Magyar Múzeumok, 1996. 3. szám (Vol. 2.)

KIÁLLÍTÁSOK - Pataky Dóra: A Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállításáról: nyílt levél Széchenyi Bertalan úrhoz, gondolatok egy kiállítás belsőépítészeti tervezéséről

KIÁLLÍTÁSOK Kiállítások A Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállításáról Az alábbiakban a Magyar Nemzeti Múzeumban 1996 augusztus 19-én megnyílt új történeti kiállítás tervezőjének és rendezőinek írásait közöljük. Nyílt levél Széchenyi Bertalan gróf úrhoz, gondolatok egy kiállítás belsőépítészeti terveiről Pataky Dóra „Sajnos a legutóbbi évek gazdasági válsága a Nemzeti Múzeum munkásságát is megbénította. Az állam na­gyobb takarékosságra kényszerült s így kulturális intéz­ményeink részére sem tudja biztosítani a korszerű fejlő­déshez, a tudós munkálkodáshoz megkívánt anyagi erőt. A Nemzeti Múzeum is rendkívül szűkös anyagi eszközei­vel Európaszerte elismert tudományos munkásságát a régi keretekben folytatni, a piacra kerülő történelmi em­lékek és művészi értékek külföldre vándorlását megaka­dályozni, a magyar föld mélyében rejlő kincseket rend­szeresen feltárni képtelen. Megfelelő segítség híján csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud színvonalon maradni s a mai helyzet fenntartása mellett előbb-utóbb be kell kö­vetkezni a süllyedésnek és pusztulásnak. “ írja ön, gróf Széchenyi Bertalan, a Nemzeti Múzeum ba­rátainak egyesületi elnöke 1927 január 1-én, a kör tag­jai számára kiadott könyvecske előszavában: Kedves gróf úr! Bár a kultúra helyzete cseppet sem ja­vult, de a jelzett süllyedés, pusztulás csodával határos módon még nem következett be, sőt a felújított épület­ben új kiállítás nyílik! Állandó kiállítás... Az első érzés, ami megbízásunk kéz­hez vételekor hatalmába kerített, az öröm mellett a fé­lelem volt. Vajon képesek leszünk-e áttörni azt a „poros­érzetet“, ami az ilyen hosszú távon működő kiállítások­hoz tapad? Képesek leszünk-e kicsit is izgalomba hozni a látogatót, aki belépés előtt a lábára, derekára váró megpróbáltatásokra gondol s csak utóbb az ígért szép­ségekre, akit nem az olthatatlan kíváncsiság hozott ide, inkább valami homályos kötelességérzet? Munkálkodásunk megkezdése előtt szétnéztünk más múzeumok háza táján. A sors kegyelméből az utóbbi években alkalmam nyílt az átlagosnál több múzeumban megfordulni és jelentős mennyiségű irodalmat is begyűj­töttem. Ezek tanulsága szerint feltűnően kevés az ilyen nagy időt átívelő, ilyen teljességre törekvő bemutatko­zás. Múzeumlátogatóként azt tapasztaltam, hogy ezek a történelmi kiállítások hasonlóan esendőek a maguk he­terogén tárgyi anyagával, következetlen bemutatási mó­dozataival, akár az amsterdami Rijksmuseum, akár a washingtoni Smithsonian rendezvényéről van szó. Más esetekben, ahol az alkotók az emocionális hatások elérésére és a látványra helyezték a hangsúlyt, ott a mu­zeológus szakma vitatkozik, a szép látvány nem ment-e a történeti pontosság rovására? Vannak egyéb próbálko­zások is a látogató felrázására, amikor a rendezők a technika ezer ördögét hívják segítségül. Ilyen volt példá­ul Oxford város történeti bemutatója. Itt az elvarázsolt kastély­béli szellemvasúthoz hasonlító kocsikba ültetik An open letter to Count Széchényi Bertalan - thoughts on the enteriőr designing of an exhibition Our planning work was basically influenced by three factors. The first was to get know the scenario, to under­stand it an to bring it to life with architectural tools. Nothing points to the second factor, which was a great struggle. Between ourselves, we named this part of this work as .planning the invisible exhibition“, which means no­thing else than conforming to modern rules for protecting exhibition objects. As third we list the most im­portant factor, the range of visitors. How could we form the exhibition for their plea­sure. Every examination confirmed our belief that the most effec­tive transmitter in every exhi­bition is the original object, the Perspektivikus rajzok a készülő kiállításról Scenographs about the exhibition 33

Next