Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)

VISSZATEKINTÉS - Barkóczi László: Emlékeim 1956. október 23-november 4. között a Magyar Nemzeti Múzeumból

VISSZATEKINTÉS 1945. febr. 8. (csütörtök) Korai kelés. Molnossal menés a tábornokhoz 30 ember számára igazolványért... A 30 ember igazolványát sze­rencsésen megkaptuk. 1945. febr. 9. (péntek) Ma reggel eltemettem édesanyámat a Kerepesi úti teme­tőben. ...Egész délutánunkat a felköltözködés előkészületei töl­tötték ki. 1945. febr. 10. (szombat) Reggel a folyosók megtisztítása a lótrágyától. A ló­hullák vontatása a múzeum udvaráról. A múzeumban a villany­­világítás ma működni kezdett. Reggel 7 óra tájban a mú­zeum két belövést kapott: a könyvtár fölé és az elülső front tetőzetére. Szerencsére ezúttal nem keletkezett tűz. 1945. febr. 11. (vasárnap) Nyugodtabb nap, bár az ágyúzás estig szüntelenül tar­tott. Erős belövéseket is kaptunk a múzeum közelébe. A franciák holnap elköltöznek a múzeumból. Ma egész na­pon a pincéből való felköltözködés munkálataival foglala­toskodott mindenki... ... Egy hétre szólóan szép mennyiségű élelmiszert utaltak ki a múzeumnak... Barkóczi László Negyven év távlatából leírni annak a pár napnak az ese­ményeit, melyek 1956. október 23.-a és november 4.-e között lejátszódtak, egyszerűen lehetetlen. Nem vezet­tünk naplót, nem írtuk le a napi eseményeket. ( Korek Józseftől és Nemeskéri Jánostól hallottam, hogy írtak vagy­ készültek írni valamiféle visszaemlékezést.) Az öröm és a felszabadulás érzése mellett nem lehetett nem gondolni a Rákóczi-féle szabadságharcra, az 1848- as forradalomra, a kemény trianoni békére, a jaltai egyezményre és az 1947-es békekötésre. Mindezeken túl nem lehetett elfelejteni a lengyel és keletnémet meg­mozdulásokat, és a nyugati rádiók hangjukban ugyan pozitív, de valójában negatív állásfoglalását. A Magyar Nemzeti Múzeum számunkra szimbólum volt, ifjúkorom álma teljesedett be, hogy ott dolgozhattam. Sok minden nem úgy alakult később, ahogy én azt mint egyetemi hallgató és fiatal múzeumi gyakornok elképzel­tem, de még így is a Magyar Nemzeti Múzeum - maga az épület - mindent jelentett számunkra. Amit a következőkben leírok, csupán gyenge visszfénye annak, ami abban a pár napban történt. Azok, akikkel november 4.-e előtt huzamosabb ideig együtt voltam a Múzeumban, már nem élnek. Én több A Székesfővároshoz be­nyújtott kérvényünket (élelmiszerek irányában) nagy meglepetésünkre két nap alatt elintézték. Hu­szár Lajos ment ki... a Nyugati pályaudvarra, még szombat délben... A vasúti tisztviselő azonban meg­tagadta az átadást, mert víkend kezdődik és ő szombat délután nem dolgozik. Hétfőn tehát újra kell mennünk. 1945. febr. 12. (hétfő) A­z elköltözéssel új élet és a Nemzeti Múzeum életében is új korszak kezdődik. A naplóírást folytatni képtelen va­gyok. A felépítés munkája minden erőmet igénybe veszi. Nagyon legyengültem. Nehezebben ment a munka. Idege­im már alig bírták a sok kellemetlenséget... Alig maradt ember, mint Huszár Lajos, aki mindvégig higgadt és kor­rekt tudott maradni. Életem egyik legnehezebb szakasza zajlott le.“18 . tárgyaláson, megbeszélésen nem vettem részt. Azon voltunk, hogy a Múzeumot az Ásványtár kiégése után ne érje több sérülés. Már október 23-án este megkíséreltem elérni a Múzeu­mot, de csak a Kálvin térig jutottam el. A Rádió felől erős lövöldözés hallatszott. A Múzeum ekkor még nem égett. Nem tudom pontosan, hogy másnap vagy a rákö­vetkező nap már eljutottam megint a Kálvin térig. A Mú­zeum utcával szemben lévő üres telekről figyeltem az épületet, ahonnan látni lehetett, hogy a második emele­ten komoly baj van. A következő nap Radnóti Aladárral együtt mentem be a Múzeumba, sőt tőlünk mások már korábban is megjelentek, így találkoztam Fettich Nán­dorral, aki éppen az emeletről jött le és azt mondta, hogy fent volt oltani a még parázsló fákat. Rémes volt látni a kiégett Ásványtárat, azt a gyűjteményt, melyet a világon mindenütt számon tartottak. A Múzeumban hal­lottuk, hogy egy tűzoltó főhadnagy az embereivel igen kemény munkát végzett és nekik köszönhető, hogy nem égett le ez a szárny. (Ez a tűzoltó tiszt később bejött vagy behívták a Múzeumba, ahol a vezetőség megkö­szönte áldozatos munkáját.) Elmondták, hogy a Múzeum Rádió felé eső oldalán a Ré-A Kálvin tér a Danubius-kúttal The Kálvin Square with the Danubius fountain Emlékeim 1956. október 23-november 4. között a Magyar Nemzeti Múzeumból 16. Pusztai János a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi osztályfőnöke, akkor a minisz­térium vezetője, Fettich szerint. 17. Neve sokszor szerepel a naplóban, személyét egyelőre nem sikerült azonosítani. 18. A közölt napló- és megjegy­zés-részletek csak felvillant­hatják a jelzett időszak történé­seit. A részletesebb vagy akár a teljes napló közlése azonban további adategyeztetéseket, egyéb kutatásokat igényel. My memories of 1956 The author - who was the researcher of the Hungarian National Museum - recounted the events on the 23rd of October, 4th of November 1956 and on the following days. He wrote about the burning out of the Mineral Collection, loca­ted on the second floor in the left wing; about the removal of the red star from the top of the building, about the crowd around the Museum and the foundation of the first Revoluti­onary Committee. The Commit­tee regarded as its main task the conservation of the struc­ture of the building, the imme­diate repair of damage and the organisation of day and night guard duties. On the 3rd of 27

Next