Magyar Mezőgazdaság, 1989. június-december (44. évfolyam, 26-52. szám)
1989-11-15 / 46. szám
SZŐLŐRŐL, BORRÓL SZÜRET UTÁN KISTERMELŐ - PALACKOZÓK MAGYAR UTAS MÓDSZER Alig egy kőhajításra Nagycenktől, a határ túloldalán fekszik Deutschkreutz. A két településben az a hasonlóság, hogy mindkettő polgárai előszeretettel termesztenek szőlőt. Egy különbség mégis szembetűnik, nevezetesen: a nagycenki termelők hordós bort készítenek, míg osztrák szomszédaik már 90 százalékban be is palackozzák borukat. Egy nagycenki kistermelő, Втиттет Gábor úgy döntött, ezen az úton a magyaroknak is el lehet indulni. Tőle tudtuk meg mennyire rögös ez az út a hazai pályán. — A palackozásban itthon nem én voltam az egyedüli, de elsőként én vittem a bort az üzletekbe eladni. Ehhez az engedélyek megszerzése, az út kijárása csaknem fél évet vett igénybe. A tanácstól palackozott bor eladásához kellett engedély, a Köjál előírta az élelmiszergyártás összes tartozékát feltételként. Ezzel egyébként nagyon elégedettek voltak. Kedvezően fogadtak az OBI-nál is, sőt biztattak, hogy ezt érdemes elkezdeni, ez a jövő. Láttam, hogy hiába fejlesztettük a családi bortermelést, a kistermelői piac beszűkült. Az éttermi eladások visszaestek, már túl sokan kínáltuk portékánkat. Osztrák barátom is azt javasolta, jobban járok, ha palackokba öntve árulom. Így míg mások a hűtőládát hozták haza, én a valutakeretből hűtőberendezést és palackozót vásároltam Ausztriában. Nagy segítséget kaptam a Soproni Állami Gazdaságtól is a borászati kellékek beszerzésében, így sikerült az összes szükséges berendezést megszereznem Ezután következett az értékesítés megszervezése, amely még nehezebb feladatnak bizonyult. Az adóhivataltól megtudtam, főkönyvet kell vezetni, és mivel ez a tevékenység már végtermék-értékesítésnek számít — nem tartozik a mezőgazdasági kistermelés besorolásba —, nem jár az 500 ezer forintos adókedvezmény. Bankszámlát kellett nyitni. De csak a szerződéses boltok tudnak készpénzzel fizetni, az utalásokra várni kell, van olyan kereskedelmi vállalat, amelyik a februári szállítás óta a mai napig egyetlen fillért sem fizetett. Mintegy féléves bortermelésemnek az ára még kint van az üzletekben. Különösen az eladás megszervezése nehéz. Ezen a nyáron 70 ezer kilométert kocsikáztam el. Az áfészek csak arra adnak engedélyt, hogy tárgyalhassanak az üzletvezetővel. Ez jó azért, mert személyes kapcsolatba léphetek a boltosokkal, de rossz is, mivel csak az üzletek fele állt velem így szóba. Választékbővítésnek szánom a boromat, de ez csak csepp a tengerbe, pusztán szimpátia kérdése, hogy látnak-e fantáziát az üzletben, vagy sem. Más kérdés, hogy minden üzletnek csak egyenként lehet szállítani, ez rendkívül sok időt és költséget jelent. A vendéglősökkel már jobb a helyzet, ők inkább igénylik a palackos bort, mint a kannást. A magyar szabvány viszont nem engedi, hogy az igényelt kétliteres palackokban minőségi bort forgalmazzanak. Nincs szabvány a 0,33 deciliteres palackra sem, pedig ehhez sörösüvegeket könnyebben lehetne szerezni. — Ma még csak a család 2,5 hektáros kékfrankos szőlőtermését palackozom le, de később vállalom a kistermelők borát is. Ehhez természetesen új engedély kell majd. Erre hajlanak is a környék bortermelői, mivel 2-3 forinttal többet tudok adni érte, mint az állami gazdaság. Ha két embert alkalmaznék, a napi 10 hektoliteres teljesítmény is meglenne. Lesz, ami lesz, én belefogtam a fejlesztésbe, és ebből már nem lehet kikavarodni. Jövőre megépítem a feldolgozót is, ezzel már 12- 14 vagon szőlőből tudok bort