányzatoktól, a hazai szőlőtermés hiányát az olcsó borimport és az úgynevezett kiegészítő termelés pótolja. Ily módon a VI. ötéves tervidőszak végéig lényegében sikerrel teljesítette feladatait. Egyidejűleg azonban fellazult a szakmai igényesség: alacsonyabb minőségi kategóriájú termékeket — feljavítva — magasabb minőségként hozták forgalomba; a feltüntetett termőhely és fajta gyakran nem felelt meg a tényleges származásnak; a különféle készítményekhez nem természetes (szőlő) eredetű alapanyagot használt a borászati gyakorlat. Az ebből és a borimportból származó előnyök szervesen beépültek a borászatra szakosodott szervezetek gazdálkodásába. Az ellentmondásos fejlődés folyamata a VII. ötéves tervciklus első éveiben megtört. A sorozatos fagykárosodások átmenetileg 50 ezer hektáron, tartósan pedig 25 ezer hektáron csökkentették az ültetvények termőképességét. Szinte egyidejűleg drasztikusan beszűkültek a piacok, alapvetően a Szovjetunió importkorlátozása, a KGST viszonylatú árucsereforgalmi aktívumunk kialakulása, a hazai fizetőképes fogyasztói kereslet csökkenése következtében. Túltermelés, pénzügyi gondok Növelték a feszültséget a közgazdasági szabályozásban 1988. január 1-jén bekövetkezett változások, főként a fogyasztói árakat növelő adóztatási rendszerben és a hitelezési gyakorlatban. Fokozta a nehézséget a belkereskedelem érdekeltsége abban, hogy a csökkent forgalom árréstömegét az árréskulcs növelésével, vagy ahhoz hasonló módon kompenzálja. Kétséget kizáróan hozzájárul a vázolt helyzet kialakulásához, hogy a fogyasztók bizalma okikai megingott a forgalomban levő borok iránt, érdeklődésük érzékelhetően a termelői borok irányába fordult. Mindez együttesen a forgalom lanyhulásához, azonnali túltermelés látszatához, a likviditási és felvásárlásifinanszírozási feszültségek éleződéséhez vezetett. A termelés és a felhasználás megbomlott összhangjának helyreállítása érdekében abból kellett kiindulni, hogy a különböző kereskedelmi szervek egybehangzó előrejelzése szerint a belföldi fogyasztás rövid és középtávon 2,5-2,8 millió hektoliter, a rubelelszámolású export 1,1-1,2 millió hektoliter; a dollárelszámolású export 0,4-0,5 millió hektoliter, tehát összesen 4,0-4,5 millió hektoliter bor értékesítésének, fogyasztási célú hasznosításának van realitása. Ehhez 560-630 ezer tonna szőlőtermés szükséges. Figyelembe véve 60-80 ezer tonna étkezési szőlőfogyasztást, valamint az üdítőital-, a sűrítmény- és a borpárlatgyártáshoz számításba vehető alapanyag összesen 70-100 ezer tonna szőlőigényét, nem több, mint 700-800 ezer tonna szőlőtermés feszültségmentes levezetésére, hasznosítására van lehetőség. Ezzel szemben a jelenlegi szőlőterületünk szinten tartása (142 ezer hektár összes, 110 ezer hektár termő) mellett a fagykárosodásokat követő regenerálódások után (az 1990-es évek első fele) átlagos években 850 ezer tonna körüli terméssel kell számolni (a kert, lugas termésével együtt). Jelentős területcsökkenéssel A mintegy 100 ezer tonna (értékben 1,5 milliárd forint) várható termésfelesleg krónikus jelentkezésének elkerülésére egyetlen járható út az ország (termőhelyüknél, termelésbiztonságuknál, fajtaösszetételüknél, koruknál és állaguknál fogva rendszeresen átlag alatti hozamú) szőlőterületének csökkentése 20-25 ezer hektárral. A szükségszerű és elkerülhetetlen területcsökkentés a kivágások és a telepítések egyenlegeként módot ad a szőlőtermesztés termelési és termékszerkezetének módosítására. Az egész vertikumra kiterjedő szerkezetátalakítással a termelésbiztonság, a piac igényének megfelelő termékszerkezet, az eredethűség, a valós értéket kifejező minőségi követelményrendszer, az árutermelés színvonalának fokozása a cél. A vertikum teljesítőképességének, gazdasági eredményének javítása megköveteli az ültetvények kivágásának és telepítésének összehangolt ütemezését és irányítását. A program 4-5 év alatt irányozza elő a terület 20-25 ezer hektáros csökkentését. A termékösszetétel javításához fontos, hogy a kivágások