Magyar Mezőgazdaság, 2019. július-szeptember (74. évfolyam, 27-39. szám)

2019-07-10 / 28. szám

I BORÁSZ Borongolás az Avason Tudta, hogy valaha Miskolcon is termeltek aszút? Az Avas boraival kapcsolatos történeti emlékek egészen a 14. századig nyúlnak vissza. A legősibb irat a Wikipedia szerint egy 1313-as adásvételi okirat, ami egy avasi szőlőbirtok létezését igazolja. Bél Mátyás korabeli leírása alapján a miskolci bor „kellemes ízű" és „gyomorra nézve egészséges" volt. Sajátos szőlőművelési és szüreti szokások is fennmaradtak a történelmi Avasról. Ezek egyike, hogy félelmetes álarcokat készítettek fakéregből, amelyeket egy-egy magas fenyőn helyeztek el Bacchus tiszteletére. Egy másik itteni tradíció a tűzugrás, amelyről Podma­­niczky Frigyes is megemlékezett egy írásában. A domb neve régi magyar szó. Az Avas a középkori Miskolc tölggyel és bükkel be­nőtt makkoltató területe volt, és a „mak­kot termő, makkoltatásra szolgáló erdő", illetve a „tilalmas erdő" vagy „tiltott erdő" jelentést tulajdonítják neki. A megművelt hegy a középkori forrá­sokban sokáig Szent György-hegy néven szerepelt. Az Avas megnevezés csak a kora újkori feljegyzésekben jelent meg, ugyanak­az egyik legnépszerűbb hely a Borta­nya, amely a közelmúltban látogatóköz­ponttal és kiállítótérrel gazdagodott. A bruttó 153 millió forintból megvalósí­tott fejlesztés keretében a földszinten kialakított látogatóközpont konferen­ciák, sajtótájékoztatók, rendezvények és kiállítások helyszíne. A látogatókat hangulatos fogadótér várja, amely rendszeresen zsúfolásig megtelik. Kiépítettek egy befejező konyhát is, az egykor borozóként üzemelő épület­résznek pedig visszaadták eredeti funkci­óját. Az 1-es számú pinceágban kiállítást rendeztek be, ahol az avasi borkultúra tárgyi, írásos és fotóemlékeit lehet meg­ismerni. A csaknem 200 négyzetméteres Bortanyát a hozzá tartozó pincerend­szerrel 2015-ben vásárolta meg Miskolc önkormányzata, hogy az avasi borkultúra bemutatására alkalmas turisztikai köz­pontot hozzon létre. A felújítás forrása a „Történelmi Avas turisztikai fejlesztése" című projekt volt, amit a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból támogattak. Hama­rosan a Bormúzeumot is felújítják. A Bortanya volt a központi találkahelye a legutóbbi Borongolásnak. bor egyes források arra utalnak, hogy ezt a nevet használták már a legrégebbi időkben is. Annyi bizonyos, hogy a kora középkortól kezdve szőlőt termeltek rajta, és ennek tanú­ságaként számos homokkőbe vájt borospin­cét, illetve borházat hagytak hátra az egykori szőlősgazdák. „A Történelmi Avas nagy hagyományú, a világon semmihez sem hasonlítható at­­moszférájú városrész" - olvasom a csöppet elfogult meghatározást. Azt is megtudom, hogy „Az Avas a belváros szerves részét ké­pező, mintegy 800 pincéből álló vigalmi ne­gyed, egy hegyoldalban álló kis borváros, ami hosszú tetszhalál után újra életre kel". Ez a negyed egészen a közelmúltig egyál­talán nem volt vigalmi, sőt, inkább szomorú, hiszen a pincék a régi rendszerben elfelejtőd­tek és tönkre mentek. Mígnem néhány lelkes lokálpatrióta - köztük Müller Péter Sziámi, aki kulcsszerepet játszott és játszik a város kul­turális életében­­, úgy döntött, a bor, a kul­túra, az operafesztivál, a gasztronómia és a miskolctapolcai barlangfürdő legyen inkább a város vonzereje. E törekvés egyik lépéseként rendezték meg az első Avasi Borongolót 8 évvel ez­előtt. A kezdet kezdetén még csak néhány pince nyitott ki, hogy főleg az egri meg a tokaji borvidék legjobbjait kínálja, hiszen, mint köztudomású, Miskolc ma nemigen büszkélkedhet saját borral. Ám a borke­reskedés mindig megbecsült és gyakori foglalkozás volt errefelé, még a város cí­merében is szerepel a szőlő. Az UNESCO Kulturális Szellemi Örökség címre is aspiráló történelmi Avas egészen egyedi életformát őriz. Miskolcon úgy éltek a polgárok, hogy munkájuk végeztével ke­resztülsétáltak a főutca átjáró házain, föl a hegyre a pincéjükbe, a borházukba, hogy ott beszélgessenek, kvaterkázzanak. A krónikákban feljegyezték, hogy olyan nagyszerű írók, költők sem tudtak ellenállni a hely szellemének, mint Kazinczy Ferenc, Arany János, Gyulai Pál, Tompa Mihály, Jókai Mór, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond vagy éppen Krúdy Gyula. Mint megtudtam, egy egyetemi kutatók­ból, építészekből, önkormányzati szakembe­rekből és pincetulajdonosokból álló munka­­csoport évekig dolgozott a sokáig mostoha sorsú Avas adottságainak és lehetőségeinek felmérésén, hogy megalapozzák a mintegy 3 milliárd forint összértékű fejlesztést, amely már meg is kezdődött a hegyen és környékén. Az egész történelmi belvárost egységes koncepció alapján rehabilitálják, beleértve a város közepén magasodó, 234 méter magas hegyet is. A koncepció egyik központi eleme, hogy az avasi pincék több irányból könnyen megközelíthetők legyenek. Ettől egyelőre messze vagyunk, legutóbbi ottjártamkor inkább kövek-kátyúk közötti, csúszós sárban és sötétben való botorkálás volt a jellemző. Ennek ellenére több ezren szoktak elláto­gatni ide. Akkor mi lenne, ha biztonságos aszfaltozott út, jó közvilágítás és egy környe­zetbarát minibusz szolgálná a borbarátokat! Az önkormányzat természetesen nem a magánkézben lévő pincéket újítja fel, hanem megteremti a körülményeket ahhoz, hogy a tulajdonosoknak megérje borházat üzemel­tetni. Elek Lenke kellemes meglepetéseket tartogat a Bük­ki Borvidék 2019.JÚLIUS 10. I­MMG 45

Next