Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 5. évfolyam 1929

TANULMÁNYOK - Genthon István dr.: Faludi Jenő

portját. Városrendezési problémák érdekel­ték. Itáliában, a középkorinak maradt város­képek klasszikus hazájában, a városren­dezés kérdése manapság erősen előtérbe került. Szűk, zegzugos kis utcákon bonyo­lódik le a modern élet megnövekedett tem­pójának lüktetése. A közlekedés gyorsítása óriási akadályokba ütközik s ezeket az akadályokat többnyire nem lehet lebontani, mert műemlékek. A város rendezése a kül­városok jövendő beépítésének előrelátó meghatározásán kívül néhány központi ütőér­út vandalizmus nélkül való megvonására szorítkozik. A Gruppo degli Urbanisti Romani részt vett a páduai városrendezési pályázaton, megnyerte a bresciai város­rendezés második díját. Ez utóbbi terv egy részét kivitelre is elfogadták. A városrendezési tervekkel párhuzamosan Faludi Milanóban megbízást kapott az Áru­mintavásár két pavillonjának felépítésére. Az egyiket itt bemutatjuk. Reklám-archi­tektúra, amely egy hét alatt épült fel és műfaja szerint nem praktikus szempontokat kell kielégítenie, hanem minden eszközzel önmagára koncentrálni a figyelmet. Ez az ügyesen megkonstruált, betűkkel díszített, valószerűtlen pavillon közeli rokona a pla­kátoknak, velük együtt azzal, hogy szug­gesztív erővel fölkelti az érdeklődést, már meg is felelt rendeltetésének. A milanói megbízás északon marasztalta Faludit. A közelebbi környéken, Monzában, Marina di Massa-ban, Comoban villákat épített, majd másfél éven keresztül egy milanói házépítőgyár tervezőjeként műkö­dött. Típus­villákat tervezett, elemi ido­mokból összerakható házacskákat, amelyek közül Milanóban és határában több látható. Ezek a házikók nem szolgálnak luxus­célokra, kívül-belül a lehető legegyszerűb­bek s céljuk az, hogy szegényebb ember számára váratlanul olcsó áron független és egészséges otthont nyújtsanak. Ezekkel az intim jellegű alkotásokkal szem­ben áll a római légikikötő nagyszabású terve, amely részben kivitelre is került, amennyiben planimetrikus elrendezését a kivitelezők magukévá tették. Az aerokikö­tők, amelyek múlt nélkül, napjainkban búj­nak elő a városok szélén, teljesen tradíció nélkül épülnek s ez a Faludi-féle terv, amely­nek — a laikus olvasó számára nehezeb­ben olvasható alaprajz helyett — perspek­tivikus képét adjuk, az üzemszerűség kí­vánalmai értelmében alakítja a teret, köti össze az épületcsoportokat. A légikikötő váróterme, amelyet Faludi A. Morbelli milanói építésszel együtt készített, széles és nyugodt formáival, szépen alakított belső terével méltán keltett feltűnést. Az Inter­nacionális Európai Kongresszus meghívá­sára Faludi előadást is tartott az aerokikö­tők építéséről. A terv sikerének tudható be, hogy hivatalos helyről felszólítást ka­pott az 1930-as római világkiállításon való részvételre s az ugyancsak 1930-as monzai kiállításon egy weekend-ház olasz állami költségen való építésére kapott megbízást. Faludi ma Rómában dolgozik s a magyar kultúra új fellegvárának, a Palazzo Fal­conieri-nek átépítési munkálatait vezeti. A Ti­berisre néző hatalmas palota a megvásár­lás után gyökeres belső átalakításra szorult, hogy a Királyi Magyar Akadémia nagy és nemes céljainak megfelelhessen s hogy ez az átformálás, amely nem törölhette le a történelmi múlt hímporát sem, az építész­nek mennyi munkát adott, azt csak azok tudják, közöttük e sorok írója is, akik ez időt az épület falai között töltötték el. Nem lenne teljes a kép, ha végül Faludi néhány megvalósulatlan művét be nem mu­tatnák. Közöttük legfigyelemreméltóbbnak színháztervét tartjuk, amely hatalmas és nyugodt tömegeivel, homlokzatának érde­kes konvex-konkáv összecsengésével mo­numentális elgondolásról tanúskodik s talán arra is enged következtetni, hogy a barokk Róma merész és változatos térképezése megihletheti az ízig-vérig modern gondol­kozású építőt, a nélkül, hogy munkájának mai, aktuális jellege csorbát szenvedne. Harminc éven innen, alig néhány évi tevé­kenység után, sőt mi több, távoli földről érkezve egy nagy és régi kultúrközösség földjére, Faludi máris jelentős sikerekre tekinthet vissza. Energiája és munkakész­sége bizonyossá teszi, hogy mind nagyobb és nagyobb tempóval halad a fejlődés út­ján tovább, hiszen a külföldi indulás nehéz­ségeit máris maga mögött hagyta. GENTHON ISTVÁN (RÓMA)

Next