Magyar Múzeumok, 1996. 2. szám (Vol. 2.)

SZÁMVETÉS - Kubassek János: Miért van, hogyan lett Érden földrajzi múzeum?: a Magyar Földrajzi Múzeum másfél évtizedes története

46 lems were also solved. In 1993, we succeeded in pub­lishing the Lexicon of Hunga­rian Travellers. Cholnoky Jenő 11870-1950) dolgozószobájának részlete A part of the den of Jenő Cholnoky (1870-1950) bírták a terhelést. A szomszédos zenei könyvtárral együtt kénytelenek voltunk dideregni. Változást csak az hozott, amikor bejelentették, hogy Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja és kísérete ellátogat a múzeumba. Ek­kor hirtelen fontossá vált a fűtés. Az átlagos 8 fokról si­került 12 fokra emelni a hőmérsékletet, úgy, hogy min­den energiát a múzeumi elektromos kályhákra összpon­tosítottak. A kiállítást megtekintő jeles látogató első kérdése úgy szólt, hogy „Itt mindig ilyen hideg van?“ Ud­variasan válaszoltam: „Nem, általában 3-4 fokkal hide­gebb szokott lenni, de most tudtuk, hogy tetszik jönni, ezért igyekeztünk a hőtárolós kályhákat felfűteni, és még a szomszédos zenei könyvtártól is ide koncentráltuk az energiát.“ Azt nem mertem hozzátenni, hogy nyáron melegebb szokott lenni, de az egyik megyei kísérő így is rosszallóan nyugtázta a választ. Emlékezetes volt Aczél György­ látogatása is. A kulturpápa rendkívül tájékozott volt, s rögtön levizsgáz­tatott. „Miért nincs kiállítva Róheim Géza?“ - kérdezte szigorú tekintettel. „Azért mert New Yorkban halt meg, s még nem volt pénzünk repülőjegyre ott kutatni a hagya­téka után. Egyébként is munkássága inkább a pszichoanalitikához kapcsolódik. “­­ „Mit olvasott tőle?“­­„A csuringa népét“ - feleltem kicsit megszeppenve, de Aczél elégedetten hallgatta a választ. Percekig némán nézte Teleki Pál híres ,Vörös térképét“. A kísérők közül többen aggódtak, ebből baj lehet, de Aczél nem szólt semmit. Búcsúzáskor elvitte a vendégkönyvet, hogy át­tanulmányozza, s csak hetekkel később tudtuk vissza­szerezni. Gyűjteménygyarapítás A múzeum fejlődése elképzelhetetlen lett volna külső segítők hozzájárulása nélkül. Levélben és telefonon na­gyon sok bejelentést és információt kaptunk a lappangó értékekről, kallódó hagyatékokról. Az utolsó pillanatban mentettük meg az enyészettől Milleker Rezső debreceni földrajzprofesszor hagyatékát és Komarniczki Gyula fényképgyűjteményét. A véletlen szerencse és a céltuda­tos, évekig tartó kutatómunka segített hozzá ifjabb Lóczy Lajos Brazíliában fellelt hagyatékához, melyet Ba­lázs Dénes juttatott haza. Birtokunkba kerültek Láng Sándor, Réz Andor, Tulogdi János, Szabó Pál Zoltán, Keöpe Viktor, Bulla Béla, Mendöl Tibor, Leidenfrost Gyu­la, Sulkowsky Zoltán, Kádár László, Mészáros Kálmán, Vedres László életművének és utazásainak relikviái. A gy­űjtőmunka során feledhetetlen emberi élményekkel gazdagodtam. Megható visszagondolni Bidló Gáborra, a nyugdíjas egyetemi tanárra aki szerény jövedelmi hely­zete ellenére Zichy Jenő expedíciójának múlt századi értékes beszámoló köteteit nem a lakásához közeli an­tikváriumba vitte eladni, hanem elhozta Érdre s a múze­um könyvtárának ajándékozta. Cholnoky Jenő özvegye évtizedeken át a szó szoros ér­telmében nyomorgott, de nem kótyavetyélte el az érté­kes könyvtárat, és irathagyatékot, valamint a tudós 1896-98-as kínai utazásának dokumentumait, és akva­­rell festményeit. Láng Sándorné nem mindennapi nemeslelkűséget tanúsított, amikor férje kéziratanyagát és könyveit átadta a múzeumnak. A véletlen és sok-sok nagyszerű tanítvány segített Tulogdi János hagyatéká­nak megszerzésében. 