készíteni. A kistermelőkön is szeretnék segíteni, így tehát jobban járunk, ha összetartunk. #SÍR" A BOR öry Sándorra, az alsóörsi bortermelő-palackozó gazdára ma már sokan irigykedve tekintenek. Ami a házát, pincéjét és a balatoni kilátást illeti, minden okunk megvan a sárgulásra, de ha néhány évre visszatekintünk, keresve sem találnánk senkit, aki szívesen cserélt volna vele. Ő maga így emlékezik vissza: — gépkocsivezetőként kezdtem a téeszben, aztán, megjárva a fokozatokat, elnök lettem. Később egyesültünk egy veszteséget termelő szövetkezettel, azután ágazatvezetőként folytattam a munkám. Itt már voltak nézeteltéréseink — nem sorolom tovább —, utánam nyúltak, elkerültem egy másik helyre segédmunkásnak. Innen aztán elhívtak egy szőlészeti szakcsoport megszervezéséhez : végre szakmámban dolgozhattam, ugyana is kertész üzemmérnöknek tanultam. Nem tartott ez sem sokáig, mivel az elnök sikkasztott, fel kellett oszlatni a szakcsoportot. Végül még megpróbáltam egy tervező nagyvállalat irodájába beülni, de ez végképp nem nekem való, így felhagytam a többi kísérlettel. A beszédét időközben ügyfelek szakítják meg, akik kancsós vagy palackos borért keresik fel. Az életútjának megfelelő temperamentummal szolgálja ki őket, miközben folytatja történetét. — Valamit kellett csinálni a két gyerekkel, segédmunkás meg már nem akartam lenni, így elhatároztam, hogy megmutatom: a bort nemcsak megtermelni lehet, de eladni is. Felmerült a bor palackozásának gondolata. A tanács ajánlásával indultam az OTP-be, hogy a kezdő tőkét megszerezzem. Ez a 300 ezer forint azonban három hónapba került, míg végre megkaptam, akkor sem az eredeti 10 éves törlesztésre, hanem 4 éves lejáratra. Újabb három hónap kellett az iparengedélyhez, majd vártam az Országos Borminősítő Intézet szükséges engedélyét, míg végül a szezon le is telt. Ezzel azonban még nem értek véget a problémák. — Magyarországon parafadugóhoz hozzájutni egyenlő a lehetetlennel — folytatja. — Ha mégis sikerül, 4 forintért adnak egyet. Ezzel szemben két forintért osztrák parafinozott és steril dugót is lehetne szerezni, ha az exportot engednék. Mivel azonban a Monimpex nélkül nem exportálhatok, a Monimpex pedig nem áll szóba velem, így nem tudom ezt megoldani. Pedig vinnék a nyugatiak a bort, ha lehetne. Egy stuttgarti borkereskedő 1 márkát adna a 3,5 deciliteres palackért. Ebből a pénzből még a gépeket is lehetne fejleszteni. Nem a családi valutakereteket kellene felhasználni, mint a töltőgép, a dugózó és a palackmosó beszerzésénél . Erre a borra azt mondta a nyugati borkereskedő, hogy sír a bor. Ők így hívják, ha a pohár faláról lassan csurog le a nedű. Csak kétféle bort készítek, az édes szürkebaráton kívül száraz rizlinget. A pápai kistermelő-kiállításon szeptemberben szép sikert arattam velük. Két hold szőlőm van, de a gazdaszövetségi tagtársaimtól is átveszem a bort. Ha a piac úgy igényli, havonta 50-60 hektolitert is le tudok palackozni. Viszik is szépen, mivel olcsóbban tudom adni, mint a nagyüzemi borokat. Egy 1,5 literes palack 116 forint, annyiért nem kap ilyen minőséget sehol. A boltokba a Pannonker és az áfész viszi ki, én velük állok kapcsolatban. Minden egyes eladott tételből mintát küldök az OBI-nak, amiért pénzt számolnak el. Nagyobb gond az, hogy miért küldjem Pestre, amikor itt van a növényvédő állomásnak egy laboratóriuma? A gazdaszövetséggel ezt akarjuk megszervezni a jövőben, hogy a szükséges méréseket helyben is el lehessen végezni. Bortermelő lévén, ezért vagyok az Országos Gazdaszövetség választmányi tagja is. K. T. 18