Magyar Múzeumok, 1995. 1. szám (Vol. 1.)
FOLYÓIRATSZEMLE - Benkovics Zita: Múzeum és Pamiatky a Muzeá [Folyóiratismertetés]
FOLYÓIRATSZEMLE A Neues Museum rövidebb lélegzetű elméleti írásai közül egy recenziót és egy múzeumpedagógiai cikket emelünk ki. Az osztrák muzeológia nagyvállalkozása az „Az általános muzeológia kézikönyve" című, csaknem 800 oldal terjedelmű monográfia megjelentetése, melynek szerzője Friedrich Waidacher, a grazi Joanneum (időközben nyugalomba vonult) igazgatója, a grazi egyetem muzeológia professzora, az IGOM osztrák szekciójának elnöke. A recenzens üdvözli az osztrák és nemzetközi muzeológiának új perspektívákat nyitó, alapvető munka megjelenését, mely fényes bizonyítéka az önálló tudományos létért küzdő muzeológia létjogosultságának. A terminológiai szótárral, terjedelmes irodalomjegyzékkel kiegészített munka a múzeumügyről felvázolt aktuális helyzetkép, alaposan kidolgozott elméleti alapvetés és a mindennapi múzeumi gyakorlatban haszonnal forgatható, közvetlen iránymutatás egyben. A magyar múzeumi gyakorlatból is ismerős problematikával, a különböző kiállítási szövegek (képaláírások, eligazító szövegek, katalógusok) kérdésével foglalkozik múzeumpedagógiai szempontból a „Szöveg a múzeumban" (1995/1). A cikk arra keres választ, hogy a múzeumlátogatók többsége miért szentel olyan kevés figyelmet a kiállítások szöveges információinak. A szerző az okot abban látja, hogy e szövegeket az esetek többségében tudományos munkatársak fogalmazzák, általában szakmai és nem múzeumi szempontok szerint, így ezek gyakran nem elég olvasmányosak, sok bennük a szakzsargon, túl hosszú és bonyolult mondatokban forgalmaznak - egyszóval nem törődnek a befogadó igényével. Ez az elitista szemlélet igen sok látogatótól elzárja a fontos információkat, mivel e szövegek megértése legalább középfokú képzettséget feltételez. A Neues Museum 1994/3-4 kettős száma teljes egészében aktuális kérdéseket tárgyal. A szerkesztői előszó az osztrák - akárcsak a magyar - múzeumokat is sújtó ÁFA-szabályozás ellen emel szót, Németország példájával érvelve, ahol, jóllehet jóval alacsonyabb a forgalmi adó, senkinek sem jut eszébe, hogy azt a múzeumi szolgáltatásokra is kiterjessze. A lap nagy terjedelemben foglalkozik a Salzburgban megrendezett VI. Osztrák Múzeumi Találkozó eseményeivel. A programadó előadást a Neues Museum főszerkesztője, Wilfried Seipel tartotta „Az osztrák múzeum és helye az egységesülő Európában" címmel. A referátumot bevezető statisztikai adatokból kiderül, hogy a múzeumok számának a lakosságra kivetített aránya Ausztriában a legmagasabb, 93,4 (az európai átlag 23,2, Magyarországé 47,7) ugyanakkor a háború után csak három új múzeumépület létesült, míg Németországban 1956-86 között több mint 70. A múzeumok nagy száma és az erős látogatottság (évi mintegy 14 millió fő) azonban mégsem adhat okot az elégedettségre. Miközben a nagyhírű bécsi gyűjteményeket, megújuló múzeumokat az állam szívesen használja reprezentációs céljaira, a múzeumügy korántsem számíthat a politika, kultúrpolitika részéről az őt megillető támogatásra. Míg Bécsben az állami színházakat évente 1,2 millió néző látogatója és az egy főre eső szubvenció évi 1800 schilling, a 2,5 millió múzeumlátogatóra fejenként csupán 100-150 schilling jut. Mindezzel a szerző nem azt akarja sugallni, hogy a múzeumok „szegény rokonként” mindig a rövidebbet húznák (az elmúlt öt évben több pozitív kezdeményezés is született); az egyenlőtlenségek és igazságtalanságok felemlítésével részben a felelős kultúrpolitikusokat kívánja ráébreszteni a múzeumok és múzeumi gyűjtemények támogatásának szükségességére, részben a múzeumi szakembereket, próbálja aktivitásra sarkallni. Az angol Kenneth Hudson „A múzeumok jövője" című referátuma a múzeumok háború utáni rohamos fejlődését elemezve arra a megállapításra jut, hogy számuk mára feltehetőleg elérte a maximumot, a jövőben további mennyiségi növekedésre nem, inkább egyes intézmények bezárására, mások fuzionálására, „múzeumkonszernek” létrejöttére lehet számítani. Várhatóan a