1986-ban Antall József, a Sem­melweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója közremű­ködésével, a Művelődési Minisztérium anyagi támogatá­sával szereztük meg egykori professzora, Germanus Gyula nagy értékű szakmai hagyatékát, levelezését és fényképgyűjteményét. Harmat Béla - ma Érd polgár­­mestere - közvetítésével jutottunk hozzá Teleki Pál rit­kaságnak számító Japán Atlaszához. Lelkes és segítőkész emberek tucatjai álltak mellénk, s vettek részt a munkában - minden anyagi ellenszolgál­tatás nélkül. Az első kiállítás feliratait a Kartográfiai Vál­lalat készítette. Az első múzeumi kiállítás ismertető a Gondolat Kiadó jóvoltából látott napvilágot. Stefanik György nyugdíjas vasesztergályos Balázs Dénessel együtt társadalmi munkában több ezer munkaórát ál­dozott arra, hogy az épületszárny időközben megszer­zett második felében is létrejöjjön az új állandó kiállítás, mely a Kárpát-medence magyar feltáróinak eredménye­it mutatja be. 1987-ben hivatalosan is elnyertük a mú­zeumi rangot. Múzeumi évkönyv Balázs Dénes 1985-ben alapító szerkesztőként megindí­totta a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok című periodikát, mely eddig 12 szám megjelenését érte meg. Egyetlen fil­lérünk sem volt a kiadványra, az engedélyeket mindig si­került megkapni. A cikkek, értekezések, tanulmányok, fotók szerzői nem kaptak honoráriumot, csupán külön­­lenyomatokat. Baráti szálakon felhajtott alkalmi hirdeté­sekből tudtuk kifizetni a nyomda és papírköltséget, s tá­mogatóul sikerült megnyerni számos vállalatot. Értékes, ismeretlen, külföldi archívumokból származó, magyar utazókkal kapcsolatos dokumentumok kerültek elő Lon­donban és Washingtonban, s a Földrajzi Múzeumi Tanul­mányok hasábjain válhattak közkinccsé. Szerzőink kö­zött számos múzeumi kolléga és egyetemi oktató akad, s a térképtörténet tárgykörétől az orientalisztikáig szá­mos értékes tanulmányt közölhettünk, melyek kapcso­lódtak az utazáshoz. Szakmai konferenciák, előadóülések, Múzeumbarát Kör Balázs Dénes koncepciójában egy élő múzeum terve szerepelt. Minden év őszén valamilyen évfordulóhoz kapcsolódva tudományos előadóülést szerveztünk a társtudományok szakembereinek részvételével. Benyov­­szky Móric, Stein Aurél, Teleki Sámuel, Déchy Mór, Baktay Ervin, Reguly Antal, Almásy László tevékenysé­gének részleteit sikerült a forrásfeltárás szintjén megis­mertetni az érdeklődőkkel. Létrehoztuk a Múzeumbarát Kört, s a havonta ismétlő­dő színes, vetített képes előadások számos érdeklődőt kötöttek az intézményhez. Igen népszerűek az őszi buszkirándulások, melyek során az ország rejtett kultúr­történeti­ és természeti értékeit keressük fel. Munkánk visszhangja külföldön jelentős felajánlások érkeztek külföldről is. A határokon túl élő magyarság képviselői közül igen sokan ellátogat­tak Érdre és gyarapították gyűjteményünket. Kutasi- Kovács Lajos útirajzíró Amazóniában és Észak-Amerika indiánjai között gyűjtött értékes néprajzi tárgyakat aján­dékozott. Argentínából dr. T­heész János orvos értékes régi térképeket és könyveket juttatott. Ignácz Ferenc Ausztráliából, Juba Ferenc Ausztriából, Csőke Rudolf, Érdi Miklós, Kogutowicz Manuella és Radics Géza, vala­mint Wágner Ferenc az Amerikai Egyesült Államokból

Next