Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 5. évfolyam 1929
KISEBB CIKKEK - IN MEMORIAM - Lápossy Hegyedüs Géza - Kornai József
IN MEMÓRIÁM LÁPOSSY HEGEDŰS GÉZA. Székely Bertalannak egyik leghívebb tanítványa, Lápossy Hegedűs Géza festőművész, a szegedi egyetem képzőművészeti lektora, halt meg ez év szeptember 1- én Budapesten, ahova súlyos betegségének meggyógyítása reményében hozták. A művész nevét csak nagy ritkán emlegették Budapesten, mert csak nagy ritkán állított ki egy-egy képet a Műcsarnokban vagy a Nemzeti Szalonban, mert minden erélyét és szabad idejét nagy és bonyolult művészeti tervek foglalták el. Ezek egy része a kompozíció-építés problémájára vonatkozott, amire Székely Bertalan és utóbb Tardos Krenner Viktor ösztönözte, más része festéstechnikai volt. Gyakori és hosszas olaszországi utazásai közben s főképp a velencei cinquecento mestereinek tanulmányozgatása révén egyre jobban meggyőződést szerzett arról, hogy a nagyszerű színhatás, amelyet a régiek elértek, velejében a temperával való festésnek köszönhető, amelynek utólagos bevonása különleges firniszekkel és olajokkal tüzes zománchoz juttatta e képeket. Igen sokat kísérletezett ily irányban, másrészt pedig állandóan foglalkozott a szerves kompozíció problémájával, úgyhogy elég ritkán jutott abba a helyzetbe, hogy mint kiállító szerepeljen. Kompozíciós tárgyköre részben mitológiai, részben a lovagvilágból való, ezenkívül egész sor arcképet festett, valamennyit valamely különleges, történeti kosztümben. Mindezt jóformán csak előkészítő munkának szánta nagy tervei számára, amelyek végrehajtásában azonban korai halála meggátolta. Lápossy Hegedűs Géza Kolozsvárott született 1875 október 26-án, földbirtokoscsaládból. Katonai pályára szánták s a kadétiskola elvégzése után vadászhadnagy lett. Katonai pályáját itt abbahagyta, mert ellenállhatatlan vágy vonzotta a művészethez. Ezért lett az iparművészeti iskola tanítványa, majd Münchenben, azután Párisban Bouguereaunál folytatta, Velencében s Rómában fejezte be tanulmányait. Mindez nem elégítette ki. Végre Székely Bertalan lett a mestere, akinél legjobban érezte magát, utóbb Tardos Krenner Viktortól kapott korrektúrát. Öt évvel ezelőtt képzőművészeti lektora lett a szegedi egyetemnek. „Csendes ország" című akvarelljét 1911-ben állította ki a Műcsarnokban, két évvel utóbb a „Tabáni részlet" című művével szerepelt a Nemzeti Szalonban. Legutóbbi nyilvános szereplése 1924-ben a „Mária", 1926-ban a „Dominikánus" című temperakép kiállítása volt a Műcsarnokban. Sok tanulmány és kép maradt hagyatékában, amely bizonyára kiállításra fog kerülni. Temetése szeptember 22-én volt a budapesti kerepesi temetőben. KORNAI JÓZSEF: Fiatalon, negyvenéves korában halt meg október 20-án Kornai József festőművész. Az utóbbi években ritkán foglalkozott festéssel, pedig azelőtt elég gyakran szerepelt két gyűjteményes kiállítása közti években (1911, Művészház, 1925 Nemzeti Szalon), közvetlenül a háború kitörése előtt pedig két évet töltött Amerikában mint por-sraitfestő. Képeinek egy részéhez színházak, koncertek, balett és mulatók tarka életéből vette a témát, más részük interieurök és városrészletek (Siófok, Triest, Basel, stb.). Szakértelmét az utóbbi években gyakran vették igénybe műkereskedők. Kornai József Palánkon született 1889-ben. Tulajdonképpen Nagybánya neveltje, ahol sok időt töltött 1905—11 közt. Párisban J. P. Laurens, Maurice Denis és Henry Matisse voltak a tanárai s Budapesten kívül ott, azután Münchenben és Nagybányán állított ki. Sok háborús vázlatot is készített a világháború idején mint a sajtóhadiszállás tagja. Rövid betegség után hirtelenül ragadta el a halál Budapesten. MŰVÉSZETI KRÓNIKA Kiállítási intézeteink szeptemberben újra megnyitották a kaput, talán kissé túl korán. A közönség ilyenkor még nem nagyon kapható a tárlatvándorlásra, de hiszen az első szeptemberi kiállítások úgyis alig jelentettek egyebet a beharangozásnál. Talán ide sorolhatjuk azt a képsorozatot is, amelyet a Nemzeti Szalonban láttunk két osztrák festő, O. Larsen és W. Glasner bemutatójaként. Az utóbbi grafikai munkákat hozott, az előbbi nagyobbrészt akvarelleket és olajfestményeket, biblikus, mitológiai, allegóriai, töméntelen alakkal teli kompozíciókat, amelyek stílusbeli helyzetét talán azzal lehetne jellemezni, hogy egyik gyökérszáluk Makart, a másik az angol mese-akvarellezők stílusába mélyed. Ennél sokkal jelentősebb volt az Ernst Múzeum szeptemberi kiállítása, amely néhány fiatal tehetséget segített a nyilvánossághoz. Grafikai munkákat mutatott be ott Kelemen Emil és Vadász Endre, egy-egy teremre való festményt Vörös Géza, Domanovszky Endre, Hollósné Mattioni Eszter és Medveczky Jenő. Valamennyi az új Képzőművészeti Főiskola tanáraitól szerezte tudása alapjait s ezek az alapok, mint a kiállítás mutatta, jóknak és fejleszthetőknek bizó- 5* 429