Magyar Múzeumok, 1995. 2. szám (Vol. 1.)

MŰHELY - Vadas Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum: épület és gyűjteménystruktúra a XIX. században

MŰHELY 17 \ FE­MZ­ETI CŰ­­­J­TE­MÉN­YEK ELINTÉZÉSE' » VGVIU ország Az 1­8O 7-ben, Miller Ferdinand tollából megjelent munka a magyar muzeológia első tanulmányának tekinthető Ferdinand Miller’s writing from 1807. the first Hungarian museological dissertation ihr Hungarian National Museum: Building and Hie structure of llie collection in the 19th century The article deals with an until now less examined aspect of the history of the Hungarian National Museum: the relation of the building and the collections. The first plan prepared in 1807 put the library to the facade side of the second floor, the antiquities collection on the side front, the natural histo­ry gallery' to the back-side, the picture gallery in the cross-wing between the two elleni állami fellépés eszközrendszerét, és annak haté­konyságát javítandónak ítélték. Szükségesnek mondták, hogy a per tapasztalatai alapján vegyék számba azokat a feltételeket, amelyeknek a megteremtése szükséges az illegális műkereskedelem visszaszorításához, illetőleg külföldre vitt műkincsek visszaszerzésének eredményes megkísérléséhez. A Bizottság komplex intézkedési terv kidolgozását szorgalmazza, mely javaslatot tenne a megfelelő törvényi, nemzetközi jogi háttér megteremté­sére csakúgy, mint a szükséges kormányzati intézkedé­sek megtételére.”14 A törvénynek elő kell írnia a kultu­rális örökség regisztrálásának módját, tulajdonsemle­ges nyilvántartását, a nem állami és önkormányzati tu­lajdonosoknak a regisztrálással járó kedvezményeit. A törvénynek hangsúlyosan kell foglalkoznia a kulturális javak őrzésével megbízott intézmények és szakemberek azon kötelezettségével, amely a közvélemény formálását jelenti a javak védelmének fontosságáról. Ugyancsak szólni kell az illetékes szervek és intézmények azon köte­lezettségéről, amely a kulturális javak védelmének neve­léssel, oktatással kapcsolatos teendőit jelenti. A törvénynek biztosítani kell a kultúrához való széleskö­rű és egyenlő hozzáférhetés emberi jogát, amely más ál­lamok polgáraira is vonatkozik, tekintve, hogy a nemzeti kulturális örökség az egyetemes örökség része. Ugyan­csak rendelkezni kell a tudományos kutatás szabadságá­nak követelményéről, a múzeumi munkatársak „szerzői” jogáról, kedvezményeikről, mely utóbbi jogok bizonyos fokig korlátozzák az előbbi jogot. A törvényben rendel­kezni kell a kulturális javak védelméért felelős összes szervek és intézmények összehangolt együttműködésé­ről, és a védelem teljes rendszerének kialakításáról. Mivel hazánkban a múzeumi hálózatra a kulturális és régészeti javak védelmének nemcsak részleges szak­mai-intézményi, hanem a teljes területet lefedő szakha­tósági és felügyeleti feladata is hárul, a múzeumok jog­állását, a múzeumi szervezetnek a felügyeleti rendszert is biztosító teljességét rögzíteni kell. A Magyar Nemzeti Múzeum: Épület és gyűjteménystruktúra a XIX. században Vadas Ferenc „A nemzetek nagyságának nincs biztosabb mérlege köz­épületeinél” - írta Eötvös József, amikor 1846 decem­berében meglátogatta az új palotájában frissen beren­dezkedett Nemzeti Múzeumot. A termeket első látásra kellemes hatásúnak találta, de kifogásolta a berendezés igénytelenségét: „...a magyar nemzet régiséggyűjtemé­nyei gyalulatlan deszkákon állíttattak fel... A teljes bebútorozás évtizedekig eltartott, a palota hiányzó homlokzati díszítése azóta sem készült el. Pedig maga a hatalmas épület viszonylag gyorsan - 6-7 év alatt - megépült. A kiegészítések, korrekciók külön-külön több időt vettek igénybe, mint az építkezés. Hasonlóképp el­lentmondásosan alakultak a korán jelentkező helyszűke csökkentésére tett kísérletek. Némelyikük - hosszabb­­rövidebb vajúdás után - pompás új épületet teremtett, mint az Iparművészeti és a Szépművészeti Múzeum, más esetben viszont vagy több emberöltő késéssel ve­zetett kompromisszumos eredményre (OSZK), vagy csak a közeljövőben fog megoldódni (Természettudo­mányi Múzeum). A Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulását, tör­ténetét sokszor feldolgozták a múlt század dereka óta, a palota építéstörténetét ugyancsak. Az épület és a benne őrzött gyűjtemények kapcsolatát talán mégis ér­demes sok ismert és néhány eddig még nem kihasznált forrás segítségével­­ külön is áttekinteni. Az első épületterv, amit a múzeum számára készítet­tek, megelőzte az intézmény alapítását. (Persze csak akkor, ha az 1808. évi VIli. törvénycikket tekintjük a múzeum születésnapjának.) Ezt ismeretesen egy sok­szorosított felhívás szétküldése előzte meg 1807-ben,­ melynek melléklete Iluid János múzeumterve. A jelleg­zetes loggiás homlokzat számos reprodukcióból ismert. A csatolt alaprajzokat már ritkábban publikálták, egyik jellegzetességükről pedig nem is esett szó: arról, hogy Hild nemcsak alaprajzi elrendezést tervezett, hanem a helyiségek beosztását is megjelölte. A kifejleszteni szánt gyűjteménystruktúra elképzelése nem tőle szár­mazik, elhelyezésüké részben talán igen. A felhívás hosszasan sorolja, hogy mi mindent tartal­mazna a „Magyar Tudományoknak szentelt oltár. ’’ Erő­sen rövidítve: könyveket és kéziratokat, térképeket és ábrázolásokat, pecséteket, címereket, arcképeket, már­ványokat, edényeket, ékszereket és használati tárgya­kat, fegyvereket és találmányokat, növényeket, állato­kat és ásványokat. Mindazt, ami az országban létezik, vagy valaha létezett, természetes, vagy­ művi úton ke­letkezett. Elhelyezésük egy­ egyemeletes palotában tör­tént volna, a pesti ferences templom háta mögött, a mai Kossuth Lajos utca - Szép utca - Reáltanoda utca által határolt területen. A terv szerint a mind a négy ol­dalról körülépített telek hosszú udvarát keresztszárny osztja ketté. A főbejárat oszlopos előcsarnokba vezet, mely jobbra hasonló jellegű kilencosztatú térben folyta­tódik, amely „a’ jobb nemű Oszlopoknak, Edényeknek és Hamv-vedreknek tartásokra” szolgál, azaz itt lenne a kőtár, mely az innen nyíló főlépcsőházban is folytatód­na. Az előcsarnoktól balra a főigazgató, majd a könyv­tárőr lakása következne, majd tovább is majdnem kizá­rólag lakások foglalnák el a földszinti helyiségeket. Ki­vétel a keresztszárny középső - pavilonszerűen kiemel­kedő - része, mely „általmenet a második udvarba, fel­írásokra szolgáló pitvarral”, valamint néhány további helyiség, amely „lerakóhely”. A gyűjtemények helye az emeleten lenne: a bejárati elő­csarnok felett a könyvtárterem, mellette a sarokig az éremgyűjtemény, majd tovább a mellékutcára nyíló FELTÉTELEI

Next