Magyar Múzeumok, 1995. 1. szám (Vol. 1.)

FOLYÓIRATSZEMLE - Benkovics Zita: Múzeum és Pamiatky a Muzeá [Folyóiratismertetés]

FOLYÓ­IRATSZEMLE A Neues Museum rövidebb lélegzetű elméleti írásai közül egy recenziót és egy múzeumpedagógiai cikket emelünk ki. Az osztrák muzeológia nagy­­vállalkozása az „Az általános mu­­zeológia kézikönyve" című, csaknem 800 oldal terjedelmű mo­nográfia megjelentetése, melynek szerzője Friedrich Waida­­cher, a grazi Joanneum (időközben nyugalomba vonult) igazga­tója, a grazi egyetem muzeológia professzora, az IGOM osztrák szekciójának elnöke. A recenzens üdvözli az osztrák és nemzet­közi muzeológiának új perspektívákat nyitó, alapvető munka megjelenését, mely fényes bizonyítéka az önálló tudományos létért küzdő muzeológia létjogosultságának. A terminológiai szótárral, terjedelmes irodalomjegyzékkel kiegészített munka a múzeumügyről felvázolt aktuális helyzetkép, alaposan kidolgo­zott elméleti alapvetés és a mindennapi múzeumi gyakorlatban haszonnal forgatható, közvetlen iránymutatás egyben. A ma­gyar múzeumi gyakorlatból is ismerős problematikával, a kü­lönböző kiállítási szövegek (képaláírások, eligazító szövegek, katalógusok) kérdésével foglalkozik múzeumpedagógiai szem­pontból a „Szöveg a múzeumban" (1995/1). A cikk arra keres választ, hogy a múzeumlátogatók többsége miért szentel olyan kevés figyelmet a kiállítások szöveges információinak. A szerző az okot abban látja, hogy e szövegeket az esetek többségében tudományos munkatársak fogalmazzák, általában szakmai és nem múzeumi szempontok szerint, így ezek gyakran nem elég olvasmányosak, sok bennük a szakzsargon, túl hosszú és bo­nyolult mondatokban forgalmaznak - egyszóval nem törődnek a befogadó igényével. Ez az elitista szemlélet igen sok látogató­tól elzárja a fontos információkat, mivel e szövegek megértése legalább középfokú képzettséget feltételez. A Neues Museum 1994/3-4 kettős száma teljes egészében ak­tuális kérdéseket tárgyal. A szerkesztői előszó az osztrák - akárcsak a magyar - múzeumokat is sújtó ÁFA-szabályozás ellen emel szót, Németország példájával érvelve, ahol, jóllehet jóval alacsonyabb a forgalmi adó, senkinek sem jut eszébe, hogy­ azt a múzeumi szolgáltatásokra is kiterjessze. A lap nagy terjedelemben foglalkozik a Salzburgban megrendezett VI. Osztrák Múzeumi Találkozó eseményeivel. A programadó előadást a Neues Museum főszerkesztője, Wilf­ried Seipel tartotta „Az osztrák múzeum és helye az egységesülő Európában" címmel. A referátumot bevezető statisztikai ada­tokból kiderül, hogy a múzeumok számának a lakosságra kivetí­tett aránya Ausztriában a legmagasabb, 93,4 (az európai átlag 23,2, Magyarországé 47,7) ugyanakkor a háború után csak há­rom új múzeumépület létesült, míg Németországban 1956-86 között több mint 70. A múzeumok nagy száma és az erős láto­gatottság (évi mintegy 14 millió fő) azonban mégsem adhat okot az elégedettségre. Miközben a nagyhírű bécsi gyűjteményeket, megújuló múzeumokat az állam szívesen használja reprezentá­ciós céljaira, a múzeumügy korántsem számíthat a politika, kul­túrpolitika részéről az őt megillető támogatásra. Míg Bécsben az állami színházakat évente 1,2 millió néző látogatója és az egy főre eső szubvenció évi 1800 schilling, a 2,5 millió múzeumláto­gatóra fejenként csupán 100-150 schilling jut. Mindezzel a szer­ző nem azt akarja sugallni, hogy a múzeumok „szegény rokon­ként” mindig a rövidebbet húznák (az elmúlt öt évben több pozi­tív kezdeményezés is született); az egyenlőtlenségek és igazság­talanságok felemlítésével részben a felelős kultúrpolitikusokat kívánja ráébreszteni a múzeumok és múzeumi gyűjtemények tá­mogatásának szükségességére, részben a múzeumi szakembe­reket, próbálja aktivitásra sarkallni. Az angol Kenneth Hudson „A múzeumok jövője" című referátu­ma a múzeumok háború utáni rohamos fejlődését elemezve arra a megállapításra jut, hogy számuk mára feltehetőleg elér­te a maximumot, a jövőben további mennyiségi növekedésre nem, inkább egyes intézmények bezárására, mások fuzionálá­sára, „múzeumkonszernek” létrejöttére lehet számítani. Vár­hatóan