elsősorban a megkülönböztetett termőhelyeken kívül elhelyezkedő, egyébként pedig a korszerűtlen fajtájú, kiöregedett, leromlott állagú, alacsony hozamú árutermelő ültetvényeket érintse, a telepítésekhez pedig csak a borvidékeken, jó bortermő helyeken kapjanak ösztönzést meghatározott fajtakörben. Ezzel már a program időszakában érzékelhető változás következik be az ültetvények térszerkezetében, fajtaösszetételében, kor és állag szerinti összetételében, termőképességében. Ilyen módon fokozatosan megalapozottabbá válik a borok származás-, elnevezés- és minőséghűsége, piacossága, kiaknázhatóvá válnak a márkaértékű származási helyek és fajtanevek. A szerkezetátalakítási program keretében módosul a szőlőtermelés felhasználás szerinti összetétele, az étkezési szőlő arányának (8-10 százalék) változatlansága mellett 2-3 százalékra emelkedik az üdítőital, és 4-6 százalékra a sűrítmény gyártásához felhasznált szőlő aránya, a borkészítés pedig 90 százalékról 80-85 százalékra mérséklődik. A korábban elenyésző hazai sűrítménygyártás az importhelyettesítés mellett — a nemzetközi tendenciákhoz igazodva — elkerülhetővé teszi a mustjavítás eddigi gyakorlatában engedéllyel alkalmazott cukrozást. (Ennek a borok természetes jellegének piaci megítélése szempontjából van jelentősége.) A szerkezetátalakítási program kiemelt szerepet szán annak, hogy a szőlőtermés termőhelyi, fajta- és minőségi összetételével összhangban alakuljon a végtermék-összetétel. Ennek érdekében a szőlőfeldolgozó kapacitásokat műszakilag alkalmassá kell tenni a szelektált feldolgozásra. Feltétlen szeretnénk eljutni oda, hogy az eltorzult ár- és értékviszonyok egyensúlya a végtermék piaci megmérettetése alapján stabilizálódjon. A program eszközrendszere A program területcsökkentésre irányuló célkitűzését döntően közvetett eszközökkel lehet elérni. Ehhez szükséges a felvásárló szervezetek összehangolt magatartása termőhelyre, fajtára és minőségre erőteljesen differenciált felvásárlási árak alkalmazásában; az eredetvédelmet, a fajtaértéket és a termékminőséget fokozottan előtérbe állító átvételi és minősítési rendszer gyakorlatában, a piacképtelen termékek felvásárlásától való indokolt tartózkodásban. Ezek az elvek minisztériumi koordináció keretében már az 1988. évi szüret előkészítése során — ha szerény eredménnyel és mértékben is — érvényesültek. A vállalati magatartás megalapozásához felülvizsgálják a megkülönböztetett termőhelyek (borvidékek, jó bortermő helyek) körzeteit, és a szükséges módosításokat a szerkezetátalakítási programhoz igazodóan szükséges elvégezni. Ez több olyan település törlését jelentheti a borvidékekből, jó bortermő helyekből, amelyek ökológiailag alkalmas területtel nem rendelkeznek, vagy a minőségi követelményekre alapozott árubortermelés tekintetében távlatilag sem jöhetnek számításba. A borászati termelés területén előirányzott szerkezetváltást a „bortörvény”-ként ismert jogszabályegyüttes előírásainak következetes megtartásával, az ellenőrzés szigorításával lehet elérni. Ugyancsak cél, hogy a feldolgozás, erjesztés, tárolás, kezelés során áttekinthető üzemi nyilvántartás hitelt érdemlően támassza alá a termelt, felvásárolt szőlő, must, bor törvényes előírásoknak megfelelő azonosságát a végtermék minőségi, termőhelyi és fajtaösszetételével. A szőlő—bor vertikum szerkezetátalakítási programja lényegében nem más, mint termelési gyakorlatunkban visszatérés a szakmailag is vallott, jogilag deklarált elvekhez, törekvés a bel- és külpiac megítélésének kitett termékek megingott hitelének megalapozására, a vertikum jövőjének biztosítására, népgazdasági szerepének megőrzésére. Ezért nem kampányszerűségre, hanem fokozatosságra és következetességre van szükség A szerkezetátalakítás jegyében megszűnt a minisztérium szervezetében a szőlőtermesztés és a borászati ágazat irányításának szervezeti elkülönültsége. Ez év június 15-től a vertikum szakmai irányításának feladatait a MÉM mezőgazdasági főosztálya látja el. A szerkezetátalakítási program 4