Magyar Művelődés, 1929 (9. évfolyam, 1-2. szám)

1930 / 1. szám

ÉRTEKEZÉSEK A középiskolai német nyelvtanítás. A középiskolai német nyelvtanításnak kérdése sohasem volt annyira aktuális kérdés, mint manap a változott viszonyok követ­keztében előállott azon szükségletből kifolyólag, hogy a magyar művelt embernek nagy szüksége van idegen nyelvek, elsősorban a német nyelv tudására. Minden szakember tudja, hogy Brassai Sámuelnek a modern nyelvek tanítására és tanulására vonatkozó eredeti gondolatai a német Viktoron át micsoda forradalmat idéztek elő, micsoda gaz­dag módszertani irodalom keletkezésére adtak alkalmat; a Brey­­mann—Steinmüller-féle Neusprachliche Reformliteratur­e. biblio­gráfia IV. füzetében pl. olvassuk, hogy az 1904 és 1909 közötti idő­ben, tehát öt év alatt nem kevesebb, mint 200 német pedagógus vett részt az idegen nyelvek tanításának módszereiről való vitá­ban ezernél több dolgozattal.­ Aki csak futólagosan is átvergődik ennek az irodalomnak áttanulmányozásán, arra az eredményre jut, hogy itt tulajdon­képen két irány vívta harcát. Az egyik a klasszikus nyelvi régi, még Donatusra visszavezethető grammatikai módszer, a másik a Viktor által megindított reformmozgalomnak a grammatikát és az anyanyelvet háttérbe szorító, sőt időközben egészen figyelmen kívül hagyó direkt módszer. Ma mindkettőt szélsőségnek kell mon­danunk. A sok vitának, ülésezésnek (utalok a Németországban dívó Neuphilologentagekra) eredménye ma az úgynevezett közve­títő módszer. Tantervünk és főleg Utasításaink is ennek a szelle­mében készültek. A közvetítő elnevezés nem egészen szerencsés elnevezés. Köz­vetlenül a világháború előtt minálunk is nagy volt azoknak a tábora, akik a direkt módszerre esküdtek, vagyis arra az elvre helyezkedtek, hogy az idegen nyelvek tanításában az anyanyelv száműzendő. Ha most közvetítésről beszélünk, könnyen azt hihet­nek, hogy a közvetítő módszer az olyan módszer, amely az anya­nyelv közvetítésével jár el az idegen nyelv tanításá­ban. Való tény, hogy a közvetítő módszer az anyanyelvet is felhasználja, mint eszközt, de igénybe vesz sok minden egyebet is, ennélfogva e módszernek csak az anyanyelv szempontjából való értelmezése téves értelmezés és a német „vermittelnde Methode“-nak szó­szerinti fordítása. Mások helyesebben egyeztető módszernek neve­zik, Lux Gyula keverékmódszernek szeretné elnevezni;­ akár­minek is nevezzük, voltaképen kompromisszum a különböző mód­szerek között. A grammatizáló módszertől kezdve a reformmoz­galom minden módszere termelt valami életrevaló eszmét, valami jót, ami a praxisban tényleg bevált. Ezeknek a jó oldalaknak az 1 Lux Gy.: A modern nyelvek tanulása és tanítása. Miskolc, 1925. 79. 3 Lux Gy.: i. m. 83. Magyar Művelődés, 1 709066 V .....' ')

Next