Magyar Műhely, 1966. június (4. évfolyam, 14. szám)

1966 / 14. szám - Jékely Zoltán: Versek

JÉKELY ZOLTÁN HARANGJÁTÉK (Pünköst-vasárnap) Már-már azt hittem, belehullok a völgybe, a párával teli kertes-zöld szakadékba: szívemet oly földöntúli gyönyörűséggel döngette Lavagna öt-hat ballada-hangú harangja, ám nem időt kongattak: mulatoztak rafinált, halálba­ csalogató félhangokkal, remegősen, bár a pünkösti csodát hirdették holtaknak és eleveneknek, a száz­ölv völgyben. Valami ferde mosoly ült meg az arcomon — csak meg ne lepjenek itt, idegent, eszelősen — s álltam a völgy szélén e gyönyörűség szédületében, melynél elsodróbb a szerelmi beteljesülés se lehet már — és ekkor a mélyből, az alkonyi völgy sűrűjéből lángocskák röppentek elő, öt-hat, majd szaporodva osztódva, cikáztak mind közelebb, szinte tucatnyi, s villódzva, kihúnyva-kigyúlva táncoltak körülöttem a pünköst-esti homályban a szentjános-bogarak. TENGER-MALOM Csak hallgatom s találgatom, mit őröl a tenger ily szívós türelemmel sötét éjben, fényes napon — Irtózatos őrült malom, búzája szikla, hal, ember, lisztje homok, s olyan finom, hogy lábam belelépni sem mer. — 1

Next