Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)
VISSZATEKINTÉS - Barkóczi László: Emlékeim 1956. október 23-november 4. között a Magyar Nemzeti Múzeumból
VISSZATEKINTÉS 1945. febr. 8. (csütörtök) Korai kelés. Molnossal menés a tábornokhoz 30 ember számára igazolványért... A 30 ember igazolványát szerencsésen megkaptuk. 1945. febr. 9. (péntek) Ma reggel eltemettem édesanyámat a Kerepesi úti temetőben. ...Egész délutánunkat a felköltözködés előkészületei töltötték ki. 1945. febr. 10. (szombat) Reggel a folyosók megtisztítása a lótrágyától. A lóhullák vontatása a múzeum udvaráról. A múzeumban a villanyvilágítás ma működni kezdett. Reggel 7 óra tájban a múzeum két belövést kapott: a könyvtár fölé és az elülső front tetőzetére. Szerencsére ezúttal nem keletkezett tűz. 1945. febr. 11. (vasárnap) Nyugodtabb nap, bár az ágyúzás estig szüntelenül tartott. Erős belövéseket is kaptunk a múzeum közelébe. A franciák holnap elköltöznek a múzeumból. Ma egész napon a pincéből való felköltözködés munkálataival foglalatoskodott mindenki... ... Egy hétre szólóan szép mennyiségű élelmiszert utaltak ki a múzeumnak... Barkóczi László Negyven év távlatából leírni annak a pár napnak az eseményeit, melyek 1956. október 23.-a és november 4.-e között lejátszódtak, egyszerűen lehetetlen. Nem vezettünk naplót, nem írtuk le a napi eseményeket. ( Korek Józseftől és Nemeskéri Jánostól hallottam, hogy írtak vagy készültek írni valamiféle visszaemlékezést.) Az öröm és a felszabadulás érzése mellett nem lehetett nem gondolni a Rákóczi-féle szabadságharcra, az 1848- as forradalomra, a kemény trianoni békére, a jaltai egyezményre és az 1947-es békekötésre. Mindezeken túl nem lehetett elfelejteni a lengyel és keletnémet megmozdulásokat, és a nyugati rádiók hangjukban ugyan pozitív, de valójában negatív állásfoglalását. A Magyar Nemzeti Múzeum számunkra szimbólum volt, ifjúkorom álma teljesedett be, hogy ott dolgozhattam. Sok minden nem úgy alakult később, ahogy én azt mint egyetemi hallgató és fiatal múzeumi gyakornok elképzeltem, de még így is a Magyar Nemzeti Múzeum - maga az épület - mindent jelentett számunkra. Amit a következőkben leírok, csupán gyenge visszfénye annak, ami abban a pár napban történt. Azok, akikkel november 4.-e előtt huzamosabb ideig együtt voltam a Múzeumban, már nem élnek. Én több A Székesfővároshoz benyújtott kérvényünket (élelmiszerek irányában) nagy meglepetésünkre két nap alatt elintézték. Huszár Lajos ment ki... a Nyugati pályaudvarra, még szombat délben... A vasúti tisztviselő azonban megtagadta az átadást, mert víkend kezdődik és ő szombat délután nem dolgozik. Hétfőn tehát újra kell mennünk. 1945. febr. 12. (hétfő) Az elköltözéssel új élet és a Nemzeti Múzeum életében is új korszak kezdődik. A naplóírást folytatni képtelen vagyok. A felépítés munkája minden erőmet igénybe veszi. Nagyon legyengültem. Nehezebben ment a munka. Idegeim már alig bírták a sok kellemetlenséget... Alig maradt ember, mint Huszár Lajos, aki mindvégig higgadt és korrekt tudott maradni. Életem egyik legnehezebb szakasza zajlott le.“18 . tárgyaláson, megbeszélésen nem vettem részt. Azon voltunk, hogy a Múzeumot az Ásványtár kiégése után ne érje több sérülés. Már október 23-án este megkíséreltem elérni a Múzeumot, de csak a Kálvin térig jutottam el. A Rádió felől erős lövöldözés hallatszott. A Múzeum ekkor még nem égett. Nem tudom pontosan, hogy másnap vagy a rákövetkező nap már eljutottam megint a Kálvin térig. A Múzeum utcával szemben lévő üres telekről figyeltem az épületet, ahonnan látni lehetett, hogy a második emeleten komoly baj van. A következő nap Radnóti Aladárral együtt mentem be a Múzeumba, sőt tőlünk mások már korábban is megjelentek, így találkoztam Fettich Nándorral, aki éppen az emeletről jött le és azt mondta, hogy fent volt oltani a még parázsló fákat. Rémes volt látni a kiégett Ásványtárat, azt a gyűjteményt, melyet a világon mindenütt számon tartottak. A Múzeumban hallottuk, hogy egy tűzoltó főhadnagy az embereivel igen kemény munkát végzett és nekik köszönhető, hogy nem égett le ez a szárny. (Ez a tűzoltó tiszt később bejött vagy behívták a Múzeumba, ahol a vezetőség megköszönte áldozatos munkáját.) Elmondták, hogy a Múzeum Rádió felé eső oldalán a Ré-A Kálvin tér a Danubius-kúttal The Kálvin Square with the Danubius fountain Emlékeim 1956. október 23-november 4. között a Magyar Nemzeti Múzeumból 16. Pusztai János a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumi osztályfőnöke, akkor a minisztérium vezetője, Fettich szerint. 17. Neve sokszor szerepel a naplóban, személyét egyelőre nem sikerült azonosítani. 18. A közölt napló- és megjegyzés-részletek csak felvillanthatják a jelzett időszak történéseit. A részletesebb vagy akár a teljes napló közlése azonban további adategyeztetéseket, egyéb kutatásokat igényel. My memories of 1956 The author - who was the researcher of the Hungarian National Museum - recounted the events on the 23rd of October, 4th of November 1956 and on the following days. He wrote about the burning out of the Mineral Collection, located on the second floor in the left wing; about the removal of the red star from the top of the building, about the crowd around the Museum and the foundation of the first Revolutionary Committee. The Committee regarded as its main task the conservation of the structure of the building, the immediate repair of damage and the organisation of day and night guard duties. On the 3rd of 27