Magyar Mezőgazdaság, 2005. július-szeptember (60. évfolyam, 27-39. szám)
2005-09-28 / 39. szám
Szüret előtti csend Itt van az ősz, itt van újra, idézhetjük Petőfi Sándor sorait, miután az időjárás valóban őszre fordult. S ha ősz, akkor szüret, s ha szüret, akkor némi helyzetelemzést illik adni a magyar borgazdaság helyzetéről. Ezt az ágazatot elég sok teher nyomja, s ezek a gondok nem csak hazai eredetűek, hanem nemzetközi összefüggéseket is hordoznak, mondta Herpay Balázs, a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségének ügyvezető igazgatója. A hazai gondokról szólva, az ügyvezető elmondta: mint minden növény, a szőlő is megszenvedi a szokatlan időjárást. A korai érésű fajtáknál már megkezdődött a szüret annak ellenére, hogy a sok csapadék miatt késett a beérés. A szüretelt szőlőnél elfogadható a cukortartalom, de a nem megfelelő növényvédelemmel ellátott szőlőültetvényeken már látható a szürkerothadás. Ez elég sok gondot okoz. A középérésű fajták nincsenek ilyen veszélynek kitéve, miként a kései érésűek sem. Ha az „indián nyár" még hoz napos időszakot - s ebben bíznak a szakemberek -, akkor a szőlő minősége még javulhat. A legnagyobb problémát az okozza, hogy a megszokottnál csaknem másfélszer több az előző évből áthúzódó borkészlet a pincékben. A korábbi években 2-2,2 millió hektoliter bor maradt a hordókban, most 3-3,2 millió hektoliter. A nemzetközi piacon - elsősorban az EU országairól van szó - a magyar bornak 1992 óta kedvező a pozíciója, amit kétoldalú szerződésekkel biztosítottak. Amióta taggá váltunk, azóta még inkább javultak a lehetőségek, ám ez nem jelenti azt, hogy az unión belüli export ugrásszerűen megnőtt volna. Erről sajnos nincs szó, mivel a közösség borpiaca is jelentős felesleggel küzd. Nagy a túlkínálat, s erre a rendkívül erős versenyre a hazai borászok többsége nem tudott felkészülni. A verseny nem csak az uniós tagállamok bortermékeire vonatkozik, hanem az Újvilág boraira is, amelyek dinamikusan törtek elő az öreg kontinens piacán. Példa erre az Egyesült Királyság, ahol a korábbi években a francia, a spanyol, az olasz és a német bor uralta a mezőnyt. Ma a kiskereskedelemben első helyen az ausztrál borok szerepelnek, a franciákat, a kaliforniakat és a délafrikaiakat megelőzve. Más a helyzet a HORECA szektorban, ahol a britek 17,9 millió kartont importáltak 2004-ben. Ennek 32 százaléka Franciaországból származott, 17 százaléka Ausztráliából. Az érdekesség ebben az adatban az, hogy az ausztrálok egy év alatt 20 százalékos értéknövekedést értek el, miközben a franciák árai az előző évhez igazodtak. Kétségtelen, hogy az Újvilág borai minőségben nem maradnak el az európai versenytársakétól. A brit piacon az olaszok szerezték meg a harmadik helyet, elsősorban a Szürkebarát boruk a népszerű. S ebből az eladásuk növekszik az Egyesült Államokban is. Ma már látható, hogy kevesebb lesz a szőlő, mint tavaly, s a HNT előrejelzése szerint 3,4-3,6 millió hektoliter bortermés várható, tért vissza a hazai helyzet elemzéséhez az igazgató. A kevesebb mennyiség ellenére gyalázatosan alacsonyak a szőlőárak, amely nyilvánvalóan összefügg a hazai és a nemzetközi túlkínálattal. S talán a piac szabályozatlanságával is, hangsúlyozta az ügyvezető, mert bármennyire bízunk a liberalizált kereskedelemben, piacszabályozásra szükség van. Annál is inkább, mert a termékpályán torz a nyereség, a haszon megoszlása. Az agrárrendtartási törvény betartatásával javulhatna a helyzet, de miután nem kellően szigorú az ellenőrzés, a helyzetkép egyelőre nem változik. A készülő kereskedelmi törvény és a mellékelt etikai kódex reményt ad a helyzet javítására. A borhamisítás idehaza is nagy problémát okoz. Nehéz azonban megmondani a mértékét, mert valójában senki nem rendelkezik megbízható adatokkal. Sajnos mindig akadnak olyanok, akik nem tisztelik a törvényeket. Ám a mostani alacsony szőlőár miatt valószínű nem éri meg, hogy nagy volumenű hamisítások kezdődjenek. Az igazgató úgy véli, hogy a sajtóban a borhamisítás mértékeiről napvilágot látott hírek nem fedik a valóságot. Mindez persze, nem azt jelenti, hogy hamisítás ne volna. Tény, hogy több intézkedést kell még hozni ahhoz, hogy a hatóságok hatékonyabban léphessenek fel a borhamisítókkal szemben. Szükséges a hegyközségi törvény módosítása is ahhoz, hogy a vám- és pénzügyőrök eredményesebben szűrjék ki a hamisítókat. Az is probléma, hogy még nagy a kereslet az ilyen termékek iránt, számla, adózás nélkül virágzik a piac. Az áfacsökkenés pozitívan hathat a hamisítók elleni küzdelemben, bár még a 20 százalék is a legmagasabb kategóriát jelenti az unión belül. Az EU korábbi nyolc bortermelő országában az áfa átlagos mértéke 16 százalék volt. Az 5 százalékos áfacsökkenéssel a magyar bor is versenyképesebb lesz a hazai piacon. A hamisítás elleni küzdelemben az is fontos, hogy a szőlő-bor melléktermékek feldolgozását ellenőrzés alatt végezzék, s a megsemmisítés is ellenőrzött legyen. A szőlőtörköly és a seprő feldolgozása, megsemmisítése az EU jogszabály szerint gyakorlatilag 10 százalékos alkoholkivonást jelent. Egy mázsa gyengén, finoman préselt szőlőtörkölyben 2,4 liter tiszta alkoholnak kell maradnia, a seprő esetében minimum 4 liternek. Egyértelmű az a törekvés, hogy minden szőlő-bor mellékterméket idehaza is fel kell dolgozni, vagy ellenőrzés mellett meg kell semmisíteni. Kedvező, hogy a zártkörű részvénytársaság, az Aranykapu a mostani szüretre öt helyen alakít ki begyűjtőhelyet. Ezzel pedig a szőlősgazdák szállítási költségei csökkennek, mondta végezetül az igazgató. H. GY. MAGYAR MEZŐGAZDASÁG ♦ 2005. SZEPTEMBER 28