Magyar Múzeumok, 1996. 1. szám (Vol. 2.)
SZÁMVETÉS - Müller Róbert: A magyar múzeumok esélyei és lehetőségei
SZÁMVETÉS Számvetés A magyar múzeumok esélyei és lehetőségei* Müller Róbert Előadásomban öt dunántúli megye múzeumainak helyzetét kívánom áttekinteni az utóbbi tíz esztendő adatai alapján. Azokat a megyéket vontam be a vizsgálatba, amelyek részt vesznek az Alpok-Adria Munkaközösség munkájában: Baranya, Győr-Moson-Sopron, Somogy, Vas és Zala. Előtte azonban röviden érintenem kell e régió múzeumainak történetét. Az öt megye első (iskolai) múzeumát a magyar régészet atyja, Rómer Flóris alapította meg 1859-ben Győrött. Szombathelyen 1872-ben, Kaposvárott 1879- ben, Sopronban 1867-ben, Keszthelyen 1898-ban alakult meg a Régészeti és Történelmi vagy a Múzeumi Egyesület. Sümegen 1880-ban kezdte meg gyűjtőtevékenységét Darnay Kálmán. A pécsi múzeumot 1898-ban a város hozta létre. A múzeumok felügyeletét, és tevékenységük koordinációját az 1889-ben megalakított "Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége" látta el, amely a múzeumok törekvéseit központi keretből anyagilag is támogatta. Csak nagyon ritkán fordult elő, hogy egy múzeumot vagy magángyűjteményt államosítottak, mint pl. a sümegi Darnay Múzeumot 1912-ben. Több, egyesületek által létrehozott múzeumot viszont átvettek a városok, így pl. a szombathelyit 1900-ban, a kaposvárit 1923-ban. A két világháború között Budapesten kívül 27 múzeum működött, ebből 6 a vizsgálandó megyékben, minimális szakembergárdával. A magyar múzeumok a II. világháborút követően kanyarodtak el az európai fejlődéstől. Az 1949. évi 13. törvényerejű rendelet a múzeumokat gyakorlatilag államosította, és irányításukat a MMOK-ra (Múzeumok és Műemlékek Országos Központja) bízta. A múzeumok az ideológiai harc színterévé váltak. A Balatoni Múzeumban 1949-ben - vidéken elsőként - megnyitott nagyszabású állandó kiállítás mintájára az új kiállítások a darwinizmus és az osztályharc elméletének elterjesztését szolgálták. Egyremásra alakultak új múzeumok, a központi irányítás egyre 1995 szeptember 14-én Klagenfurtban a ”7. Österreichischer Museumstag” keretében megrendezett ’’Museen im Alpen-Adria Raum, Chancen und Aufgaben in Gegenwart und Zukunft" c. kon ferencián elhangzott előadás némileg rövidített fordítása, nehézkesebbé vált. Ezért 1955 és 1962 között lépcsőzetesen átadták a vidéki múzeumokat a megyei tanácsoknak. Ezt a folyamatot az 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet zárta le, amely létrehozta a megyei múzeumi igazgatóságokat és a megyék múzeumi szervezeteit. A múzeumi szakembergárda eleinte ellenezte a decentralizálást, hisz így a budapesti központ messzesége miatt élvezett relatív függetlenségüket elveszítették, és kiszolgáltatottá váltak. Az aggodalom megalapozott volt, hisz a helyi párt- és állami vezetés nemcsak a múzeumok mindennapi életébe, programjaiba avatkozott be, de az is előfordult, hogy kegyvesztetté vált elvtársaktól úgy szabadultak meg, hogy áthelyezték őket a múzeumba. A változásnak azonban előnyei is voltak. Ahol a múzeumvezetés elég ügyesnek bizonyult, vagy ahol a megyei pártos tanácsvezetés affinitást mutatott a múzeumügy iránt, a múzeumok finanszírozása sokkal nagyvonalúbbá vált. A legtöbb megyei múzeum évkönyvet jelentethetett meg: Pécs 1956-tól, Győr 1959-től, Szombathely 1963-tól, Kaposvár 1973-tól, Zalaegerszeg 1970-től, ill. önállóan 1987-től. Ezek a kiadványok fontos szerepet játszottak a tudományos élet és a kutatás fellendülésében. A felsorolás egyben azt is mutatja, hogy az egyes megyék között mily nagy különbségek keletkeztek. Megyéken belül is nagyok voltak az eltérések. Ahogyan minden területen a fejlesztések elsősorban a megyeszékhelyekre koncentrálódtak, ugyanígy főleg a megyei múzeumok erősödtek meg. Két kirívó példa: az egész országban utolsóként Zala megyében szervezték meg a megyei igazgatóságot, 1971-ben. Akkor a Göcseji Múzeumban két tudományos munkatárs dolgozott, a keszthelyi Balatoni Múzeumban - a járást 1979-ben csatolták vissza Zala megyéhez - viszont öt tudományos dolgozó volt. Ma Zalaegerszegen kilenc, míg Keszthelyen már csak négy tudományos munkatárs van. A 60-as évek közepén Kaposváron, a megyei múzeumban két tudományos alkalmazott volt. Somogy megyében Kaposváron kívül gyakorlatilag csak kiállítóhelyeket hoztak létre, de a tudományos dolgozók létszáma 1994-re 17 főre emelkedett. A szakembergárda összetételében megfigyelhetők bizonyos tendenciák. A 60-as évek közepétől megélénkülő építőtevékenység miatt megnövekedett leletmentő munka a The Chances and Possibilities of Hungarian Muse ums In my lecture I have surveyed the development of the situation of five Transdanubian county museum organisations in the last 10 years. As generally in the whole country, from the mid-late 60s, first of all in the county seat museums, there were strong developments of the staff, the collecting activity received larger support, the regularly published museum year-books ensured a possibility of publication. The museums and their exhibitions received larger attention as a scene of the ideological training. From the middle of the 80s, with the deepening of the economic crisis, the maintaining of the inflated museums became harder and harder. In 1995, despite the inflation, the support of the museums already decreased in nominal terms as well, while in real terms a decrease can be perceived everywhere already from 1990. The numbers of the staff hardly changed, by today almost 3/4 of the budget of the institutions consists of w'age costs. On the basis of the economic situation of the country, no radical change in the financing can be expected in the near future. The museums already have no exploitable reserves, they can only maintain their operation if they reduce the number of the 43