múzeumok állami támogatása, az erre fordítható közpénzek mennyisége sem fog növekedni, ami a múzeumokat részben erősebb konkurenciaharcra, részben új túlélési taktikák kidolgozására fogja kényszeríteni. A továbbiakban a látogatószámok növekedésére sem lehet számítani, ám a mennyiségi mutatók helyett amúgy is a minőségi szempontra, a múzeumot aktívan és rendszeresen használók számának növelésére kell helyezni a hangsúlyt. A jövő a szerző szerint azoké a múzeumoké, melyek gyűjteményeik bemutatásán túl a társadalmi érintkezés új helyszíneivé tudnak válni, olyan helyekké, amiket az emberek rendszeresen és szívesen keresnek fel. Az 1995/1 szám szerkesztői előszava a salzburgi tanácskozás óta bekövetkezett további kedvezőtlen változásokat regisztrálja: az osztrák múzeumügy átkerülését az oktatási minisztérium hatáskörébe; a gazdasági megszorító intézkedések hatásait, melyek elsősorban az állami múzeumokat érintik súlyosan, hosszú évek munkáját kérdőjelezve meg (egyedül a Kunsthistorisches Museumnak 5 kiállítást kellett lemondania, a nemrég átépítettkibővített bécsi iparművészeti múzeumnak is jelentősen korlátoznia kell kiállítási tevékenységét), a kultúratámogatás egyenlőtlenségeit. Wilfried Seipel meleg szavakkal emlékezik meg a nemrég leköszönt dr. Erhard Busek alkancellár, kulturális miniszter öt éves kultúrpolitikusi tevékenységéről, mely „aranykorként" vonul majd be az osztrák múzeumok történetébe, s melynek eredményeit a mostani kurzus felszámolni készül. Wellmann Nóra MÚZEUM — PAMIATKY A MÚZEA Figyelemre méltó törekvés északi szomszédainktól, hogy amikor a gazdasági helyzet a kultúrától áldozatokat kíván, egy időben két színvonalas múzeumi folyóiratot is meg tudnak jelentetni. „Negyven év az emberiség történetében nevetségesen kevés, az ember életének a jobbik fele, de egy folyóirat életében figyelemreméltó teljesítmény" - írják rendkívül szerényen a MÚZEUM című lap 1995/1 számának „vezércikkében”. Pedig sokkal régebbi hagyománya van annak, hogy olyan folyóiratot jelentessenek meg Csehszlovákiában (ma már Csehországban és Szlovákiában), amely a galériák és a múzeumok dolgozóinak „metodikai, továbbképzési és információs bulletinje” - már 1899-ben volt a múzeumi társadalomnak szakfolyóirata Prágában. 1953-ban „MÚZEUM’ címen megjelenik ez az újabb folyóirat. A folyóirat felbecsülhetetlen része volt hat éven át egy bibliográfiai melléklet, a „Válogatott külföldi muzeológiai bibliográfia". Ez a VI. évfolyamtól különvált és harminc éves fennállás után 1992-ben sajnos megszűnt, pedig rendkívül jó visszhangja volt, elsősorban külföldön. A bibliográfiai melléklet kiválásával a lap struktúrája megváltozott, az addigi rovatok mellé újak kerültek. Ízelítőül néhány rovatot ismertetnék: a múzeumok tevékenységéről; hírek - személyi változások; a szaktudományokból merített cikkek mellé új témák sorakoztak fel. Ezek köre még ma is változik: kitekintés külföldi múzeumok tevékenységére, szakmai viták, jogi tanácsadás, tudósítások új kiállításokról, új múzeumok megnyitásáról. A legutóbbi időben 55 1960-ban a másik szervezet is megszűnt, a lap megjelentetése 1960-1962 között szünetelt. 1963-ban indul el újra - 1995-ben a 40. évfolyama jelent meg -, mind a mai napig a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum adja ki, negyedévenként. 1993-tól a Nemzeti Múzeum mellett a kiadásban részt vesz a megújult Szlovákiai Múzeumok Szövetsége. A/4 formátumú, fekete-fehér illusztrációkat közöl. A következő könyvtárakban található meg: MNM-MK, MNM, MNG, NM, MKVM PAMIATKY A MÚZEÁ (Műemlékek és Múzeumok) 1952-től jelenik meg negyedévenként, legutóbbi számainak nyomtatása, papírminősége, színes, szöveg közti fotói révén magasabb színvonalú, mint a Múzeum c. lapé. Kiadja a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Műemléki Hivatal. A/4 formátumú, a folyóiratban rendszeresen közölnek könyvszemlét, személyi híreket, végül német és angolnyelvű tanulmányonkénti rezüméket, a 72 oldal terjedelmű lap végén, befűzve. A következő könyvtárakban található meg: MNM-MK, MNG, NM és SZMM