a múzeumok állami támogatása, az erre fordítható közpénzek mennyisége sem fog növekedni, ami a múzeumokat részben erősebb konkurenciaharcra, részben új túlélési takti­kák kidolgozására fogja kényszeríteni. A továbbiakban a láto­gatószámok növekedésére sem lehet számítani, ám a mennyi­ségi mutatók helyett amúgy is a minőségi szempontra, a mú­zeumot aktívan és rendszeresen használók számának növelé­sére kell helyezni a hangsúlyt. A jövő a szerző szerint azoké a múzeumoké, melyek gyűjteményeik bemutatásán túl a társa­dalmi érintkezés új helyszíneivé tudnak válni, olyan helyekké, amiket az emberek rendszeresen és szívesen keresnek fel. Az 1995/1 szám szerkesztői előszava a salzburgi tanácskozás óta bekövetkezett további kedvezőtlen változásokat regisztrálja: az osztrák múzeumügy átkerülését az oktatási minisztérium ha­táskörébe; a gazdasági megszorító intézkedések hatásait, me­lyek elsősorban az állami múzeumokat érintik súlyosan, hosszú évek munkáját kérdőjelezve meg (egyedül a Kunsthistorisches Museumnak 5 kiállítást kellett lemondania, a nemrég átépített­­kibővített bécsi iparművészeti múzeumnak is jelentősen korlá­toznia kell kiállítási tevékenységét), a kultúratámogatás egyen­lőtlenségeit. Wilfried Seipel meleg szavakkal emlékezik meg a nemrég leköszönt dr. Erhard Busek alkancellár, kulturális mi­niszter öt éves kultúrpolitikusi tevékenységéről, mely „aranykor­ként" vonul majd be az osztrák múzeumok történetébe, s mely­nek eredményeit a mostani kurzus felszámolni készül. Wellmann Nóra MÚZEUM — PAMIATKY A MÚZEA Figyelemre méltó törekvés északi szomszédainktól, hogy amikor a gazdasági helyzet a kultúrától áldozatokat kíván, egy időben két színvonalas múzeumi folyóiratot is meg tudnak jelentetni. „Negyven év az emberiség történetében nevetségesen kevés, az ember életének a jobbik fele, de egy folyóirat életében­­ figye­lemreméltó teljesítmény" - írják rendkívül szerényen a MÚZEUM című lap 1995/1 számának „vezércikkében”. Pedig sokkal régebbi hagyománya van annak, hogy olyan folyóiratot jelentessenek meg Csehszlovákiában (ma már Csehországban és Szlovákiában), amely a galériák és a múzeumok dolgozói­nak „metodikai, továbbképzési és információs bulletinje” - már 1899-ben volt a múzeumi társadalomnak szakfolyóirata­­ Prágában. 1953-ban „MÚZEUM’ címen megjelenik ez az újabb folyóirat. A folyóirat felbecsülhetetlen része volt hat éven át egy­ bibliográ­fiai melléklet, a „Válogatott külföldi muzeológiai bibliográfia". Ez a VI. évfolyamtól különvált és harminc éves fennállás után 1992-ben sajnos megszűnt, pedig rendkívül jó visszhangja volt, elsősorban külföldön. A bibliográfiai melléklet kiválásával a lap struktúrája megváltozott, az addigi rovatok mellé újak kerültek. Ízelítőül néhány rovatot ismertetnék: a múzeumok tevékenységéről; hírek - személyi változások; a szaktudomá­nyokból merített cikkek mellé új témák sorakoztak fel. Ezek köre még ma is változik: kitekintés külföldi múzeumok tevé­kenységére, szakmai viták, jogi tanácsadás, tudósítások új ki­állításokról, új múzeumok megnyitásáról. A legutóbbi időben 55 1960-ban a másik szervezet is megszűnt, a lap megjelen­tetése 1960-1962 között szünetelt. 1963-ban indul el újra - 1995-ben a 40. évfo­lyama jelent meg -, mind a mai napig a pozsonyi Szlo­vák Nemzeti Múzeum adja ki, negyedévenként. 1993-tól a Nemzeti Múzeum mellett a kiadásban részt vesz a meg­újult Szlovákiai Múzeumok Szövetsége. A/4 formátumú, fekete-fehér illusztrációkat közöl. A kö­vetkező könyvtárakban talál­ható meg: MNM-MK, MNM, MNG, NM, MKVM PAMIATKY A MÚZEÁ (Műemlékek és Múzeumok) 1952-től jelenik meg negyed­évenként, legutóbbi számai­nak nyomtatása, papírminő­sége, színes, szöveg közti fo­tói révén magasabb színvo­nalú, mint a Múzeum c. lapé. Kiadja a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Műemléki Hi­vatal. A/4 formátumú, a folyóirat­ban rendszeresen közölnek könyvszemlét, személyi híre­ket, végül német és angol­nyelvű tanulmányonkénti re­züméket, a 72 oldal terjedel­mű lap végén, befűzve. A következő könyvtárakban található meg: MNM-MK, MNG, NM és SZMM

Next