Magyar Múzeumok, 1996. 1. szám (Vol. 2.)

SZÁMVETÉS - Müller Róbert: A magyar múzeumok esélyei és lehetőségei

SZÁMVETÉS Számvetés A magyar múzeumok esélyei és lehetőségei* Müller Róbert Előadásomban öt dunántúli megye múzeumainak helyze­tét kívánom áttekinteni az utóbbi tíz esztendő adatai alap­ján. Azokat a megyéket vontam be a vizsgálatba, amelyek részt vesznek az Alpok-Adria Munkaközösség munkájá­ban: Baranya, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Vas és Zala. Előtte azonban röviden érintenem kell e régió múzeumai­nak történetét. Az öt megye első (iskolai) múzeumát a ma­gyar régészet atyja, Rómer Flóris alapította meg 1859-ben Győrött. Szombathelyen 1872-ben, Kaposvárott 1879- ben, Sopronban 1867-ben, Keszthelyen 1898-ban alakult meg a Régészeti és Történelmi vagy a Múzeumi Egyesület. Sümegen 1880-ban kezdte meg gyűjtőtevékenységét Darnay Kálmán. A pécsi múzeumot 1898-ban a város hoz­ta létre. A múzeumok felügyeletét, és tevékenységük koordináció­ját az 1889-ben megalakított "Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége" látta el, amely a múzeumok törekvéseit központi keretből anyagilag is támogatta. Csak nagyon rit­kán fordult elő, hogy egy múzeumot vagy magángyűjte­ményt államosítottak, mint pl. a sümegi Darnay Múzeu­mot 1912-ben. Több, egyesületek által létrehozott múzeu­mot viszont átvettek a városok, így pl. a szombathelyit 1900-ban, a kaposvárit 1923-ban. A két világháború kö­zött Budapesten kívül 27 múzeum működött, ebből 6 a vizsgálandó megyékben, minimális szakembergárdával. A magyar múzeumok a II. világháborút követően kanya­rodtak el az európai fejlődéstől. Az 1949. évi 13. törvény­­erejű rendelet a múzeumokat gyakorlatilag államosította, és irányításukat a MMOK-ra (Múzeumok és Műemlékek Országos Központja) bízta. A múzeumok az ideológiai harc színterévé váltak. A Balatoni Múzeumban 1949-ben - vidéken elsőként - megnyitott nagyszabású állandó kiál­lítás mintájára az új kiállítások a darwinizmus és az osz­tályharc elméletének elterjesztését szolgálták. Egyre­­másra alakultak új múzeumok, a központi irányítás egyre­ ­ 1995 szeptember 14-én Klagenfurtban a ”7. Österreichischer Museumstag” keretében megrendezett ’’Museen im Alpen-Adria Raum, Chancen und Aufgaben in Gegenwart und Zukunft" c. kon­ ferencián elhangzott előadás némileg rövidített fordítása, nehézkesebbé vált. Ezért 1955 és 1962 között lépcsőzete­sen átadták a vidéki múzeumokat a megyei tanácsoknak. Ezt a folyamatot az 1963. évi 9. számú törvényerejű ren­delet zárta le, amely létrehozta a megyei múzeumi igazga­tóságokat és a megyék múzeumi szervezeteit. A múzeumi szakembergárda eleinte ellenezte a decentralizálást, hisz így a budapesti központ messzesége miatt élvezett relatív függetlenségüket elveszítették, és kiszolgáltatottá váltak. Az aggodalom megalapozott volt, hisz a helyi párt- és ál­lami vezetés nemcsak a múzeumok mindennapi életébe, programjaiba avatkozott be, de az is előfordult, hogy kegyvesztetté vált elvtársaktól úgy szabadultak meg, hogy áthelyezték őket a múzeumba. A változásnak azonban előnyei is voltak. Ahol a múzeum­vezetés elég ügyesnek bizonyult, vagy ahol a megyei párt­os tanácsvezetés affinitást mutatott a múzeumügy iránt, a múzeumok finanszírozása sokkal nagyvonalúbbá vált. A legtöbb megyei múzeum évkönyvet jelentethetett meg: Pécs 1956-tól, Győr 1959-től, Szombathely 1963-tól, Ka­posvár 1973-tól, Zalaegerszeg 1970-től, ill. önállóan 1987-től. Ezek a kiadványok fontos szerepet játszottak a tudományos élet és a kutatás fellendülésében. A felsorolás egyben azt is mutatja, hogy az egyes megyék között mily nagy különbségek keletkeztek. Megyéken belül is nagyok voltak az eltérések. Ahogyan minden területen a fejlesztések elsősorban a megyeszékhelyekre koncentrá­lódtak, ugyanígy főleg a megyei múzeumok erősödtek meg. Két kirívó példa: az egész országban utolsóként Za­la megyében szervezték meg a megyei igazgatóságot, 1971-ben. Akkor a Göcseji Múzeumban két tudományos munkatárs dolgozott, a keszthelyi Balatoni Múzeumban - a járást 1979-ben csatolták vissza Zala megyéhez - vi­szont öt tudományos dolgozó volt. Ma Zalaegerszegen ki­lenc, míg Keszthelyen már csak négy tudományos munka­társ van. A 60-as évek közepén Kaposváron, a megyei mú­zeumban két tudományos alkalmazott volt. Somogy me­gyében Kaposváron kívül gyakorlatilag csak kiállítóhelye­ket hoztak létre, de a tudományos dolgozók létszáma 1994-re 17 főre emelkedett. A szakembergárda összetételében megfigyelhetők bizo­nyos tendenciák. A 60-as évek közepétől megélénkülő épí­tőtevékenység miatt megnövekedett leletmentő munka a The Chances and Possibil­ities of Hungarian Muse­ ums In my lecture I have surveyed the development of the situa­tion of five Transdanubian county museum organisations in the last 10 years. As gener­ally in the whole country, from the mid-late 60s, first of all in the county seat museums, there were strong develop­ments of the staff, the collect­ing activity received larger support, the regularly pub­lished museum year-books ensured a possibility of publi­cation. The museums and their exhibitions received larger attention as a scene of the ideological training. From the middle of the 80s, with the deepening of the eco­nomic crisis, the maintaining of the inflated museums became harder and harder. In 1995, despite the inflation, the support of the museums already decreased in nominal terms as well, while in real terms a decrease can be per­ceived everywhere already from 1990. The numbers of the staff hardly changed, by today almost 3/4 of the bud­get of the institutions consists of w'age costs. On the basis of the economic situation of the country, no radical change in the financ­ing can be expected in the near future. The museums already have no exploitable reserves, they can only main­tain their operation if they reduce the number of the 43

Next