Magyar Mezőgazdaság, 2019. július-szeptember (74. évfolyam, 27-39. szám)
2019-07-10 / 28. szám
I BORÁSZ Borongolás az Avason Tudta, hogy valaha Miskolcon is termeltek aszút? Az Avas boraival kapcsolatos történeti emlékek egészen a 14. századig nyúlnak vissza. A legősibb irat a Wikipedia szerint egy 1313-as adásvételi okirat, ami egy avasi szőlőbirtok létezését igazolja. Bél Mátyás korabeli leírása alapján a miskolci bor „kellemes ízű" és „gyomorra nézve egészséges" volt. Sajátos szőlőművelési és szüreti szokások is fennmaradtak a történelmi Avasról. Ezek egyike, hogy félelmetes álarcokat készítettek fakéregből, amelyeket egy-egy magas fenyőn helyeztek el Bacchus tiszteletére. Egy másik itteni tradíció a tűzugrás, amelyről Podmaniczky Frigyes is megemlékezett egy írásában. A domb neve régi magyar szó. Az Avas a középkori Miskolc tölggyel és bükkel benőtt makkoltató területe volt, és a „makkot termő, makkoltatásra szolgáló erdő", illetve a „tilalmas erdő" vagy „tiltott erdő" jelentést tulajdonítják neki. A megművelt hegy a középkori forrásokban sokáig Szent György-hegy néven szerepelt. Az Avas megnevezés csak a kora újkori feljegyzésekben jelent meg, ugyanakaz egyik legnépszerűbb hely a Bortanya, amely a közelmúltban látogatóközponttal és kiállítótérrel gazdagodott. A bruttó 153 millió forintból megvalósított fejlesztés keretében a földszinten kialakított látogatóközpont konferenciák, sajtótájékoztatók, rendezvények és kiállítások helyszíne. A látogatókat hangulatos fogadótér várja, amely rendszeresen zsúfolásig megtelik. Kiépítettek egy befejező konyhát is, az egykor borozóként üzemelő épületrésznek pedig visszaadták eredeti funkcióját. Az 1-es számú pinceágban kiállítást rendeztek be, ahol az avasi borkultúra tárgyi, írásos és fotóemlékeit lehet megismerni. A csaknem 200 négyzetméteres Bortanyát a hozzá tartozó pincerendszerrel 2015-ben vásárolta meg Miskolc önkormányzata, hogy az avasi borkultúra bemutatására alkalmas turisztikai központot hozzon létre. A felújítás forrása a „Történelmi Avas turisztikai fejlesztése" című projekt volt, amit a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból támogattak. Hamarosan a Bormúzeumot is felújítják. A Bortanya volt a központi találkahelye a legutóbbi Borongolásnak. bor egyes források arra utalnak, hogy ezt a nevet használták már a legrégebbi időkben is. Annyi bizonyos, hogy a kora középkortól kezdve szőlőt termeltek rajta, és ennek tanúságaként számos homokkőbe vájt borospincét, illetve borházat hagytak hátra az egykori szőlősgazdák. „A Történelmi Avas nagy hagyományú, a világon semmihez sem hasonlítható atmoszférájú városrész" - olvasom a csöppet elfogult meghatározást. Azt is megtudom, hogy „Az Avas a belváros szerves részét képező, mintegy 800 pincéből álló vigalmi negyed, egy hegyoldalban álló kis borváros, ami hosszú tetszhalál után újra életre kel". Ez a negyed egészen a közelmúltig egyáltalán nem volt vigalmi, sőt, inkább szomorú, hiszen a pincék a régi rendszerben elfelejtődtek és tönkre mentek. Mígnem néhány lelkes lokálpatrióta - köztük Müller Péter Sziámi, aki kulcsszerepet játszott és játszik a város kulturális életében, úgy döntött, a bor, a kultúra, az operafesztivál, a gasztronómia és a miskolctapolcai barlangfürdő legyen inkább a város vonzereje. E törekvés egyik lépéseként rendezték meg az első Avasi Borongolót 8 évvel ezelőtt. A kezdet kezdetén még csak néhány pince nyitott ki, hogy főleg az egri meg a tokaji borvidék legjobbjait kínálja, hiszen, mint köztudomású, Miskolc ma nemigen büszkélkedhet saját borral. Ám a borkereskedés mindig megbecsült és gyakori foglalkozás volt errefelé, még a város címerében is szerepel a szőlő. Az UNESCO Kulturális Szellemi Örökség címre is aspiráló történelmi Avas egészen egyedi életformát őriz. Miskolcon úgy éltek a polgárok, hogy munkájuk végeztével keresztülsétáltak a főutca átjáró házain, föl a hegyre a pincéjükbe, a borházukba, hogy ott beszélgessenek, kvaterkázzanak. A krónikákban feljegyezték, hogy olyan nagyszerű írók, költők sem tudtak ellenállni a hely szellemének, mint Kazinczy Ferenc, Arany János, Gyulai Pál, Tompa Mihály, Jókai Mór, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond vagy éppen Krúdy Gyula. Mint megtudtam, egy egyetemi kutatókból, építészekből, önkormányzati szakemberekből és pincetulajdonosokból álló munkacsoport évekig dolgozott a sokáig mostoha sorsú Avas adottságainak és lehetőségeinek felmérésén, hogy megalapozzák a mintegy 3 milliárd forint összértékű fejlesztést, amely már meg is kezdődött a hegyen és környékén. Az egész történelmi belvárost egységes koncepció alapján rehabilitálják, beleértve a város közepén magasodó, 234 méter magas hegyet is. A koncepció egyik központi eleme, hogy az avasi pincék több irányból könnyen megközelíthetők legyenek. Ettől egyelőre messze vagyunk, legutóbbi ottjártamkor inkább kövek-kátyúk közötti, csúszós sárban és sötétben való botorkálás volt a jellemző. Ennek ellenére több ezren szoktak ellátogatni ide. Akkor mi lenne, ha biztonságos aszfaltozott út, jó közvilágítás és egy környezetbarát minibusz szolgálná a borbarátokat! Az önkormányzat természetesen nem a magánkézben lévő pincéket újítja fel, hanem megteremti a körülményeket ahhoz, hogy a tulajdonosoknak megérje borházat üzemeltetni. Elek Lenke kellemes meglepetéseket tartogat a Bükki Borvidék 2019.JÚLIUS 10. IMMG 45