Magyar Múzeumok, 1995. 2. szám (Vol. 1.)

MŰHELY - Kaposvári Gyula: Múzeumi bentlakásos iskola Szentendrén 1950 őszén

3. Lehet túlzás, vagy vízió­­szerű rémkép, mégis elkép­zelhető: az, hogy­ már sok év­tizede az állami költségve­tésben a kultúra, a tudomány támogatásánál a „maradék­elv" érvényesül, összességé­ben olyan károkat okozott, ami nagyságrendben - ter­mészetesen bizonyos „költői túlzással” - a világháborúk e téren okozott pusztításaihoz mérhető. Aligha lehet itt en­nek minden összetevőjét, kö­vetkezményét felsorolni. Elég, ha a nem kellő időben elvégzett, vagy­ máig nem re­alizált épületrekonstrukciók, épülethiányok miatt nedves pinceraktárakban károso­dott, rosszul, vagy későn restaurált, illetve épület, pénz, szakember hiányában be nem gyűjtött, elkallódott (külföldre vitt) műtárgyakra gondolunk. Ám ami igazán veszélyes: a gazdasági ne­hézségekből fakadó szűk ke­retek - magyarul, a pénzte­lenség - deformálja (defor­málhatja) a szakmai gondol­kodást, tudományos igényte­lenséghez, netán elvtelen kompromisszumokhoz vezet (vezethet). 4. Gedai István: Gondolatok a Magyar Nemzeti Múzeum­ról. Múzeumi Hírlevél 1994/12. 329-331. 5. Buzinkay Géza: Zuboly és a múzeumi struktúra. Múze­umi Hírlevél 1995/2. 25-26. 6. Kivéve Sárospatak, Viseg­­rád, Esztergom, „kis területre érvényes" önálló gyűjtőkörét. 7. Újabban az autópályák építéséhez kapcsolódó lelet­­mentő feltárások financiális támogatása tesz lehetővé magasabb minőségi színvo­nalú feltárásokat. Ám ezt a többnyire igen szűkre sza­bott idő miatt nemigen lehet megvalósítani. 1i. Keveset beszélünk arról, hogy bizonyos tárgyak „sor­sa” - éppen értékük miatt - az, hogy állandó kiállításon szerepelnek. Sajnos, ma még többnyire nem megfelelő kö­rülmények között, ezért ve­szélyeztetettségük nagyobb. Fejedelmi sír bronzedénye, Ártánd (H­ajdú-Bihar megye). A kr. e. 6. századi szkíta-kori temetkezési leletek 1955-ben, szakmai testület javaslata alapján kerültek a Nemzeti Múzeumba. Múzeum kölcsönként hosszabb időre beépíthet állan­dó kiállításaiba. Mindezek után kérdés, mennyire ta­lálnánk partnert, és mennyire váltanánk ki vihart az­zal, ha felvetnénk a „nemzeti letét” fogalmának intéz­ményét. Ez alatt valami olyat értek, hogy bármely szempontból fontos, vagy kiemelkedő értékű műtár­gyak, inkább rövidebb, mint hosszabb ideig, bemuta­tásra kerülnének a Nemzeti Múzeumban. Egyik oldal­ról így érezném biztosítva, hogy a megváltozott körül­mények között is megmarad valami a Magy­ar Nemzeti Múzeum régi hagyományaiból. Nevezetesen abból, hogy az ország legjelentősebb műtárgyainak bizonyos része gyűjteményeibe került, és ezért lett ténylegesen nemzeti múzeum. A „nemzeti letét” intézményének erkölcsi súlya és jóértelmű kultúrpolitikai hasznossá­ga mellett olyan előnye is lehetne, hogy meghatározott szempontrendszer szerint, megfelelően kiépített és működtetett laboratóriumokban az átlagnál nagyobb értékű műtárgyak vizsgálatát, folyamatos kontrollját is biztosítani lehetne.­ Tehát, ha nemzeti letétről be­szélek, akkor egyfajta viszonosságra gondolok. Azaz: a Magyar Nemzeti Múzeum nemcsak kedvezményezett lenne, hanem történeti értékeket védő ellenszolgálta­tást is biztosítana. Ahhoz, hogy az imént jól-rosszul, de mindenképpen vázlatosan és hiányosan felvetettek szerint a közeljövő­ben pozitív irányban valamiféle elmozdulás történjék, az alábbiakat kellene figyelembe venni, ill. szerencsés esetben megvalósítani.­­ A Magyar Nemzeti Múzeum „elszürkülése” nem tör­vényszerű. Részben új „munkamegosztás”, feladatvál­lalás szükséges, egy magasabb szintű tudományos gon­dolkodás bázisán. Talán így biztosítható az egyéni ötle­tekből, ambíciókból építkező hazai régészet intézmé­nyeinek nemzetközi mércével is mérhető, szakszerű együttműködése.­­ Egyéni érdekeket, lokális szempontokat mellőzve, kie­melkedő tudományos értékű lelőhelyek kutatásának távlati tervezése, ill. a „minőségi kutatást” segítő ter­mészettudományos vizsgálatok lehetőségének megte­remtése. - Hazai műtárgycsere, műtárgykölcsönzés, műtárgyle­tét új rendszerének kidolgozása. - A kiemelkedő értékű műtárgyak központi nyilvántar­tásának, időnkénti állapotvizsgálatának biztosítása a változó műtárgyvédelmi lehetőségek és követelmények függvényében. Meggyőződésem, hogy ebbe a szakmai feladatrendszer­be ágyazva kell keresni a Magyar Nemzeti Múzeum jö­vőbeni helyét és szerepét a muzeológiában és a régé­szettudományban, s biztosítani mindehhez a megfelelő szervezeti kereteket és financiális hátteret . Persze, mindaz amiről eddig szó volt, csak kis része an­nak a mihamarabb konszenzust kívánó polémiának, hogy milyen lesz, milyennek kell lenni a következő szá­zad Nemzeti Múzeumának. Egy olyan nemzet múzeu­mának, amely nemzet háromnegyed százada már csak gondolkodásában, irodalmában, levéltárainak, múzeu­mainak mélyén őrzi teljes történelmi múltjának meg­maradt valóságát. Múzeumi bentlakásos iskola Szentendrén 1950 őszén Kaposvári Gyula A szolnoki Városi Könyvtár és Múzeum könyvtári részét 1948. március 15-én nyitottuk meg újra. Hadifogságból hazajövetelem után hónapokon át, társadalmi munká­ban méter magas szeméthalmaz és törmelék alól köny­veket és múzeumi anyagot válogattam. 1949. március 5-én a szolnoki csata 100 éves jubileumán emlékkiállí­tást rendeztem a városháza nagytermében. A kiállítást követően 1949 április 1-től Szolnok város polgármeste­re kinevezett a múzeum és a könyvtár vezetőjévé. Ta­nári pálya helyett így kerültem múzeumi beosztásba. Bronze vessel from a princely grave,Ártánd (Hajdii-Bibar county). The burial findings originated in the Scythian era of the sixth century B.C. and got to the Hungarian National Museum on the recommendation of a professional body in 1955.

Next