Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 5. évfolyam 1929
TANULMÁNYOK - Höllrigl József: Történelmi ruhák a Magyar Nemzeti Múzeumban
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztályának, hivatása lévén a magyar múltról mennél világosabb és teljesebb képet nyújtani, egyik feladata a magyar ruhaviselet megismertetése, történeti alakulásának pontos megállapítása is. E munkájában nem elégedhetik meg csupán a megmaradt ábrázolások gyűjtésével és azok rendszerbe való fogásával, hanem eredeti darabok szerzésével meg kell világítania ama kérdéseket, melyekről az illusztratív anyag nem elég tiszta, esetleg hamis képet ad, vagy teljesen hiányzik. Eredeti ruhadarabok gyűjtése már azért is fontos, mert a megmaradt ábrázolások nem minden esetben fedik a valóságot, különösen amikor idegenek helytelen megfigyelései azok. A régi metszeteken, rajzokon, festményeken, szobrokon gyakran hiányzik a színezés, az anyagszerűség ki nem vehető, a ruha készítésének módjáról, szabásáról nem nyújt fogalmat, azonkívül mindenkor magukon viselik koruk bélyegét, annak stílusát, mely esetleg ránk nézve fontos részleteket mellőz, kevésbbé fontosakat kiemel, gyakran idealizál, sőt nem egyszer szándékosan torzít. Régi ruhák gyűjtése nehéz feladat, mert kevés maradt ránk, a ruha ugyanis nemcsak a használat folytán pusztul el, hanem a divat zsarnoksága miatt is. Ami a föld színe alá került, mint halotti köntös, esetleg csak a kriptákban maradt meg oly állapotban, hogy a feltalálás után avatott kezekbe jutva, konzerválva mint múzeumi kiállítási tárgy szerepelhessen. Ám az ilyen ritka kriptaleletek nagyobbára elkallódnak, esetleg a kegyelet nem mindig megokolt jelszavával, a megmaradt csontokkal együtt, most már koporsó nélkül, a földbe kerülnek, a végleges pusztulásba, elkerülve a méltóbb sorsot, a tudomány szolgálatát. A Magyar Nemzeti Múzeum több mint 100 éves múltjában csak egy esetben jutott kriptából származó jelentősebb ruhadarabokhoz, az 1894-ben kiürített elefánti (Nyitra m.) hajdani pálos-kolostor templomának sírboltjából, ezek közül is megmenthető csak egy darab, a XVIII. század elejéről származó, női félcipő és egy ugyanazonkori fekete selyembrokát pruszlik volt. Egész Magyarország múzeumai közül a kolozsvárinak volt a legnagyobb régi ruhagyűjteménye, mely nagyobbrészt több erdélyi templom felbontott kriptájából került ki. Legérdekesebb, egyben leggazdagabb gyűjteménye az ilyen kriptaruhákból a müncheni bajor nemzeti múzeumnak van, az egész a XVII. századból való és az 1881. évben kiürített sauingeni fejedelmi sírboltból származik. A föld fölött megmaradt régi ruhák megőrzői rendesen a fejedelmi, vagy főúri ruhatárak, kincstárak voltak; nálunk például a herceg Esterházy-féle. (Nevezetesebb darabjai jelenleg az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeumban láthatók.) Ám az ilyen helyeken is, különösen nálunk, tekintve viszontagságos múltunkat, aránylag igen kevés maradt. Divat volt régente, hogy fejedelmek, nagy urak kiváló alkalmakkor viselt értékes díszruháikat az egyháznak ajándékozták, hol azokat rendesen egyházi ruhákká alakították át, az ilyen megmaradt darabok azonban csak a világiak által használt kelméről adnak fogalmat és csak e szempontból jöhetnek tekintetbe. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Osztályában is van néhány biztosan megállapítható világi ruhából átalakított egyházi ruha, ilyen egy XV. századi, aranynyal átszőtt bársony szoknyából átalakított antependium rávarrott Barczay- és Thurzócímerrel és két darab XVIII. századbeli miseruha (casula). Kivételes eset, mikor az egyháznak felajánlott ruházat teljes egészében, érintetlenül maradt meg, mint kegyes emléke az alapítónak vagy jótevőnek. Ilyen fejedelmi ruhadarabokhoz jutott legutóbb múzeumunk, melyeket a mariazelli búcsújáróhely templomának kincstára ereklyeként őrzött. E ruhadarabokat, melyeknek érdekességét csak TÖRTÉNELMI RUHÁK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN