Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 4. évfolyam 1928

TANULMÁNYOK - Csatkai Endre dr.: A soproni szobrászat

Péter rákosi szobrász ellen és mivel ez nem szerzi meg a polgárjogot, 1700-ban az öreg Leitner is dolgozhat a városban. Leitner Szervácnak egy fafeszületét ismerjük a vá­rosi Múzeumban. A század vége felé egy stukkátor is sze­repel : Conti Antal Péter, aki a büki kastély­ban megsérti a gazda előtt az egész céhet, mire bebörtönzését kérik (1697.). A XVIII. században él egy pár dinasztia; a Krauszok közül Mátyás, egyúttal stukkator is 1717-1733. közt, Keresztély 1733-1755. közt szerepel. Az Unger család tagjai közül Ferenc 1714-1719-ig inas, 1722-ben már mester, Fe­renc Jakabot 1745-ben a margitai céh veszi fel, de Sopronban él Esterházy herceg szolgá­latában. Az Eysenkölbl-család tagjai kö­zül Lőrinc (kimutatható 1720-tól; f 1762.) s ennek fia, János Mihály (1734-ben inas, f 1764.). Eysenkölbl Lőrinc faragta a kő­szegi Mária-oszlopot.­ Ezenkívül szerepelnek még: Franz Má­tyás (1712—1715.), Spannlang­bzsz­, nezsi­deri születésű 1736-ban szabadul fel, 1766-ban polgár,­­ 1772. körül. Özvegyét elveszi Turba József, csehországi születésű, 1775-ban mester, kimutatható 1805-ig. Hanuk Tó­biás, soproni, 1726-ban szabadul fel, s 1775. Veje Eigner (Aigner) Reichard, polgár 1775-ben, kimutatható 1796-ig. 1783-ban Turbá­val kifaragja az ev. templom toszkán osz­lopait.2 A XVIII. század szobrászai közül Schweit­zer György, 1720. körül született Felső-Bajorországban, itt kimutatható 1765 -1780.; Payer János (f 1755.), Paris Mihály (említve a tanácsjegyzőkönyvekben 1760—1767.), Münich (Münich) János György, aki 1797-ben restaurálta a Szentháromság szobrot, kimutatható 1768-tól, f 1808. nov. 10-én 78 éves korában és Müller Ferenc, aki 1780 — 1784-ig annyira kedvelt, hogy nem engedik tovább vándorolni, 1800 körül a Széchenyiek is foglalkoztatják. A pesti Huber József működésére, mit még életében megjelent biográfiája említ, nem bukkant fel adat.1­­ XIX. században a kismartoni kőfara­gók váltják fel a soproni dinasztiákat, melyek közül csak az Eigner nyúlik át az első év­tizedekre . József, Reichard fia 1805-ben már mester. A XVIII. században több nemzedéken át működik a Margitáról Kismartonba sza­kadt Walch-család, melynek egy tagja,János Mihály, 1808-ban már Sopronban mester. A Mechle-család pedig 1758. körül telepszik meg Kismartonban (Mögele néven)és 1815-ben kerül át onnan ide egyik sarja, József, megalapítva itt a máig virágzó céget. Nála tanult////1/Károly, aki 1835-ben lett önállóvá és műhelye szintén fennáll. E két jónevű kőfaragócsalád foglalja össze leginkább Sopron szobrászatának utolsó száz évi szakaszát, melybe pár akkorddal belejátszik Kugler Ferenc Pál szobrász élete is. Kugler 1836-ban született itt, külföldön tanult s csak a 60-as évek derekán tartózko­dott hosszasabban szülővárosában, hol az akkori művészvilág nesztorait a két Händler építészfivért s Storno Ferencet mintázta. Az első két mű a városi múzeumé Liszt mell­szobrával együtt; dolgozott a restaurált Szt. Mihály templom számára is, hol Szt. József és Mária szobra való tőle. (1865.) Egyébként a szobrászat munkaalkalmak híján a vidéken még nem érte el azt a kedvelt­ségét, mint a fővárosban; a ritka nagyobb fel­adatokra Sopronban is fővárosi művészeket hívnak meg (Petőfi, Gyóni emléktábla — Lukácsy Lajos, Limanovai emlék — Kis­faludi Stróbl Zsigmond); a Képzőművészeti Kör kiállításain azonban a közöttünk élő szobrászok lassanként előkészítik útját a kisplasztika és szobrászat olyan megbecsül­tetésének, amilyenben a festés részesül.­­ Művészet. 1909. Bayer József cikke. 267. DR. CSATKAI ENDRE­ ­ Chernel: Kőszeg története. I. 124. U. S. II. 258.1765-ban Sopronból hozatják el a kálvária lépcsőzetéhez való szobrokat. A Mária-szobor mellékalakjai már nincsenek meg.­ ­ Gamauff: i. m. IX. 45. old. .o- 539

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék