Magyar Mezőgazdaság, 2009. május-augusztus (64. évfolyam, 19-35. szám)
2009-05-06 / 19. szám
Általában jóindulatú betegség A „sertésinfluenza” április végén vezető hír lett a világ- és a hazai sajtóban. Mi annak jártunk utána, hogy mit jelenthet, mit okozhat ez a betegség nálunk. Mire kell felkészülnünk, mire kell különösen odafigyelnünk? Kell-e egyáltalán félnünk ettől a vírustól és következményeitől? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg a tudományág neves professzorát, Dr. Tanyi János nyugalmazott igazgató főállatorvost, az MTA doktorát, a Debreceni Egyetem professor emeritusát, aki egyben a madárinfluenza hazai felismerője. A sertésinfluenza nagyon hasonlít az emberi influenzához. Nemcsak maga a vírus, hanem a tünetei is. Általában jóindulatú betegség, mind az általános, mind a légúti tüneteket illetően, hisz néhány nap alatt meggyógyulhat. Természetesen lehetnek gondok a vírus vagy a nyomában fellépő következmények miatt. Ezek zavarhatják a betegség lefolyását, kimenetelét és kórjóslatát. A sertésinfluenza körülbelül az 1910-es évek végén vált ismertté, az emberi spanyolnáthával egy időben. Észrevették, hogy Amerika bizonyos sertésállományaiban, főleg tavasszal, lefutott ez a jóindulatú légúti megbetegedés, kevés kieséssel. Az általános tünetek láz, nagyfokú elesettség voltak. Amikor Magyarországon 1981-ben először tapasztaltuk a járványt, az olyan mértékű volt, hogy szinte óránként hívták az intézeteket az ideges sertéstartók. Egész állományok feküdtek teljesen mozdulatlanul, ami bizony ijesztő. Előfordult, hogy a megbetegedést pénteken észlelték először. A szorgalmasabbak azonnal szóltak az állatorvosoknak, mások nem, de hétfőre, keddre olyankor is javult az állomány állapota. Előtte sokáig, az 1940-es évekig azt hittük, hogy a betegség kizárólag amerikai gond, Európát nem érinti (a tankönyvek is ezt tanították akkor). A II. világháború alatt hurcolták be Európába, de járványa sokáig nem tudott kialakulni. Először 1999-ben indult sertésinfluenza-járvány Nyugat- Európából, hozzánk akkor Jugoszlávián át érkezett meg. Ezután délről észak felé haladva 2-3 hét alatt végigvonult a magyar sertésállományokon Észak-Magyarországig. Ennyi idő alatt le is szaladt a járvány. A következő évben Nyugat- Magyarországon jelentkezett a betegség járványos formában. Azóta is megjelent már, de mostanában járványos méreteket nem öltött. Egy-egy gócban, endémiásan volt megfigyelhető, talán napjainkban is előfordulhat. Ez a betegség általában annyira jóindulatú, hogy nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget. Az emberrel kapcsolatos hatása különleges. Már korábban feltételezték, hogy a spanyolnátha tulajdonképpen sertés eredetű volt. (Spanyolnáthának is csak azért nevezzük, mert egyedül Spanyolország ismerte be, hogy pusztít az országban - pedig igazi világjárvány volt, mégis mindenki más letagadta). Közkézen forgó adat, bár ezt csak megkérdőjelezni lehet, hogy 20 (sőt, mások szerint 50) millió ember halálát okozta az influenzaként számon tartott spanyolnátha. Ebből a mai napig semmit nem tudtak igazolni, csak valószínűsítik a tünetek alapján. Mindez az I. világháború után történt, legyengült, lesoványodott emberekkel. Tény, hogy ilyen mértékű emberpusztulás azóta sem történt influenza következtében. Ugyanakkor az ázsiai influenza 1967-ben, majd a hongkongi influenza 1968-ban szintén milliós nagyságrendben követelt áldozatokat. „Sertésinfluenza"? Azért indokolt az idéző- és a kérdőjel, mert a sertésnek nincs önálló influenza vírusa. Ilyenkor olyan influenza-vírusokról beszélünk, amelyek az emberben is megtalálhatók. A HNi, amiről most a hírek szólnak, régi emberi vírus és különféle variánsai ismertek. Ezek emberhez, sertéshez adaptált variánsok. A sertésinfluenzáról szólva ezen kívül még a H3N2 vírusról, az úgynevezett hongkongi vírusról beszélhetünk, s ami szintén megbetegítheti a sertést. Igaz, ez jóval ritkábban fordul elő, mint a H 1N1 okozta megbetegedés. A magyarországi eseteket H1Nres törzsek okozták, tehát ugyanazok, mint a mostani mexikóit. A H1N1-ről tehát tudni kell, hogy az ember egyik influenza-vírusa volt, mégpedig az 1930-40-es évek óta, s azóta többször is visszatért. Esetenként önállóan, máskor sertések közvetítésével. A sertés ilyen tekintetben azért is érdekes - s nem csupán a spanyolnátha okán -, mert ha az influenza-vírus disznókban terjed, akkor ott átalakulások zajlanak le. Az ilyen sertésinfluenzára aztán az ember fogékonyabbá válik, ezért nagyobb veszélyt jelenthet. Most ez következett be Mexikóban. A most terjedő vírusról tudni kell, hogy részben emberi, részben madártól származó, de a sertésen keresztül megy át, s fertőz. A spanyolnáthát utólag, részben retrográd vizsgálatokkal azonosították be. Ez azt jelenti, hogy a járvány után, csak később végeztek vizsgálatokat, mert annak idején ennek nem voltak meg a feltételei. Eltett vérmintákból vagy tetemekből kioperált és lefagyasztott szervekből analizálták. Norvég bányákban talált holttestekből - ezek évtizedekig megmaradtak, a tüdejükből szedtek ki vírusösszetevőket. Kiderült, hogy abból a nyolc egységből, amely az alapvető genetikáját adja az influenza vírusnak, a spanyolnátha esetében 5 madáreredetű volt. A sertéseket ilyen oldalról vizsgálva azért van számunkra nagyobb jelentősége, mert az emberhez közelebb viszi az influenzát. Az emberben három influenza ismert: H1( H2 és H3, valamint ezek variációi. Tudunk még két jóinfluenza vírusról, a többi mind madárvírus. Különböző vírusokból alakult ki az, amelyik a sertést megbetegíti. Az influenza vírusok nagyon változékonyak. Változnak bennük azok a lényeges belső antigének, amelyek a vírus genetikáját meghatározzák. Az influenza vírus nyolc egységben szaporodhat, s ez a nyolc egység különbözőképpen keveredhet. Olyan is előfordul, hogy két ártatlannak látszó vírusból olyan kombináció jön létre, amely egészen súlyos járványt okoz. Igaz, az ilyen rekombináció viszonylag ritka, és ezek a vírusok általában nem nagyon életképesek. A vírusra egyébként jellemző, hogy nagyon gyenge „legény": bármilyen hőkezelésre, már 60-70 ° C-on néhány másodperc alatt elpusztul. Rosszul tűri az ultraibolya sugárzást, s nem nagyon szereti a kiszáradást. Ezért viszonylag ritka az influenza-járvány nyáron, ugyanakkor ősszel, télen, kora tavasszal gyakoribb emberben és állatban is. MAGYAR MEZŐGAZDASÁG ♦ 2009. MÁJUS В