Magyar Múzeumok, 1995. 1. szám (Vol. 1.)
MŰHELY - Fodor István: A honfoglaló magyarság - Kaposvári Gyula: "A múzeumi terület problémáiról-a vidéki múzeumok tanácsi kezelésbe adásáról": a Minisztertanács 1956. május 23-i ülésén megtárgyalt szigorúan titkos előterjesztés
NÉPMŰVELÉSI MINISZTÉRIUM Budapest, V., Báthory u. 10. Szigorúan titkos Előterjesztés a múzeumi terület problémáiról A magyar múzeumok a második világháború után igen megrongált épületekben, anyagukban súlyos veszteséget szenvedve kezdték el működésüket. Súlyosbította a helyzetet, hogy a magyar múzeumok a háború előtt törvényhatósági, városi, illetve egyesületi fennhatóság alatt állottak, s gazdasági és szakmai tekintetben elhanyagolt intézmények voltak. A magyar múzeumok történetében sorsdöntő változást hozott az 1949-es esztendő, mikor a különböző szervek (város, megye, egyesület, magán) fennhatósága alól a 13/1949. sz. tvr. alapján központi felügyelet, fennhatóság és irányítás alá kerültek. A központi állami fenntartásbavétel biztosította a Horthy rendszerben elhalt, szinte csak papíron működő múzeumi hálózat reorganizálását, új múzeumok szervezését, a múzeumok szakemberekkel való ellátását. Leltározták a múzeumokban felhalmozott felbecsülhetetlen értékű kulturális kincseket. Számbavették az egyházi és magánszemélyek birtokában lévő teljes műkincsállományt, ezt rendszeresen nyilvántartják és ellenőrzik. Megtörtént az évtizedek óta nem restaurált műkincsállomány karbantartása, bár e munkát a korszerű felszerelés, szakkáder és segédszemélyzet elégtelensége gátolja és az anyag további pusztulását jelenlegi erőinkkel, felszerelésünkkel megakadályozni nem tudjuk. Egyre élénkebben domborodik ki a múzeumok tudományos munkája, szorosan összefonódva a Magyar Tudományos Akadémia által irányított tervmunkákkal. Tudományos ismeretterjesztésben (kiállítások, előadások, népszerűsítő kiadványok) a kulturális forradalom szerves részévé váltak. Ennek a fejlődésnek eredményeképpen múzeumaink ma már nem a múltba fordult intézmények, hanem tevékenyen vesznek részt kulturális életben, népünk marxista nevelésében, sőt támogatást nyújtanak a termelésnek is. Pártunk és kormányzatunk igen komoly anyagi lehetőség rendelkezésre bocsájtásával ennek a fejlődésnek alapjait megteremtette. Az 1949 óta tartó fejlődés elsősorban annak tulajdonítható, hogy a központi fenntartás, irányítás segítségével anyagi és személyi erőinket a legdöntőbb kérdések megoldására tudtuk biztosítani. A hazánkban megforduló külföldi tudósok (a Szovjetunió, a népi demokráciák és a nyugati országok múzeumi vezető szakemberei) a tudományos, kiállítási és rendezési munkákban meglévő kiemelkedő eredmények okát a központi fenntartásban látják. 1954-ben a Minisztertanács határozatot hozott (1091/1954.) a vidéki múzeumok zömének a tanácsok kezelésébe való átadásáról 1956. június 30-i határidővel. Szükségesnek tartjuk a minisztertanácsi határozat felülvizsgálatát, annak módosítását. A magyar múzeumi szervezet intézményeiben egyesíti a múzeumok tudományos és népművelő feladatát, azokban a tudományágakban, amelyekben akadémiai kutató A-1488/TÜK 375-R 1956 intézetek nincsenek. A múzeum feladata, hogy elmélyültebb, egyre szélesedőbb kutatómunkával a területéhez tartozó szaktudományt (régészet, néprajz, művészettörténet, természettudomány) művelje és ez alapra építve sokoldalú ismeretterjesztő munkával népünket szolgálja. A M.T. határozat a múzeumoknak ezt a tudományos feladatát nem veszi figyelembe, ezért a múzeumi terület vezetői, tudományos dolgozói a minisztertanácsi határozatot a magyar múzeumokra aggályosnak tartják. Múzeumaink tudományos irányítása, tudományos kutatómunka, a vidéki és országos múzeumok együttműködése, múzeumok tudományos anyagának országos méretekben folyó számbavétele és restaurálása a tanácsok kezelésében nem biztosítható, s múzeumainkat az átadás visszafejlesztené. A vidéki múzeumok részei, láncszemei az Akadémia által irányított egységes tudományos terveknek és ez alapjellege múzeumainknak; e feladatok tekintetében egy-egy vidéken kisebb kutatóintézeteknek tekinthetők. Az a szoros tudományos együttműködés, ami az országos és a vidéki múzeumok között kialakult, továbbá a vidéki múzeumok egymás közötti, szükségszerű kooperációja a tanácsokra decentralizált szervezetben nem oldható meg. Tanácsaink népművelési apparátusát nem látjuk elég fejlettnek ahhoz, hogy ilyen sokágú (természettudomány, régészet, néprajz, művészettörténet, művelődéstörténet, irodalom, stb.) tudományos muzeológiai feladatok irányítását és fenntartását el tudják látni. Egyetlen olyan intézmény nem tartozik a tanácsokhoz, amelyik tudományos kutatómunkát végez és a Magyar Tudományos Akadémia tudományos terveinek végrehajtásában részt vesz. A múzeumok tudományos alapfeladataiból kifolyólag, a tudományos kutatómunkát végző múzeumok tanácsi fennhatóság alá kerülése visszafejlődést eredményezne és tudományos feladatainkat megoldani nem tudnánk. Kérjük a rendelet módosítását, hogy a tudományos jellegű múzeumok a tanácsok fennhatósága alá ne kerüljenek. A magyar múzeumok szervezetében vannak olyan kizárólag népművelő célt szolgáló intézmények, amelyek a magyar múlt nagyjainak emlékházaiban felállított kiállításokon keresztül ápolják emléküket. Ezek olyan múzeumok, amelyek tudományos alapgyűjtemény nélkül helyi, elsősorban népművelő feladatot oldanak meg. E múzeumok tanácsi hatáskörbe való átadását nehezíti ugyan az a körülmény, hogy kiállítási anyaguk az országos múzeumoktól kölcsönadott darabokból áll (Petőfi, Vörösmarty ereklyéi, stb.), mégis javasoljuk ezek tanácsosítását. Ennek megfelelően a következő emlékmúzeumok kerülnének a megyei tanácsok hatáskörébe: