Magyar Műhely, 1981. július (19. évfolyam, 64. szám)
1981 / 64. szám - Petőfi S. János: Szöveg és jelentés
пак, е megjelenési forma minden magyarul és nem magyarul beszélő számára lényegében azonosnak tekinthető. Nem így e szó értelme. Egy szó értelme ugyanis egy tetszőleges X személy számára azoknak a tulajdonságoknak az összessége, amelyekkel egy tárgynak/személynek rendelkeznie kell ahhoz, hogy ő (X) hajlandó legyen ezt a tárgyat/személyt az adott szóval megjelölni. Ez azt jelenti, hogy egy szó értelmét illetően e szó különböző használóinál (sőt ugyanannál a használónál is különböző kontextusokban) lényegi eltérések állhatnak fenn. Egy szó értelme nem valami mindenki számára egyformán s egyszer s mindenkorra adott. Kizárólag magyarul beszélőkrőlés/vagy értőkről szólva, az «író» szóhoz — ha attól az értelmétől eltekintünk, amit az Értelmező Szótár « a vaj köpülésekor megmaradó, tejszerű savanyú folyadék »ként rögzít — az egyik embernél ez, a másiknál az az értelem társul. Bár a legtöbb esetben tartalmaznak ezek az értelmek valami közöset (az a valaki, aki valamit ír), általában ez sem követelmény. Hasonló a helyzet egy-egy szó jelöltjével is. A jelölt az az objektum (tárgy vagy személy, tárgyak vagy személyek halmaza), amelyre az adott szó utal. Fenti példánkban valamennyi személy, akire az « író » szó ráillik. Ahogyan egy-egy szó értelme a szó használójától (és/vagy a használat kontextusától) függ, úgy függ a szó jelöltje is e szó használójától (és/vagy használatának kontextusától). Végezzük most el az 1. ábrán szemléltetett háromszöggel kapcsolatban a következő helyettesítéseket: 1) Helyettesítsük a ’szó’ terminust a ’szöveg’ terminussal. 2) A ’jelentés (értelem)’ terminus helyett használjuk csupán az ’értelem’ terminust. — Ez azért célszerű, mert egyes kutatók csak a szó értelmére gondolnak a ’jelentés’ terminus használatakor, mások csak a szó jelöltjére, ismét mások egyidejűleg mindkettőre. 3) Használjuk végül a ’jelölt’ terminus helyett az általánosabb és kevesebb félreértést okozó ’korrelátum’ terminust — korrelátumon mindig egy — a használt nyelven kívül álló — korrelátumot (tárgyat, tulajdonságot, eseményt, történést, stb.) értve. Vizsgáljuk most az így létrejött háromszögre vonatkoztatva (lásd 2. ábra) a ’szöveg’ és ’jelentés’ terminusok lehetséges értelmezéseit. Jelölje a ’szöveg’ terminus, legáltalánosabb értelmű használatának biztosítása érdekében, természetes nyelvi elemek olyan konfigurációját, amelytől sem szemantikai (jelentéstani), sem szintaktikai jól formáltságot, sőt megjelenési formájától még egyértelmű lineáris elrendezettséget se kívánunk meg. értelem