Magyar Műhely, 1962. december (1. évfolyam, 4. szám)
1962 / 4. szám - Ezüst alma
EZÜST ALMA A lármás erdő lám most, földre szökő csillagoknak fogsorában milyen csendes. Menedéknek maradt ágon, kényes torkú madara fuldoklik a fogyó fényben. A bokrokon ezüst alma hintázik a feszes térben. Meglódul, dülöng a kép szűkülő hálóban, komor égen. Izomba árnyak csapatostul dőlnek iszapos tóba. Szelid halmok törnek, szilaj álmok vesznek, a halak lustán eveznek. Szeretsz t e kedves, mi lesz, ha visszatérek?