Magyar Művelődés, 1924 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1924 / 1-2. szám

A'Z'AN ÉRTEKEZÉSEK. Középiskoláink topográfiája. Az 1924. évi XI. te. a fejlődés új korszakát nyitja meg a magyar középiskolák életében. Az 1883. évi középiskolai törvény, illetőleg az 1890. évi szerencsétlen novella, a görögpótló tárgyakat bevezető XXX. te. életbelépése óta több miniszter foglalkozott a középiskolai típusok újabb szabályozásával (Jankovich Béla) vagy az egységes középiskola gondolatával (Lukács György), de ezek a tervezgetések nem tudtak testet ölteni. A háború után beállott gyökeres változá­sok kívánatossá tették középiskoláink ügyének újabb szabályozá­sát is. Nem óhajtok a középiskolai reform kérdésével részletesen foglalkozni s annak tárgyalását is mellőzöm, hogy a mostani, példátlanul súlyos viszonyok között célszerű volt-e középiskoláink mélyreható szervezeti reformját megindítani s megelégszem két tény megállapításával. Az egyik az, hogy a reform, igen helyesen, nem helyezkedett az egységes középiskola alapjára, mert az élet éppen ellenkezően a differenciálódást kívánja; a másik az, hogy kivétel nélkül mindenki örömmel üdvözölte a magyar középiskola­ügy szomorú specialitásának, a görögpótlónak megszüntetését, amelynek helyébe egy új iskolatípus, a reálgimnázium került. Amikor az egyik alapvető kérdés — középiskoláinknak három típus között való megosztása — eldőlt, egy másik, szintén fontos részletkérdésben kellett még állást foglalni, t. i. hogy egy-egy intézetben csak egy típus működhetik-e, vagy megengedtessék két, esetleg három tagozatnak egy intézetben való felállítása, úgy, amint az több országban történt. Kétségtelen, hogy tisztán elvi szempontból a pedagógia az egytípusú középiskolák mellett tör lándzsát. Arra kell törekedni, hogy minden középiskolának meg­legyen a maga határozott iránya, szelleme, ami azonban többféle típus bevezetése esetén lehetetlenné válik. Amellett kétségtelen, hogy csak kétféle típusnak a bevezetése is az intézet igazgatóját túl nehéz feladatok elé állítja, viszont, ha a típusok külön igazgató­kat kapnak, végleg megbomlik az egység s aligha kerülhetők el a súrlódások. Ezen szempontok mérlegelése alapján az Országos Közoktatásügyi Tanács az egytípusú középiskolák mellett foglalt állást. Bármennyire figyelemreméltók is a többtípusú középiskolák ellen felhozott elvi szempontok, véleményem szerint a gyakorlati élet követelményei szintén mérlegelendők. Természetes, hogy ott, ahol minden típusnak juthat külön iskola, nem volna értelme több­típusú középiskolának; vannak azonban esetek, amelyekben a merev

Next